Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Aki magányos, annak magasabb a vérnyomása

Az 50 évesnél idősebb embereknél a magány növeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát, legalábbis erre a következtetésre jutottak amerikai kutatók, miután Chicago környékén 229, 50-68 éves férfi és nő egészségi állapotát követték nyomon. A legmagányosabb emberek vérnyomása 30 ponttal volt magasabb, mint azoké, akik a legkevésbé érezték magányosnak magukat. Ezek szerint a szívnek, a keringésnek legalább annyira rosszat tesz az egyedüllét, mint a túlsúly vagy a testmozgás hiánya.

Korábbi vizsgálatokból már kiderült, hogy több mint 11 millió 50 évesnél idősebb amerikai gyakran érzi magát elszigeteltnek, mások által elhanyagoltnak, és hiányolja a társaságot, magyarán többé-kevésbé magányosnak érzi magát. Egy másik kutatás a fiatalabb korosztályban jelezte a magány és a keringés közötti kapcsolatot, egy harmadik vizsgálat pedig a férfiak magányossága és a szívbetegséget a vérben előrejelző értékek közötti összefüggést igazolta. Végül a Duke Egyetem kutatói a szívbetegek közül a társadalmilag elszigetelt személyeknél mutatták ki a megnövekedett halálozási kockázatot.

A mostani kutatásban egy 20 kérdésből álló kérdőívet töltöttek ki a résztvevők. Több mint 50%-uk legalább „mérsékelten magányosnak” vélte önmagát, és vérnyomásuk magasabbnak bizonyult, mint azoké, akik kevésbé voltak magányosak. A legmagányosabb 15% szisztolés vérnyomása, vagyis a felső érték, 10?30 ponttal volt magasabb, mint a nem magányosoké. További érdekesség, hogy a magány mint kockázati tényező akkor is fontos maradt, ha az eredmények értékelése során figyelembe vették a már ismert egyéb kockázati tényezőket, így a túlsúlyt, a dohányzást és az alkoholfogyasztást.

A fent idézett vizsgálattal csaknem egy időben jelent meg egy másik hasonló kutatás eredménye az Annals of Internal Medicine című folyóirat 2006. április 4-ei számában. Itt a kutatók az életmód hatását elemezték 810 olyan férfinál és nőnél, akinek vagy 140/90 fölötti, tehát enyhén emelkedett vérnyomása volt, vagy egy kicsit magasabb, mint a jelenleg optimálisnak tartott 120/80-as érték. A résztvevők egyike sem kapott vérnyomáscsökkentő gyógyszert. Három csoportra osztották őket. Az elsőbe tartozóknak kétszer fél óra alatt megtanították a helyes vérnyomásmérés szabályait. A második csoport tagjai 6 hónap alatt 18 alkalommal tanácsadáson vettek részt, majd ezt további 15 tanácsadás követte egy év leforgása alatt. Itt a résztvevőkkel tudatosították a testsúlycsökkentéssel, a mozgással, a só- és az alkoholfogyasztással kapcsolatos tudnivalókat. A harmadik csoportba sorolt személyek ugyanezen a tanácsadási programon mentek keresztül, de emellett annak az étrendnek az előnyeiről is előadásokat hallgattak, amely sok zöldséget, gyümölcsöt, alacsony zsírtartalmú tejtermékeket tartalmaz, és amelynek alacsony a teljes zsír- és koleszterintartalma.

Az értékelés során kiderült, hogy a vizsgálat végére a legalacsonyabb vérnyomást azoknál a személyeknél mérték, akik a legtöbb tanácsot kapták. Érdekes módon azonban a vérnyomáscsökkenés mértéke nem bizonyult nagyobbnak azoknál, akik nemcsak életviteli, hanem étkezési tippeket is kaptak. (Itt persze nem lehet biztosan tudni, hogy az étkezésre vonatkozó tanácsokból a résztvevők mennyit fogadtak meg, és vajon ténylegesen átalakították-e az étrendjüket, vagy sem – A szerk.)