Az izsóp 20-70 cm magasra növő cserje a mentafélék családjából, amely eredetileg Délnyugat-Ázsiában és a mediterrán országokban volt őshonos. A középkorban ez a fűszer megtalálta az utat a német kolostorkertekbe, és mára meghonosodott az ország száraz déli lejtőin és dombjain. Elnevezése valószínűleg az arab nyelvből származik, jelentése „szent növény”.
