Mi is a gyermekreumatológia? Igen változatos, autoimmun vagy autoinflammációs eredetű kórképekkel foglalkozó, önállóként elismert szubspecialitás. A reumatológia hagyományosan tárgyalja a különböző ízületi gyulladásokat, a kollagenosisokat (szisztémás autoimmun betegségeket), a vasculitis szindrómákat, az autoinflammatiós kórképeket és egyes, nem gyulladásos fájdalom szindrómákat.

Fontos, hogy ezt a betegséget elkülönítsük az immunológiától. Az immunológia az európai definíció szerint az immundeficienciákkal, az allergológiával és a transzplantációs immunológiával foglalkozó tudomány.

Látható tehát, hogy míg az immunológia elsősorban a immunrendszer alulműködésével, hiányával foglalkozó kórképeket tárgyalja, addig a reumatológia az immunrendszer túlzott aktivitásával, a saját szervezet ellen forduló autoimmun reakciók gyógyítására keresi a megoldást.

Magyarországon a gyermekreumatológia sajnos hiányszakma, jelenleg 3 olyan szakorvos található az országban, aki gyermekgyógyászati és reumatológiai szakvizsgával is rendelkezik. Ezért sok helyen – a területi ellátási problémák miatt – napjainkban is felnőtt reumatológusok és immunológusok látják el a reumatológiai kórképeket.

Milyen gyakoriak a gyermekreumatológiai kórképek?

Magyarországon 10 emberből 9, ha azt hallja, hogy gyermekreumatológia, akkor – talán csak magában – felteszi a kérdést: egy gyerek is lehet reumás? Sokan úgy gondolják tehát, hogy az autoimmun betegségek gyermekkorban ritkán fordulnak elő. Ezzel az általánosan elterjedt tévhittel szemben a valóság az, hogy a reumatikus betegségek a leggyakoribb gyermekkori krónikus betegségek közé tartoznak.

A juvenilis idiopathias arthritis (JIA) nemcsak a leggyakoribb gyermekreumatológiai kórkép, hanem egyben az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus betegség is. Előfordulási gyakorisága összevethető az asthma bronchiáléval vagy a diabetes mellitussal, mégis egyelőre sokkal szerényebb társadalmi figyelmet kap. Az incidenciája 0,1/1000 gyermek évente, míg prevalenciája 1,0-1,5/1000. Még ez az általánosan elfogadott adat is alábecsülheti azonban a valódi előfordulási gyakoriságot. Egy ausztrál munkacsoport a JIA előfordulási gyakoriságát 4/1000-nek találta. Hazánkban a 18 évesnél fiatalabb gyermekek száma valamivel meghaladja a 2,0 milliót. Közülük kb. 1 700 000 gyermek életkora kevesebb, mint 16 év. A fenti adatok alapján tehát legalább 1700-2000, de vélhetően akár 5-8 000 krónikus arthritisben szenvedő kiskorú gyermekkel számolhatunk.

Miről ismerhetjük fel a gyermekkori reumatikus betegségeket?

A felnőtt reumatológus szakorvosokban, de gyakran még gyermekgyógyászokban is az a hamis kép alakulhat ki, hogy a gyermekreumatológiai kórképek hasonlatosak a felnőttkori betegségekhez. A valóság azonban ennek éppen az ellenkezője, hiszen a betegségek többsége jelentősen eltér a felnőttkori formától (l. juvenilis idiopathias arthritis, juvenilis dermatomyositis, lokalizált és szisztémás scleroderma, Henoch-Schönlein purpura, periodikus láz szindrómák, juvenilis sarcoidosis, Kawasaki-betegség, neonatalis lupus, genetikailag determinált csontbetegségek, metabolikus betegségek mozgásszervi panaszokkal, malignus betegségek), és kisebbségben vannak azok a kórképek, amelyek felnőtt- és gyermekkorban hasonlóak (pl. rheuma faktor pozitív polyarthritis, 10 éves életkor felett kialakuló sarcoidosis).

Példaként tekintsük át a leggyakoribb gyermekkori reumatikus betegség, a juvenilis idiopathias arthritis tünettanának néhány jellegzetes pontját. Gyermekkorban az idiopathias (autoimmun) ízületi gyulladások sokszor fájdalommentesen zajlanak, a szülők gyakran ismeretlen eredetű, egyébként panaszt nem okozó ízületi duzzanat miatt kérik a gyermek vizsgálatát. Abban az estben is többnyire jellegzetes panaszokra derülhet fény az anamnézis felvétele során, ha a gyermek nem említ fájdalmat vagy reggeli ízületi merevséget: a gyermek reggel nehezebben kel fel, ügyetlenebbül végzi a reggeli feladatait, elhúzódik a tisztálkodás, öltözés. Előfordulhat reggeli sántítás.

A gyulladásos arthropathiák által okozott panaszok általában mozgásra javulnak, pihenés mellett pedig újra megjelennek. A betegek ugyanakkor többnyire nehezebben viselik a komolyabb fizikai megterhelést is, rövid sétát követően ölbe kérik magukat. Figyelemfelkeltő lehet, ha a korábban eleven, „örökmozgó” gyerek csendesen, üldögélve játszik.

Sok esetben azonban a betegség teljes mértékben elkerüli a szülő figyelmét. Nem egyszer valamilyen trauma során kerül felismerésre a JIA. Ilyenkor az ízületi duzzanatot a trauma következményének tarthatja a család és a primer ellátást végző gyermekgyógyász vagy sebész. Fontos, hogy amennyiben egyértelmű gyulladásos jeleket látunk és nem találunk traumás eltéréseket, akkor a kórisme során maradjunk nyitottak a gyulladásos arthropathiák irányába, és ne elégedjünk meg a triviális „blikk” diagnózisunkkal – azért duzzadt, mert megütötte, valójában azért ütötte meg, mert duzzadt.

A háziorvostól, családorvostól, de még az általános gyermekorvostól sem várható el a részletes gyermekreumatológiai mozgásszervi fizikális vizsgálat elsajátítása. Kötelessége ugyanakkor, hogy a jellegzetes panaszok és tünetek esetén gondoljon a reumatikus gyermekgyógyászati kórképekre, és a beteget a megfelelő centrumba irányítsa.

Dr. Constantin Tamás PhD
gyermekreurmatológus

További információ kérhető a gyermekkori reumatikus betegségekről:
telefon: 06-20-251-3336
email: gyermekreumatológia@gmail.com
web:www.rosszcsontalapitvany.hu

Ha időpontot szeretne kérni Dr. Constantin Tamás gyermekreumatológushoz, azt a Budai Egészségközpont központi diszpécser szolgálatán keresztül teheti meg: 06-1-489-5200

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről