Lassan már tréfából sem mondhatjuk: nem vagyunk cukorból… Bemész egy boltba, és szinte mindenben van fehér cukor, amiben csak lehet. Ez egy reveláció. Legyen valami piros, barna, sárga, sötét, világos, szilárd, folyékony, zselé: mindegy. Ott lapul bennük a cukor. Tudjuk, hogy káros, hogy „ipari méreg” és „fehér halál&#8221, de nem mindig tudatosítjuk, hányféle élelmiszerünk tartalmazza. Aki egészségesen akar élni, annak ezért külön figyelmet kell erre fordítania. A körülmények ugyanis nem ebbe az irányba visznek. Például minden arra csábít, sőt akár kötelez, hogy üljünk. Kezdve az iskolától, folytatva az irodával, a számítógéppel, tv-vel, egészen a találkozásokig: az az általános, hogy összeülünk valahol.

Ha barátok, ismerősök találkoznak, általában nem sétálnak vagy túráznak, hanem beülnek valahová inni-enni. A városi embert környezetében nem sok minden csábítja gyaloglásra és futásra. A szmogos, szén-monoxiddal telepufogtatott levegő nem éppen vonzó, ahogy a flaszter sem a talpunk alatt. A legtöbb városlakónak nem is lenne túl egészséges, hogy a háza körül járjon egyet, mert a levegő, amelyet belélegez, akár káros is lehet.

A gyerekeket ugyan még mozgásra csábítja a játszótér, de azért a virtuális világok behúzó ereje sokszor ennél is nagyobb. A számítógépes játéknál a gyerek úgy érzékelheti, hogy fantasztikus mozgásokat hajt végre, s a tv-t is a mozgalmassága miatt szeretik elsősorban. Így azonban mozgásigényüket – paradox módon – mozgás nélkül élik ki. Sőt még a képzeleti aktivitásukat sem kell befektetni. S noha tudni lehet, hogy a passzív órák után az emberek hangulata csak romlik, és zsibbadtan kelnek fel kedvenc gépeik mellől, nehezen tudnak ellenállni e készen kapott „passzív mozgalmasságnak”.

Tehát a kulcsa mindennek az, hogy energiát kellene befektetni… És természetünk olyan, hogy ha befektetés nélkül juthatunk valamihez, amire szükségünk van, legtöbben a kényelmes megoldást vagyunk hajlamosak választani. Ráadásul ördögi kör, mert így egyre kevesebb energiánk lesz. A fizikailag inaktív ember ugyanis a legritkább esetben pihen csak jól. Alvása felületes, vagy egyenesen álmatlanságban szenved, ezután pedig kínnal kászálódik ki az ágyból.

A negatív láncolat következő eleme természetesen a hiányzó energia pótlása. Erre pedig legkönnyebben hozzáférhető üzemanyagok a szénhidrát és a zsír. Lépjünk be bármelyik élelmiszert áruló helyre, büfébe vagy étterembe, bárhová nézünk, mi az, ami kínálja magát? A választék ma már hatalmas. De nézzünk a mélyére! A legtöbb termékben ott lapul a cukor, a zsír, vagy mindkettő. És most még nem szóltunk az adalékanyagok tömkelegéről. Tegyünk csak egy kört és vásároljunk. Sok időnk persze nincs rá, így aztán kosarunkba vagy bevásárlókocsinkba a leginkább szem előtt lévő áruk kerülnek. Tudjuk, egészségesebb a barna kenyér. Szerencsére pont itt kínálja magát egy csomagolt és szeletelt változat. Így aztán elégedettek is volnánk magunkkal, ez azonban önámítás.

A legtöbb barna kenyér ugyanis csak barnított fehérkenyér, nincs benne egy szem teljesen kiőrlött liszt sem, viszont annál több térfogatnövelő; és a végeredmény az, hogy a mi térfogatunk is növekszik… Kell valami finomság is persze. De adjunk az egészségnek, felejtsük el a különféle kekszeket, sütiket. Itt van például egy müzliszelet meg egy „bifidus essensis” élőflórás gyümölcsjoghurt, melyek általában önnön egészségességüket hirdetik a különféle reklámokban. Többségük azonban ezeknek is cukros. És a finomított fehércukorra semmi szükség nincs: mesterségesen felsrófolja az inzulinszintet, és ezáltal hizlal, mert olyan, mintha átprogramozná a szervezetet raktározásra. Ráadásul a megemelkedett inzulinszint hirtelen csökkenése hamarosan újra éhségérzetet kelt.

Tehát a fehér cukor többszörösen ártalmas és hizlaló. De hasonló ehhez a fehér liszt és a belőle készült termékek is. Így aztán egészségesnek látszó ételekből tulajdonképpen fehér cukrot és lisztet vettünk magunkhoz.

Környezetváltozás helyben

Mindezzel azt akartam bizonyítani, hogy időre és figyelemre van szükség az egészséges életmódhoz. Hogy a mai életkörülmények nem erre sodornak. Tulajdonképpen alig ér bennünket olyan inger, amely a megfelelő irányba vinne. Márpedig mi emberek erősen függünk a külső ingerektől. Nem azért, mert gyengék vagyunk, hanem azért, mert alkalmazkodunk. Éppen ez az egyik legemberibb vonásunk: agyunk mindig képes alkalmazkodni az adott körülményekhez. Sokkal kevésbé vezérelnek készen kapott viselkedési programok, mint az állatokat. Persze, vezérelnek minket is ösztönök és öröklött tulajdonságok, de óriási szerepe van a bennünket érő ingereknek, agyunk rugalmassága folytán.

Ilyenek vagyunk, tehát a megoldás az, hogy ha makrokörnyezetünk nem is megfelelő, tegyünk érte, hogy legalább a mikrokörnyezetünk az legyen! Ha az ingerek ennyire fontosak, akkor keressünk az egészség irányába vivőket. Az Internet például, habár ez is „ültet”, rendelkezik azzal a kedvező tulajdonsággal, hogy ott mi választjuk ki, mit olvassunk, nézzünk, hallgassunk. Válasszunk ki kedvenceink közé néhány nívós egészség- és sportoldalt, és időről időre frissítsük ismereteinket az életmóddal kapcsolatban!

Jakabffy Zsófia
személyi edző

A cikk folytatását l. a Fittség.hu portálon.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről