Családfelállítás katarzissal

Megoldhatatlannak tűnő lelki problémáinkkal sokan jó esetben szakemberhez fordulunk, rosszabb esetben őrlődünk, és az „eredmény” előbb-utóbb valamilyen betegség formájában jelenik meg. Megelőzésül én kineziológushoz járok, sőt részt vettem egy családfelállításon is.

A kineziológusnál nagyon jókat szoktunk beszélgetni, és közben még úgynevezett stresszoldás is történik. Volt azonban egy probléma, amelynél azt éreztem, hogy egészen egyszerűen „beleragadtam”, és csak járok körbe-körbe, mégsem tudom megoldani. Ekkor jött az ötlet, hogy próbáljam meg a családterápiát. Bevallom őszintén, erről nem tudtam semmit. Így, tudatlanul érkeztem az első (és eddigi életemben egyetlen) csoportos foglalkozásra egy szombat délután. Mintegy tízen gyűltünk össze a vezetőn kívül, néhányan már ismerték egymást. Én kakukktojásnak éreztem magam közöttük, de kíváncsian vártam a folytatást.

A foglalkozás első pár percében a vezető rövid összefoglalót adott a módszerről, amelyből néhány elemet én is kiemelek. A módszer kidolgozója Bert Hellinger pszichoterapeuta, aki hittérítőként dolgozott Afrikában, a zuluknál. Ott figyelte meg, hogy amikor a törzs egy tagja megbetegedett – ők minden betegséget lelki eredetűnek tekintenek –, a törzs összegyűlt, hogy együtt tegyenek a gyógyulásért. A csoportenergia erejét használták, és mintha szituációs játék lenne, modellezték azt a helyzetet, amely a betegség gyökerét jelentette. Ez indította el Hellingerben a módszer kidolgozásához vezető gondolatokat.

A zuluk módszerének alapján

Hellinger módszernek lényege, hogy a tágabb értelemben vett családunk egyes tagjainak sorsa meghatározó lehet mindannyiunk életének szempontjából is. Őseink életének történései bekerülnek egy közös energiamezőbe (morfogenetikus mező), és az ebben a mezőben levő információk hatással lehetnek a nagy közösség bármelyik tagjára.

A mező törvényei

  • Az odatartozás törvénye: minden vér szerinti családtag idetartozik, beleértve a „törvénytelen”, az elvetélt, az elvetetett vagy halva született gyerekeket is. Azok a személyek is a családhoz tartoznak, akik fontos szerepet töltöttek be valamelyik ős életében (pl. előző partner, titkos szerelem, áldozat, gyilkos, bajtárs stb.)
  • A sorrendiség törvénye: aki korábban került be a rendszerbe, annak elsőbbsége van, ezt el kell ismerni, és meg kell adni neki a tiszteletet. A szülő a „nagy” és a gyerek a „kicsi”. A szülő ad, a gyerek elfogad, jót és rosszat egyaránt.
  • A kiegyenlítődés törvénye: amit kapunk, azt viszonozni kell, hogy az egyensúly fennmaradjon. Ez a jóra és a rosszra egyaránt vonatkozik, de úgy, hogy a jót kicsit megtoldjuk, a rosszból kicsit elveszünk. Ez állítja helyre az egyensúlyt.

Ha ezek a törvények sérülnek, az boldogtalanságot, betegséget, kétségbeesést okozhat, és tönkretehet emberi kapcsolatokat is. Ilyenkor a megbomlott rendet vissza kell állítani, a feszültségeket fel kell oldani, az egyént szembesíteni kell a közösség történéseivel, hogy tudatos szinten nézhessen szembe azzal, amivel a tudatalattijában birkózik! Amíg a közösségen belül a kapcsolatokat nem a szeretet és az elfogadás jellemzi – akár a régen meghalt személyek iránt, illetve közöttük is –, addig a leszármazottak fizethetik a számlát.

Péter: Gyűlöletből elengedés

Egy középkorú férfi jelentkezett elsőnek, aki elmondta, hogy ugyanúgy viselkedik a fiával, mint annak idején vele a saját apja, és ezt rettentően utálja. (Valószínűleg az úgynevezett „hely törvénye” sérült, mivel minden egyes családtag kizárólag „a saját helyén” élhet jó életet). Elmondta, hogy gyerekként szinte gyűlölte az apját bizonyos magatartásokért és nem szeretné, hogy a fia őt is meggyűlölje. Az alapszituáció ismertetése után Péter kiválasztotta magának a segítőket, vagyis felkért valakit, hogy „játssza” el az apját, a fiát és saját magát. Ahogy a szereplők beálltak egy-egy helyre a szobában (számomra is hihetetlen és a mai napig beleborzongok), úgy kezdtek viselkedni, mintha valójában ismernék az adott családban folyó történéseket.


Ma sem tudom, hogy miért, de addigra a szobában egyre fojtogatóbb lett a levegő, és engem egyfajta pánik fogott el. Nagy erőfeszítésembe került a székemen maradni és nem kirohanni. Rossz érzésem csak fokozódott, miután az apát megszemélyesítő nő szinte transzba esett, és iszonyú fájdalom ült ki az arcára. A vezető időnként megkérdezte a szereplőket, hogy éppen mit éreznek. Néha Pétert is „faggatta” az ő hogylétéről. A párbeszédek és a cselekedetek többsége nem a szeretet és a megértés jegyében zajlott. Eddigre már többen sírtak is, mert érezhetően iszonyú feszültségek szabadultak fel. Az állítás (így nevezik a szituációs játékhoz hasonló eseményt) végén Péter jelképesen visszaadta az apjának az életét, hogy ő maga élhesse a sajátját. (Azóta megtudtam, hogy az idős ember két héten belül meghalt. Addig nem tudott elmenni, amíg vissza nem kapta a saját életét...) Természetesen a többi résztvevő is visszaadta a szerepeket, nehogy véletlenül valaki benne ragadjon más helyzetében. Ez nagyon fontos momentum!

Egy házasság megmentése

A következő állításban egy harmincas nő szerepelt. Öt éve ismeri a férjét, akinek ez a második házassága. Két kicsi gyermekük van, de a férfi előző házasságából is született két gyermek, akik már majdnem felnőtt korúak, de az új családot teljesen elutasítják. Részben emiatt gyűlt fel nagyon sok feszültség a kapcsolatban, a nő már a válást tervezte.

Néhány mondatos bevezetője után Teréz kiválasztotta a családját megszemélyesítő szereplőket. A megjegyzésekből, cselekedetekből, párbeszédekből az derült ki, hogy a nő nem tudja elfogadni az első feleség és a „nagy gyerekek” elsőbbségét, ez okozza a feszültséget. (Sérült a sorrendiség törvénye!) A „gyógyítás” érdekében a nőnek helyet kellett cserélnie a saját magát megszemélyesítő szereplővel, és oda kellett mennie az ex-feleséget megszemélyesítő nőhöz, elismernie az ő elsőbbségét és megköszönni neki a férjét. Ezután a könnyeivel küszködve a gyerekeket „játszó” szereplőknek is el kellett mondania néhány hasonló mondatot.

Az állítás végére – saját elmondása szerint – teljesen másképp alakult a helyzet, mint amit várt. A tervezett válással kapcsolatban akart megerősítést kapni, most mégis azt érezte, hogy a férje nyitott felé azok után, hogy ő elfogadta az előző családot. Világossá vált, hogy együtt kell maradniuk. (Érdekes és döbbenetes volt számomra, hogy a háttérben állt egy személy, aki valószínűleg a nő édesanyja lehetett, és mintha ő gyakorolt volna láthatatlan nyomást a lányára a válás ügyben...)

Ajánlás:
A fentiek az Olvasó számára talán ijesztőnek, sőt zagyvaságnak tűnhetnek. Egyet azonban biztosan tudok: nekem nagyon sokat jelentett, hogy ilyen módon láthattam és átélhettem mások sorsát. Ráadásul az én problémám is megoldódni látszik. Olyan tapasztalat ez számomra, amelyet sokáig nem felejtek el, és a megoldhatatlannak tűnő gondokkal küszködőket csak biztatni tudom a részvételre.

Vég Erzsébet

Bejelentkezés

Videó ajánlatunk

Biofizikai állapotfelmérés felsőfokon
A videóhoz kattintson a képre!

Heti horoszkóp

Heti horoszkóp

Hírlevél fel/leiratkozás

Találkozzunk a Facebookon is!

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés