A tej fogyasztásához és a hozzá kapcsolódó, sokszor ellentmondó vélemények napjainkban is jelentősen megosztják a szakemberek és a nagyközönség többségét, hiszen a tej és sok tejtermék az emberek nagy számánál okoz bélrendszeri-, bőr- vagy más kellemetlen tüneteket.

Külön kell foglalkozni a tejcukor és a tejfehérjék okozta tünetekkel, így a tejjel kapcsolatban egyre több probléma merül fel. Szóba jön kiváltó szerepe pl. a gyermekek I. típusú cukorbetegségénél, de felnőtt korban is befolyásolhatja az anyagcserét, ami többek között amiatt következik be, hogy a tej és a belőle készült joghurt, túró, sajt jelentősen fokozza az inzulintermelést a hasnyálmirigyben, és ez a későbbiekben a cukoranyagcsere romlásához, metabolikus szindróma kialakulásához és más szövődményekhez, többek között szív-érrendszeri betegségek kialakulásához vezethet. II. típusú diabétesz esetében a tejben és a tejtermékekben található hormonszerű anyagok a sejtburjánzás fokozódásához, így bizonyos daganatféleségek (pl. mellrák, prosztatarák stb.) gyakoribb kialakulásához is hozzájárulhatnak. Egyes szerzők szerepet tulajdonítanak a tejnek az autizmus kialakulásában, valamint autoimmun betegségek (bélgyulladás, pajzsmirigy-betegség, ízületi gyulladások stb.) létrejöttében, de itt említhetjük meg sclerosis multiplex kialakulásában játszott esetleges szerepét is.

Az én véleményem azonban az, hogy ha szellemi lényként tekintünk az emberre és holisztikus szemlélet alapján vesszük sorra a betegségek okaként megjelenő fizikai és lelki szempontokat, akkor nem kell leragadnunk egy-két körülírt, direkt ok kiemelt szerepe mellett a betegségek kialakulását illetően, hanem – diagnosztikus és terápiás szempontból is egységes egészként szemlélve a beteg embert – haladhatunk a végleges gyógyítás és gyógyulás felé. Ugyanez érvényes a tejjel kapcsolatban megjelenő leggyakoribb problémák esetén, tehát a tejcukor-érzékenység és a tehéntej-allergia esetében is.

Tehéntej-allergia

A tehéntej-allergia megjelenhet genetikai meghatározottság talaján, tünetei a tejfehérjék, elsősorban a kazein, a laktoglobulin és az IgE típusú immunglobulinok kapcsolódása során alakulnak ki. Az emelkedett specifikus IgE 90%-ban jelzi csecsemőkben a tehéntej-érzékenységet. Amikor ez a vizsgálat nem pozitív, más immunanyagok kimutatása segítheti a diagnózis felállítását. A tejtermékek fogyasztását követően tünetként bőrviszketés, légúti tünetek, hányás, hasmenés, esetleg krónikus bőrtünetek, pl. ekcéma jelenhetnek meg, a vérben a vérlemezkeszám csökkenése stb. fordulhat elő. Az ekcéma később spontán vagy a kezelés hatására megszűnik, de átmehet asztmába is.

A diagnosztika során azonban nagyon körültekintőnek kell lennünk. Ilyenkor az allergiás reakció kialakulásában a tej mellett szerepe lehet vírusfertőzésnek, gyógyszereknek is. A hormonális rendszer szerepét jelzi, hogy a pubertás javulást hozhat a páciens állapotában.

Az ilyen állapotok is gyógyíthatók akkor, ha figyelembe vesszük azokat az egyéb fizikai és pszichés szempontokat, amelyek valódi okokként lehetnek jelen, és a tünetek gyakoriságát növelhetik.

Ezek között elsődleges szerepet a különféle kórokozók jelentik. Főképpen a parazitákra kell gondolni, ascarisra, oxiuriasisra, giardiara, de vírusok, baktériumok, gombák is szerepet játszhatnak a folyamat kialakulásában. Természetesen ilyenkor bármelyik tejtermék és tejtartalmú étel okozhat tüneteket, pl. fagylaltok, majonéz, puding, kekszek, csokik stb.

Mi válthatja ki a tüneteket?

A tünetek kialakulásában nemcsak a tej allergén anyagai, hanem a különböző tejtartalmú élelmiszerek adalékanyagai: színezékek, tartósítószerek, állományjavítók is szerepet játszhatnak, sőt az állattartás során használt kemikáliák, pl. gyógyszerek, vagy az állatok táplálása során felhasznált növények adalékanyagai is kiválthatnak allergiás reakciókat a betegnél. Allergiához hasonló tüneteket okozhatnak különféle anyagok lebomlási, felszívódási zavarai, pl. különféle cukorféleségeké: glukóz, laktóz, szacharóz, galaktóz. A hasnyálmirigy elégtelen enzimaktivitása is okozhat panaszokat. Ezek is lehetnek veleszületettek és szerzettek.

Az élelmiszerek toxikus anyagokkal való terheltsége is lehet oka a tüneteknek, amelyek pl. a fehérjeemésztés zavarát okozva alakítanak ki tüneteket.

Ilyen anyagok keletkezhetnek az élelmiszerek feldolgozása, érlelése, tárolása során is. Magas biogénamin tartalmú tápanyagok, pl. sajtok, tejcsokoládé, sonka, kolbász, szalámik, különösen alkohollal fogyasztva, „utánozhatják” a tejallergia tüneteit. A diagnosztikában ezért nagyon fontos a pontos kikérdezés, javasolt a betegnek táplálkozási naplót is vezetni. A fizikai tünetek alapján az elkülönítő diagnosztika nehézkes, nem egyértelmű, az allergiás bőrpróbák nem feltétlenül pozitívak, vagy fordítva az is előfordul, hogy pozitív reakciót adó élelmiszer fogyasztása sem okoz feltétlenül panaszokat. Ezért érdemes itt is az alternatív diagnosztikus lehetőségeket, pl. Körbler-módszer, biorezonancia stb. kihasználni.

A specifikus laborvizsgálatok közül legfontosabb az allergén specifikus IgE antitest kimutatása, de más tesztek is rendelkezésre állnak, vizsgálható pl. a vér eozinofil sejt tartalmának növekedése, vagy a vérlemezke tartalom csökkenése allergén étel fogyasztásakor.

Klinikailag nagy segítséget nyújthat például egyszerű vizsgálatként az, hogy a páciens egy hétig nem eszi a kérdéses ételt, tejterméket, majd miután elfogyasztotta, azután 10 perccel a pulzusát vizsgáljuk meg, a nyugalmihoz képest ez emelkedést mutat. Általában igaz az is, hogy a tej és ételallergiások ébredési testhőmérséklete alacsony, 36 fok körüli, de természetesen ezt is sok tényező befolyásolhatja.

A lényeg tehát annak felismerése, hogy a panaszokért nem feltétlenül a kívülről bejutó allergén a felelős, hanem a fogadó szervezet fizikai vagy pszichés okok következtében megváltozott reakcióképessége az, ami a tünetek hátterében áll. Ez az, amit fel kell ismernünk és kezelni, gyógyítani kell.

Tejcukor-érzékenység (laktózintolerancia)

A tejet ellenzők legfőbb érve a tejfogyasztás ellen az, hogy a tejcukrot (laktózt) lebontó laktáz enzim aktivitása a szopási időszakot követően, az életkor előrehaladtával egyre inkább csökken. Az állatvilágban az emlősök kifejlett példányainak bélrendszerében nincs laktázaktivitás.

A korábbi korok élelmiszerhiányai miatt egyes népcsoportok felnőtt korra is alkalmazkodtak a tejcukor emésztéséhez, mások kevésbé, ez jelentős területi eltérést mutat a földgolyón. Európában és Közép-Afrikában az emberek többségénél működik ez az enzim felnőtt korban is. Kb. 10-15%-nál találkozunk laktázműködési zavarral, de itt már szóba jönnek olyan bél- és egyéb betegségek, amelyek a bélnyálkahártya károsítás miatt okozhatnak enzimműködési zavart. Más helyeken, pl. Ázsiában akár 70-90%-ban is előfordulhat az embereknél laktázhiány.

Létezik veleszületett laktázhiány is, ilyenkor a csecsemőknél savanyú hasmenés jelentkezik, a székletben tejsav mutatható ki, és amíg laktóz tartalmú élelmiszert fogyaszt a gyermek, addig a fejlődésben is visszamaradhat, hiszen a kialakuló bélnyálkahártya károsodása miatt felszívódási zavar jön létre, súlyos nyomelem-, vitamin-, ásványi anyag stb. hiányt alakítva ki.

A tejcukorból (laktózból) laktáz hatására glukóz és galaktóz lesz. A laktáz enzim a bélnyálkahártya felületi sejtjeihez kötötten található, itt fejti ki tejcukorbontó hatását, ezért minden olyan kórállapotban is csökkenhet a működése, amikor a bélnyálkahártya különböző okok miatt sérül. A laktáz enzim szintje és aktivitása tehát genetikus és egyéb szekunder okok miatt különböző lehet az embereknél. Minden olyan esetben, amikor a jellegzetes tünetek kialakulnak, számba kell venni a lehetséges kiváltó okokat, és ezek szerint kell elvégezni a terápiát.

Ha hiányzik a laktáz

A tejcukrot bontó enzim hiányában a tejcukor lebomlása nem történik meg, hanem a laktóz a bélbaktériumok hatására erjedni kezd, gáz képződik (metán, hidrogén, szén-monoxid stb.), felhígul a béltartalom, fokozódik a perisztaltika, a bélmozgás. Ezért jelentkezik a betegeknél puffadás, hasi görcs, hasmenés a tej és tejtermékek fogyasztása után. Tehát a tejcukorbontó laktáz enzim hiányában vagy elégtelen működésekor a tejcukor-intolerancia tünetei alakulnak ki.

• Előfordulhat veleszületett enzimműködési zavar, ilyenkor a tej súlyos panaszokat okoz csecsemőkorban. Más cukorszármazékok lebomlása is kárt szenvedhet, mert más enzimrendszerek is sérülhetnek.
• Elsődleges felnőttkori laktáz enzimműködési zavar esetén gyermekkorban még a tej nem okoz zavart, de a kor előrehaladtával egyre inkább csökken az enzim funkciója. Ennek előfordulási gyakorisága jelentős földrajzi és etnikai eltérést mutat, ahogy már fent jeleztük, 1-2%-tól akár 100%-ig is lehetséges ez.
•  Másodlagos felnőttkori laktáz enzimműködési zavarnak azt a folyamatot nevezzük, amikor valamilyen bélnyálkahártya betegség, sérülés, gyulladás következtében vagy egyéb okok miatt szenved kárt a laktáz vagy más enzimek, pl. szaharáz, maltáz, cellobiáz stb. működése és alakulnak ki a jellegzetes tünetek.

A lényeg a kiváltó okok megkeresése

A holisztikus, alternatív megközelítés lényege, hogy a fentiek figyelembevételével mindig próbáljunk olyan alapokot találni a bélműködési zavar hátterében, amely megmagyarázhatja az enzimek másodlagos sérülését és működési zavarát. Ennek megállapításához a hagyományos diagnosztikai módszereken (pl. hasi ultrahang, kilégzési teszt, endoszkópos vizsgálatok stb.) kívül alternatív diagnosztikai módszerek is szükségesek, így az elsődleges laktáz elégtelenségnek tartott esetekről is kiderülhet, hogy valójában van olyan kiváltó ok a hátterükben, amelynek megszüntetése rendezi az enzimműködési zavart is. A legenyhébb fertőzéses eredetű bélgyulladások (baktérium, parazita, gomba, vírus), élelmiszer-allergiák, bélflóra problémák, gyógyszerérzékenység, egyéb allergiák is okként szerepelhetnek. A máj, az epe és a hasnyálmirigy betegségei, a vékony- és vastagbél egyéb fizikai és pszichés eredetű betegségei is kiválthatják az enzimműködés zavarát, így nemcsak a tejcukor, hanem egyéb felszaporodó anyagcseretermékek is felelősek lehetnek a tünetekért, amelyeknek a végállapota a komplex felszívódási zavarral és ennek következtében kialakuló hiányállapotokkal jellemezhető klinikai tünet együttes lesz.

A lényeg és a legfontosabb feladat ezeknek az esetleges kiváltó okoknak a felismerése, hiszen veleszületett és egyértelműen szerzett esetben pontosan tudható, mit kell tenni.

Akkor van szükség nagy odafigyelésre és körültekintésre gyermeknél vagy felnőttkori laktózintolerancia tünetei esetén, ha nem egyértelmű, hogy arról van-e szó: a betegnél a latázaktivitás az életkor előrehaladtával spontán csökkent, vagy egy kiváltó ok miatt másodlagos módon következett be az enzim működési zavara. Az elsődleges felnőttkori laktózintolerancia előfordulási gyakoriságát azért nehéz pontosan megállapítani, mert ezeknél az embereknél is nagy számban fordulnak elő azok a kórképek, amelyek egyébként is módosíthatják a laktázaktivitást. Ide tartozik pl. a gyomor- és nyombélfekély, a vékony- és vastagbélgyulladások, a máj-, hasnyálmirigy- és epebetegségek, vesebetegség, cukorbetegség stb.

A gyógyítás lehetséges útja

Ha kellő körültekintéssel közelítünk a kérdéshez és igénybe vesszük a hagyományos és alternatív diagnosztikai lehetőségeket is, akkor ennek megfelelően a terápia során egyre jobb eredményeket érhetünk el.

Több diagnosztikus módszer is rendelkezésre áll a laktózintolerancia kimutatására, ezek közül legelterjedtebb a H2 (hidrogén) kilégzési teszt. Ha a tejcukor lejut a vastagbélig, enzimhiányban, ill. működési zavar esetén emésztetlenül jut le, és nem bomlik el, akkor a bakteriális erjedés hatására felszabaduló hidrogén a vérbe jut, a vérrel a tüdőbe, majd egy része a kilégzett levegővel távozik. Ennek mérése elég pontosan mutatja a laktáz funkció zavarát, de itt is előfordulhatnak hibák. A bélflóra egyensúlyának zavara például megváltoztathatja az eredményt, pl. ha nincs jelen olyan bélbaktérium tömeg, amely létrehozná a bakteriális erjedést, akkor nem keletkezik elég hidrogén, vagy ha olyan patogén flóra mutatható ki, amely nem metabolizálja a szénhidrátokat, akkor sem lesz pozitív ez a teszt, tévesen negatív eredményt kaphatunk.

A terápia során igazolt laktózintolerancia esetén az orvos a tejcukorfogyasztás csökkentését, ill. teljes elhagyását vagy olyan tejtermékek fogyasztását javasolhatja, amely nem tartalmaz tejcukrot, pl. laktózmentes tej, joghurt, tejföl stb.

Javaslatom szerint pedig a jellegzetes tünetek esetén az a feladatunk, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel állapítsuk meg, milyen fizikai és lelki okok lehetnek a laktózelégtelenség hátterében, ezeket kezeljük és gyógyítsuk meg, többek között pusztítsuk el a bélflóra zavarát okozó kórokozókat, szüntessük meg a bélnyálkahártya gyulladását, rendezzük a bélflórát, szüntessük meg a bélen kívüli okként szerepet játszó egyéb betegségeket. Ennek következtében helyreáll a laktázaktivitás, és újra minden olyan tejtermék fogyasztható lesz, amely korábban panaszokat okozott.

Dr. Flórián Sándor
belgyógyász szakorvos, NES terapeuta
akupunktőr, hagyományos kínai orvos, homeopata
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről