A csontritkulás élettani magyarázata

A betegséget kiváltó tényezők között első helyen kell említeni a szervezet abszolút és relatív kalciumhiányát, vagyis a kalciumnak mint a csontépítés egyik legfontosabb elemének a bélből való felszívódási zavarait. A kalcium hiába jut ugyanis megfelelő mennyiségben a szervezetbe, ha nincs megfelelő, felszívható formában, nem tud átjutni a bél falán, és távozik a szervezetből anélkül, hogy hasznosult volna. A kalcium csak megfelelő, lebontott, ionizált állapotban tud felszívódni, de a természetben leggyakrabban előforduló karbonát alakjában nem. A természetes ásványi kalciumkarbonát felszívódásra való alkalmassá tételéhez, az ionizáláshoz elegendő gyomorsavra van szükség. Hatékonyan szívódnak fel viszont a bélcsatornából a kalcium szerves savakkal alkotott sói, mint a kelátok, citrátok, laktátok stb.

A csontépítésben központi szerepe van a D-vitaminnak. Ez a vitamin – mint köztudomású – a napfény ultraibolya sugarainak a hatására bekövetkező fotokémiai reakció révén, a bőr alatti kötőszövetben képződik az elővitaminjából. (Talán érdemes megjegyezni, hogy a D-vitamin és elővitaminja szteránvázas vegyületek.) A D-vitamin bőr alatt keletkező formájában a májba, illetve a vesébe kerülve egyre hatékonyabb változattá alakul át. Ha ez a vitaminképzési folyamat valahol zavart szenved, akkor a szervezetben nincs elegendő hatékony vitamin, ami – ez is eléggé köztudott – nélkülözhetetlen a kalcium bélből való felszívódásában is.

Nemcsak a D-, hanem a K-vitamin is fontos

A D-vitamin mellett a K-vitaminról is kiderült, hogy ez a létfontosságú hatóanyag nemcsak a véralvadásban, hanem a csontokban „porszívóként” működő kalciummegkötő oszteokalcin nevű fehérje aktivizálásában is szerepet játszik. Ez a fehérje nemcsak megköti, hanem a csontokon belül tartja a kalciumot.

A K-vitaminról tudni kell még, hogy a D-vitaminhoz hasonlóan zsírban oldódó hatóanyag és a bélbaktériumok képezik. Ezért is fontos, hogy a fertőzéses betegségek idején az orvos által rendelt antibiotikumok szedése következtében a bélflórában bekövetkező baktériumflóra-pusztulást követően keletkező, úgynevezett diszbiózisos állapotot sürgősen helyre kell állítani. A bélflóra rendezése történhet savanyított tejtermékek fogyasztásával és hasznos bélbaktérium fajokat (bifidusok, acidophilus fajok, coli) tartalmazó készítmények szedésével.

Átlagon felüli mennyiségű K-vitamint tartalmaznak a következő élelmiszerek: szójaolaj, leveles zöldségek, káposzta, petrezselyem, saláta, brokkoli, spenót, spárga, friss zöldborsó, zöld tea, teljes kiőrlésű gabona, általában a keresztesvirágú zöldségek.

Gere Tibor, Gere Zsolt
Prof. Dr. Gere Tibor a Magyar Tudományos Akadémia doktora,
természetgyógyász, reflexológus, addiktológus,
fül- és elektroakupunktőr, bioenergetikus
Tel.: (20) 411-5887

(Folytatjuk)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről