A gyógyszerfogyasztás és a napfénykárosodások kapcsolata

Magas faktorú fényvédő szerek alkalmazását javasolja a szakorvos a napozás szerelmeseinek. A közép- (UVB) és hosszúhullámú (UVA) sugártartomány ellen egyaránt védelmet biztosító, magas, legalább 40-es faktorú készítményeket ajánlja. Ezek már Magyarországon is kaphatók, igaz, meglehetősen drágák, és receptre nem írhatók fel. Az egészséges, I–II. bőrtípusú (fényre könnyen leégő) embereknek ajánlott, hogy márciustól szeptemberig olyan nappali krémet használjanak az arcukra, amely PF10 vagy PF15 jelzésű fényvédő komponenst is tartalmaz.

Ne feledkezzünk meg a fényvédelem legegyszerűbb formáiról sem: szalmakalap, hosszú ruha, napszemüveg viselésével megelőzhetjük a leégést. Erre hívja fel a figyelmet az orvosok körében terjesztett Doktor Plusz magazin legújabb számában dr. Horkay Irén debreceni bőrgyógyászprofesszor.

Tanácsos kialakítani a helyes napozási szokásokat. Ismert, hogy a napsugarak 60%-a 11 és 15 óra között éri el a földfelszínt, ebben az időszakban tehát mellőzzük a napozást. Tévhit, hogy a vízben nem lehet leégni, az ultraibolya sugarak ugyanis behatolnak egy méterrel a víz felszíne alá.

Kevesen tudják, hogy a megnövekedett gyógyszerfogyasztás és a napfénykárosodások között egyenes összefüggés mutatható ki – derül ki a cikkből. Számos gyógyszer „fényérzékenyít”, ám sok esetben a dobozban található leirat a mellékhatások felsorolásakor ezt kellőképpen nem hangsúlyozza. A felíró orvos kötelessége tehát felhívni erre páciense figyelmét. Magyarországon a forgalomban lévő összes készítmény közül több mint száznak (!) van ilyen hatása.

Egészen közönséges, mindennap és széles körben használatos gyógyszerekről van szó, például a furosemidről, az amiodaronról, a tetraciklinről, a fluorokinolonokról, a pszichiátriában alkalmazott készítményekről, és nem utolsósorban számos orális antidiabetikumról. Ez utóbbi miatt a cukorbetegek – főleg a fiatal korosztály – komoly kockázatnak vannak kitéve, s ez a lakosság nem kis hányadát jelenti. A gyógyszer okozta fototoxikus bőrgyulladás esetenként maradandó pigmentációt hagyhat maga után. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a fénynek kitett testrészeken, főleg az arcon, csúnya, szürkés-kékes bőrelszíneződés keletkezik, ami visszafordíthatatlan állapot.