Jörg Blech: A betegségipar
„Az emberek nem gondolták, hogy a gyógymódok tömkelegének eredményeképpen az egész társadalom egyetlen nagy kórházzá vált. Itt az idő, hogy visszaköveteljük egészségünket” – mondja Jörg Blech, a Der Spiegel tudományos tudósítója a New Scientistben megjelent cikkében.
Blech egyben a „Kitalált betegségek és forszírozott pirulák – a gyógyszergyárak és a normális élet medikalizálása” című könyv (Inventing Disease and Pushing Pills: Pharmaceutical Companies and the Medicalisation of Normal Life – Routledge, 2006) szerzője. (Kötetét örömmel olvasnánk magyar fordításban – A szerk.) Alább ismertetett cikkét Szabó Edina fordította, és Szendi Gábor kommentárjai egészítik ki.
A jó egészség ma már nem az, ami volt. A élet normál folyamatának rítusait – a születést, a hangulati ingadozásokat, a szexualitást, az öregedés folyamatát és így tovább – egyre növekvő mértékben minősíti át patológiásnak a gyógyszeripar és szövetségese, az orvostudomány. A betegség ipari termékké válik, és az egészség olyan állapot, amit többé senki nem érhet el.
A legkiugróbb példák egyike az úgynevezett „Sisi szindróma”, mely 1998-ban a Smith-Kline Beecham (most GlaxoSmithKline) gyógyszercég egy oldalas reklámjában jelent meg először. A cég szerint az ebben a betegségben szenvedők közül csupán Németországban 3 millióan vannak, s jellemzően elrejtik betegségüket, színlelik az aktivitást, a pozitív életszemléletet, miközben valójában depressziósak, és gyógyszeres kezelésre lenne szükségük. A betegséget a XIX. században élt osztrák Erzsébet császárnéról nevezték el (beceneve Sziszi), aki állítólag ettől szenvedett. 2003-ban azonban a kételkedő kutatók kimutatták, hogy a „betegség” a gyógyszercég „fejlesztése volt”, és létezését semmilyen tudományos tény nem igazolja.
A gyógyszeripar új területekre való betörése nem csupán a piaci kényszernek tulajdonítható. Ez azért is történik, mert az orvoslás nem hozott semmilyen valódi áttörést az elmúlt évtizedekben. Amikor a valós betegségek, mint például a rák, kezelése sikertelen, az orvoslás az egészségesekkel kezd foglalkozni. Ezernyi példát említhetünk.
A tesztoszteron gélt gyártók az „öregedő férfi szindrómát” reklámozzák, amely állítólag a férfiakat sújtja életünk delén. A vállalatok, mint pl. a Jenapharm is, közvélemény-kutató intézeteket , reklámügynökségeket, PR-vállalkozókat, orvosegyetemi professzorokat, újságírókat foglalkoztatnak, hogy belopják a közgondolkodásba a férfi változókort, mint valóságos és elterjedt betegséget, így biztosítva a hatalmas piacot termékeiknek. „Nekünk van legelőször” jelmondattal.
A fejlett ipari országokban a menopauza korát élő nőket is betegnek tekintik, köszönhetően a nem világos tudományos alapokon nyugvó tanácsoknak, melyek nők millióit győzték meg arról, hogy a változókorban ösztrogént és progeszteront szedjenek. (Amely hormonokról ma már tudjuk, hogy szedésük életveszélyes! – Sz. G.)
Ugyancsak a gyógyszergyártó cégek és a pszichiáterek évtizedek óta próbálkoznak azzal, hogy az eleven és nyughatatlan gyermekekről olyan képet fessenek , mint akiknek orvosi segítségre van szükségük. A Ritalin nevű gyógyszer gyártója – a Novartis – még egy képeskönyvet is piacra dobott, mely a gyermekeknek szól, és amiben Hippihopp polipról mesélnek. Sokszor megdorgálták nyughatatlan természetéért, és azért, mert sok balesetet és szerencsétlenséget okozott. „Szerencséjére” teknőc doktor tudta, hogy Hippi hiperaktivitásban szenved, sőt mi több, még azt is tudta, hogy kicsi fehér tablettára van szüksége.
A cikk folytatásához kattintson ide!
