Kedves Látogatóink! Finanszírozási nehézségeink szponzor híján – 15 éves működés után – bennünket is arra kényszerítenek, hogy fogjuk vissza a tempót. Ezért már nem közlünk új cikkeket, de továbbra is elérhetők a keresőink, a holdnaptár, a kínai horoszkóp és a másfél évtized alatt megjelent írásaink.
Reméljük, hogy hamarosan lesz olyan üzleti partnerünk, aki akár tulajdonosként, akár üzemeltetőként lát fantáziát a Natúrszigetben, és kész tovább működtetni, fejleszteni az oldalunkat.
Továbbra is vigyázzanak magukra és szeretteikre!

Kész cirkusz, avagy büdös vasárnapunk

Felhőtlen vasárnapi szórakozásnak ígérkezett, jól is indult az egész. Kutya hideg volt odakint, ilyenkor a család mi mást tehetne, kitalál valamilyen kulturális programot olyan helyen, ahol nem kell halálra fagynia. A gyors elhatározást még gyorsabb tett követte: láttuk az interneten, hogy a Kínai Nagycirkusz vendégjátéka megy a Fővárosi Nagycirkuszban. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor elkezdődött az előadás, és egyetlen árva ferdeszemű sem jelent meg a nyitófelvonuláson.

Egymás után peregtek a számok, és bár kínaiaknak nyomuk sem volt, azért elég jól éreztük magunkat. Különösen akkor, ha tízéves fiunk csillogó szemét néztük, ahogy szinte magába itta a látványt. Már nem is volt különösebb hiányérzetünk, amikor – a második rész közepe táján – pillanatok alatt sülő hús illata borította be a nézőteret. Az éhesebbeknek azonnal mozgásba lendült a fantáziája és a gyomornedvei, miközben legfeljebb találgathatták, hogy vajon a szomszédos étteremnek van-e közös szellőzőrendszere a Nagycirkuszéval…

De ez még hagyján. Igazán rosszul akkor kezdtük érezni magunkat, amikor egy új szám bevezetőjeként, a szinte teljesen sötét nézőtérre berobogott egy lovas. Körülrohangálta a porond közepén tánclépéseket lejtő partnernőjét, majd kigyulladtak a fények, és megláttuk a lovas arcán a rendkívül ijesztő (egyébként randa) álarcot. Minthogy a nézők fele természetesen a legifjabb korosztályhoz tartozott, legalábbis kétséges, örültek-e a félelmetes látványnak.

Pár perccel később – egy másik műsorszám bevezetőjeként – valósággal berobbant a porondra három motoros. Jó néhány kört tettek meg speciális, jó hangos és rendkívül büdös járgányaikkal. Két perc sem kellett hozzá, és a nézőteret ellepte a sűrű füstgáz. A Nagycirkusz persze nehezen szellőztethető, és ezt a nézők is hamar megtapasztalták. Közben az attrakció folyt tovább, akadtak benne bőven akrobatikus elemek is, nehogy szó érje a ház elejét, de a körbemotorozás, vagyis a durrogtatás és büdösítés még többször ismétlődött. Aki netán nehezen bírta belélegezni a füstgázt, az – mivel gázálarcot nem osztogattak – szűrőként legfeljebb a zsebkendőjét tarthatta az orra elé.

Eddig azt hittem, hogy a cirkuszlátogatás a legifjabb korosztály könnyű és felhőtlen szórakozásai közé sorolható. Belátom, tévedtem, mert modern világunk ide is betört. Pedig nyilvánvaló, hogy motorozni egy cirkuszban teljesen felesleges, hacsak nem a mutatvány lényegéhez tartozik a dolog, de akkor is illene tekintettel lenni a körülményekre, a gyermek és felnőtt nézők egészségére és idegrendszerére. Ha pedig valaki feltétlenül ragaszkodik a motoros kétkerekűjéhez, mert anélkül nem tudja elképzelni a műsorszámát, használhatna villanymotort.

Apróságnak tűnik mindez, de én kortünetnek érzem. Jele nemcsak annak, hogy egy cirkuszigazgató mennyire áll hivatása magaslatán, hanem annak is, mennyire figyelünk oda egymásra, fontos-e nekünk valójában a környező világ védelme, a másik ember testi-lelki egészsége.

-tig-
Natúrsziget