Ahhoz képest, hogy a kínaiak már időszámításunk előtt 3000-rel is ismerték és űzték a csíráztatás „mesterségét” (a babcsíra ma is a kínai konyha fontos alapanyaga), igen hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy – mindössze néhány évtizeddel ezelőtt – Amerikában és Nyugat-Európában is felismerjék a csírák táplálkozástani jelentőségét. Azóta viszont a csíráztatás – mint az egészségtudatos életmód fontos része – ismét reneszánszát éli.
