Nagyszülők hatása a szülés utáni depresszióra
Javít vagy ront a szülés utáni depresszión a nagyszülőkkel való együttélés? A válasz az anya családi állapotától függ. A házasságban élő és szingli anyák között nagyobb a szülés utáni depresszióban szenvedők aránya azoknál, akik kisbabájuk első évében többgenerációs háztartásban élnek. Azoknál, akik együtt élnek partnerükkel, de nem házasok, ez fordítva van.
A minta gazdag, szegény és középosztálybeli nőkre is igaz. Eltérések mutatkoztak viszont a származás szerint. A latin eredetű szingli mamák sokkal rosszabbul boldogulnak többgenerációs háztartásokban. Ezek a kismamák hatszor nagyobb valószínűséggel tapasztalnak depressziót a csecsemő első életévében, ha többgenerációs háztartásban élnek, mint ha nincsenek ott a nagyszülők.
„A társadalomban erős elvárás él arról, hogy az összeházasodott párok gazdaságilag önállóvá váljanak” – mondta Joy Piontak, a Duke University kutatáselemzője. „Ezek erős kulturális értékek, így azután a házaspároknál erősebb bűntudat léphet fel, ha a szüleikkel kell élniük.”
Ugyanakkor a kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy nem még tudják biztosan megmondani, mik az ok-okozati összefüggések. Vajon a nagyszülőkkel való együttéléstől válnak depressziósabbá a szingli és házas kismamák? Vagy ezek az anyák kisebb valószínűséggel költöznek el a többgenerációs háztartásból? Ez még megállapításra vár.
A közel 3000 házas, szingli vagy társával együtt élő anya bevonásával készült reprezentatív amerikai kutatás témája, a több generációs családokra való fókuszálás, szokatlan. Míg a szingli kismamák igen nagy tudományos figyelmet és népszerűséget élveznek, a három generációs háztartásokat sokkal kevesebben vizsgálják. Pedig ez a háztartási forma elég általános. Amerikában mintegy 7,8 millió gyerek, az összes amerikai gyerek 11%-a többgenerációs háztartásban él. Ez az életforma bizonyos részcsoportok között még általánosabb. Például az egyedülálló anyáktól született gyerekek közel fele tölti élete egy részét a nagyszüleivel közös háztartásban.
Piontak kifejezte reményét, hogy a kutatók felfigyelnek erre az egyre általánosabbá váló amerikai családformára. „Amikor családról beszélünk, gyakran a papa, mama, gyerekek együttesére gondolunk, vagy az anyák családi állapotát értjük rajta. A családok azonban gyakran sokkal komplexebbek annál, mint amilyennek gondoljuk, és ez az összetettség hatással lehet az édesanyák jó közérzetére is” – mondja a kutató.
(Angolból fordította: H. Orsi)
