Felhőtlen vasárnapi szórakozásnak ígérkezett, jól is indult az egész. Kutya hideg volt odakint, ilyenkor a család mi mást tehetne, kitalál valamilyen kulturális programot olyan helyen, ahol nem kell halálra fagynia. A gyors elhatározást még gyorsabb tett követte: láttuk az interneten, hogy a Kínai Nagycirkusz vendégjátéka megy a Fővárosi Nagycirkuszban. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor elkezdődött az előadás, és egyetlen árva ferdeszemű sem jelent meg a nyitófelvonuláson.

Egymás után peregtek a számok, és bár kínaiaknak nyomuk sem volt, azért elég jól éreztük magunkat. Különösen akkor, ha tízéves fiunk csillogó szemét néztük, ahogy szinte magába itta a látványt. Már nem is volt különösebb hiányérzetünk, amikor – a második rész közepe táján – pillanatok alatt sülő hús illata borította be a nézőteret. Az éhesebbeknek azonnal mozgásba lendült a fantáziája és a gyomornedvei, miközben legfeljebb találgathatták, hogy vajon a szomszédos étteremnek van-e közös szellőzőrendszere a Nagycirkuszéval…

De ez még hagyján. Igazán rosszul akkor kezdtük érezni magunkat, amikor egy új szám bevezetőjeként, a szinte teljesen sötét nézőtérre berobogott egy lovas. Körülrohangálta a porond közepén tánclépéseket lejtő partnernőjét, majd kigyulladtak a fények, és megláttuk a lovas arcán a rendkívül ijesztő (egyébként randa) álarcot. Minthogy a nézők fele természetesen a legifjabb korosztályhoz tartozott, legalábbis kétséges, örültek-e a félelmetes látványnak.

Pár perccel később – egy másik műsorszám bevezetőjeként – valósággal berobbant a porondra három motoros. Jó néhány kört tettek meg speciális, jó hangos és rendkívül büdös járgányaikkal. Két perc sem kellett hozzá, és a nézőteret ellepte a sűrű füstgáz. A Nagycirkusz persze nehezen szellőztethető, és ezt a nézők is hamar megtapasztalták. Közben az attrakció folyt tovább, akadtak benne bőven akrobatikus elemek is, nehogy szó érje a ház elejét, de a körbemotorozás, vagyis a durrogtatás és büdösítés még többször ismétlődött. Aki netán nehezen bírta belélegezni a füstgázt, az – mivel gázálarcot nem osztogattak – szűrőként legfeljebb a zsebkendőjét tarthatta az orra elé.

Eddig azt hittem, hogy a cirkuszlátogatás a legifjabb korosztály könnyű és felhőtlen szórakozásai közé sorolható. Belátom, tévedtem, mert modern világunk ide is betört. Pedig nyilvánvaló, hogy motorozni egy cirkuszban teljesen felesleges, hacsak nem a mutatvány lényegéhez tartozik a dolog, de akkor is illene tekintettel lenni a körülményekre, a gyermek és felnőtt nézők egészségére és idegrendszerére. Ha pedig valaki feltétlenül ragaszkodik a motoros kétkerekűjéhez, mert anélkül nem tudja elképzelni a műsorszámát, használhatna villanymotort.

Apróságnak tűnik mindez, de én kortünetnek érzem. Jele nemcsak annak, hogy egy cirkuszigazgató mennyire áll hivatása magaslatán, hanem annak is, mennyire figyelünk oda egymásra, fontos-e nekünk valójában a környező világ védelme, a másik ember testi-lelki egészsége.

-tig-
Natúrsziget

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről