A játékszenvedély

Szinte mindenkivel előfordul, hogy időnként túl sokat dolgozik, netán olykor bedob néhány százast egy játékgépbe, vagy akkor is eszik, ha nem éhes. Ez a szermentes szenvedélybetegség – a kábítószeres szenvedélybetegséghez hasonlóan – veszélyes kényszeres függést jelent.

Nem minden szenvedélybeteg él (kábító)szerekkel, hiszen nem minden szenvedélybetegség köthető kémiai szerek, vagyis bizonyos anyagok bevételéhez. Különbséget kell tenni az anyaghoz, szerhez kötött szenvedélybetegség (például az alkoholizmus) és a szerek nélküli szenvedélybetegség között, mint amilyen a kóros játékszenvedély. Az „anyagmentes” szenvedélybetegség nem kezdődik szükségszerűen azzal, hogy élünk ezekkel a „nem-szerekkel”. Szinte mindenkivel előfordul, hogy időnként túl sokat dolgozik, vagy olykor bedob néhány százast egy játékgépbe, vagy ha nem éhes, akkor is eszik, pusztán élvezetből, vagy mert megkíván egy-egy ételt.

A szermentes szenvedélybetegség – a kábítószeres szenvedélybetegséghez hasonlóan – bizonyos magatartásformáktól való kényszeres függést jelent. A szermentes szenvedélybetegség anyagmentes szenvedélybetegség; az ilyen szenvedélybetegnek nincs szüksége semmiféle kábítószerre a jó közérzet eléréséhez. Függése bizonyos magatartásformákban nyilvánul meg, amelyek szintén károsíthatják az egészségét vagy súlyos szociális következményeket vonnak maguk után.

Az anyagmentes függésnek számos formája ismert, többek között a kóros játékszenvedély, a munkamánia, a kapcsolatoktól, a szextől való függés, ide tartozik továbbá a kóros féltékenység, a folytonos dühkitörések, a kapzsiság is. A szermentes szenvedélyek éppen olyan függést jelentenek, mint a kábítószerektől való függés. A szenvedélybetegnek szüksége van arra az emelkedett, feldobott hangulatra, amit a túlzásba vitt cselekvés következtében él meg. Ezt az érzést akarja átélni újra meg újra, és minél gyakrabban teszi ezt meg, annál erősebbé válik a függése.

Lelki és testi függés

A szenvedélybetegséget szinte mindig testi (fizikai) és/vagy lelki (pszichés) függés jellemzi. A testi függés valamilyen kémiai anyaggal való visszaélés következtében alakul ki, amikor a szer beavatkozik a test természetes folyamataiba és befolyásolja érzelmeinket. A kábítószerről való „leállás” során elvonási tünetek jelentkeznek: fázás, hasmenés és rossz közérzet. A sikeres leszoktatást éppen ezért többnyire szakintézetekben végzik. A szermentes szenvedélybetegségeknél nem testi függés alakul ki.

A lelki függőség annak a késztetésnek a nyomán jön létre, hogy a szer által kiváltott kellemes érzéseket újra meg újra előidézzék, és így teremtsék meg a belső egyensúlyt. A lelki függésnek mélyebb okai vannak, és a leszoktatás rendszerint hosszan tartó terápiás kezelést igényel.

A függések – legyenek akár kémiai szerhez kötődők, akár szermentesek – mindig ugyanazokat a fokozatokat mutatják. A szenvedélybetegség kialakulása lopakodó folyamat, amely a kontroll elvesztésével kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a pszichés inger követésének igénye olyan erőssé válik, hogy az érintett nem tudja kivonni magát alóla, függésbe kerül tőle. Idővel ez az inger – például a játékgépen való játszás ingere – már nem lesz eléggé intenzív, tehát emelni kell az adagot, ezzel elkezdődik a két vagy több gépen való játék.

Hasonló a helyzet a munkamániánál, itt emelni kell a napi penzumot, a szextől való függés esetében pedig a lágy pornó helyére a kemény pornó lép. Az érintett személy élete egyre inkább az ingert kiváltó stimulusra koncentrálódik. Más érdeklődési területek háttérbe szorulnak, a függést előidéző élmény megélése egyre fontosabbá válik, és ennek következménye a társadalmi lecsúszás, a partnerkapcsolat vagy a család szétesése. A szenvedélybeteg végül ott marad – testi és lelki roncsként.


Mindig van előzmény!

A szenvedélybetegségek kialakulása sohasem vezethető vissza egyetlen okra: az ember személyisége és a környezet, amelyben felnőtt vagy él, együttesen határozza meg, hogy képes-e valaki ellenállni a szenvedélybetegségek veszélyének vagy sem. Több negatív élmény, megpróbáltatás egybeesése minden embert erősen igénybe vesz, megvisel, ám aki megismerte és elsajátította a problémák megoldásának sokféle lehetőségét, az kevésbé van kitéve annak a veszélynek, hogy szenvedélybetegségbe menekül.

A szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzését már gyerekkorban el kell kezdeni, ekkor fejlődik ki ugyanis az önértékelés. Már egy gyermek is képes megtanulni, hogy problémáit megfelelő módon kezelje, és az életét aktívan alakítsa. Ha ekképpen megerősödik, később jobban ellen tud állni a káros szenvedélyeknek. A szenvedélybetegségek megelőzése tehát annyit jelent, hogy fejlesztjük a gyerekek önállóságát, önmagukra találását, önmaguk tiszteletét és életörömét, erősítjük kommunikációs és konfliktusmegoldó képességeiket.

A megelőző munka központi célja az én-erő felépítése. Ez azt szolgálja, hogy a gyerekek és a fiatalok éppen a nehéz élethelyzetekben tudjanak önálló döntésük nyomán nemet mondani, és képesek legyenek felelősséget vállalni önmagukért és a cselekedeteikért. A szülői minta nagyon fontos. A szülőknek kritikus szemmel kell ellenőrizniük a saját viselkedésüket, meg kell vizsgálniuk például a munkához és a szabadidőhöz való viszonyulásukat. Nyíltan kell beszélni gyermekeinkkel a szenvedélybetegségekről és azok veszélyeiről, a gyermekeinknek tudniuk kell, hogyan alakulnak ki a szenvedélybetegségek és hogyan hatnak, melyek a veszélyeik.

Milyen a kóros játékszenvedély?

A hozzátartozók tudnák a legjobban leírni, mit is jelent egy játékmániással együtt élni, aki tudomást sem vesz róluk, hiszen számára a játékon kívül senki és semmi más nem számít. Ezek a betegek minden pénzüket a játékterembe hordják, a játékgépbe dugdossák. És minden pénzüket elveszítik. Ha egyszer mégis nyernek, akkor biztosan nem hagyják abba a játékot mindaddig, amíg ismét mindent el nem veszítenek. A játékos mindig nyerni akar, semmi más nem fontos neki. A tényleges nyeremény azonban sohasem elég nagy neki ahhoz, hogy ne tudna egy még nagyobb nyereményről álmodozni. Ennek érdekében mindent egy lapra tesz fel, egy számra, egy figurára. Nincs jellemzőbb a játékmániásokra, mint a győzelemről való állandó álmodozás, miközben letagadják a valóságot, a folytonos vesztést.

A kóros játékszenvedély veszélyével akkor számolhatunk, ha valaki:

  • egyszer elkezd játszani, és azután már nem képes abbahagyni
  • egyre több időt és pénzt fordít játékra
  • hisz a számmágiában: „Ez a szám biztosan nyerő lesz!” (Pl. a házszám vagy a születésnap dátuma.)
  • pénzt kér kölcsön azért, hogy tovább játszhasson, mivel azt reméli, hogy a nyereményből vissza tudja fizetni
  • már pénzt vett el a családjától, bár az eldugott helyen volt (a játékmániás, mint minden szenvedélybeteg, mindáron megtalálja a szerhez vezető utat)
  • kilométereket tesz meg gyalog, mert eljátszotta az utolsó fillérjét is
  • zsetonokban kezd el számolni.

Miért és hogyan alakul ki?

Egészen ártatlanul kezdődik. Az első érméket merő unalomból dobjuk be a játékgépbe. Minden csillog-villog, vonzza a tekintetet, és a gép hirtelen pénzt ad ki. Nem csoda, ha ismét próbálkozunk. Eljön azután az a nap, amikor a figyelmünket el akarjuk terelni a problémáinkról, meg kell szabadulnunk a magánéletbeli vagy a munkahelyi stressztől – és ekkor a játékteremben a krupié közli, hogy éppen az általunk megjátszott szám nyert, vagy az automata nyereményt ad ki. A gép az, amelyik hirtelen szívélyessé válik és megjutalmazza a játékost. Nála el lehet felejteni a problémákat. A játékteremben vagy a nyerőgépnél megélt első sikerek után a játékos még több vigaszt szeretne. Ha ezt nem kapja meg – márpedig az esetek többségében ez a jellemző –, a kudarcokat és az első anyagi veszteségeket lekicsinyli. Vár, azt remélve, hogy később biztosan visszanyeri a pénzt. Ám ez a később soha nem következik be. Ezt pedig egy játékmániás nem akarja tudomásul venni, amíg csak a szenvedélybetegsége tart.

A következő esélynek, a következő nyereménynek kell a veszteséget kiegyenlítenie. A játék egyre fontosabbá válik a játékos életében: egyre több időt, nagyobb teret és több pénzt vesz el. Adósságokat halmoz fel, hogy tovább játszhasson. Miközben a kölcsönkért pénzt eljátssza, újabb veszteségek érik. Egyre nő a játékosra nehezedő nyomás és stressz. Görcsösen kapaszkodik az egyre kisebb nyereményekbe. Minden gondolata a játék körül forog, minden egyes szabad percét arra fordítja. A játék teljesen kitölti az életét. Hiányzik a munkahelyéről, mert a kölcsönkért pénzt elő kell teremtenie. A játéktartozások egyben becsületbeli tartozások. Ha a nyereményből nem megy, akkor másképpen kell pénzhez jutni. A játékos a kábítószereshez hasonlóan bűnözővé válik: lopás, csalás, sikkasztás útján próbál pénzhez jutni. Végül azután elherdálja az egész vagyonát, adósságai elborítják, családja és szociális környezete szétesik. Ha pedig végül nem tisztességes módon teremti elő a játékhoz a pénzt, a bebörtönözés veszélye is fenyegetheti.

Élet játékszenvedély nélkül

Sok játékos maga próbál megszabadulni a játékszenvedélyétől. Ez nehéz, és visszaesésekhez vezethet, és minden egyes visszaeséssel nő a játékos önmegvetése a maga köré vont csalással és hazugsággal szemben. Játszani nem nagy művészet, ám abbahagyni igen. Önsegítő csoportokban aktív és egykori játékosok kölcsönösen segítik egymást. Ha két találkozó között sikerül a játékot megállni, az már sikernek számít. Ha beszélnek játékszenvedélyükről, az segít csökkenteni a nyomást. Az anonim játékosok csoportjában az érintetteknek nem kell titokban tartaniuk játékszenvedélyüket, a többiek szintén játékosok, akik megélték ugyanazt a kényszert. Egymás tapasztalataiból tanulhatnak. Számos játékosnak sikerül lassanként rendezni anyagi és személyes ügyeit.

A játékosok – a többi szenvedélybeteghez hasonlóan – nagyon magányosak. A csoportban szembesülnek azzal, hogy másoknak is hasonló a sorsuk, és hasonlóan rossz tapasztalataik vannak. Megtapasztalják, hogy mások mégis képesek voltak talpra állni. A csoportban emellett olyanokkal találkoznak, akik bármiféle morális megítélés-elítélés nélkül mutathatnak utat a játékosnak, azt az utat, hogy a játékot lehetséges abbahagyni. Nem mellékes, hogy új, függőségmentes kapcsolatok kialakítását is megtanulják.

A játékmániás győzelemről álmodozik. Arról, hogy gazdagságot, házat, autót ad a családjának. Ez az álomvilág széttörik, ha felhagy a játékkal. Tovább kell játszania ahhoz, hogy életben tartsa az álmát. A szenvedélyből kivezető úton meg kell tanulnia, hogy az élet akkor is elviselhető, ha nincsenek irreális álmai, hogy nem kell győztesnek vagy a legjobbnak lennie. Fájdalmas ugyan belátni, hogy eddig vesztes volt, de bármilyen paradox módon hangzik is: a vereségekkel való szembenézés jelenti az első lépést abból a hamis reményből és önáltatásból, hogy újra meg újra győznie kell.

(Németből fordította: Mészáros Csilla, forrás)

Bejelentkezés

Videó ajánlatunk

Biofizikai állapotfelmérés felsőfokon
A videóhoz kattintson a képre!

Heti horoszkóp

Heti horoszkóp

Hírlevél fel/leiratkozás

Találkozzunk a Facebookon is!

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés