Biegelbauer Pál emlékére

Most lenne 60 éves, ha nem távozott volna el már az élők sorából. Ő a nagy tudású és ugyanakkor olyan közvetlen, egyszerű ember. Nekem a „fényadás” és Pali egyet jelentenek.
De biztosan így vagyunk ezzel még pár ezren, határon innen és túl. Alapvetően ő határozta meg nekünk a fényadást. Nélküle nem is lett volna.

Soha nem felejtem az első fényadó tábort, amin részt vettem Lengyelben. Lehettünk úgy 500-an. A tábor végén megkaptam a „szolgálat lelkét”. Este, a sötétbe borult kertben, egy szál gyertya égett mindenkinél. Azután ez a tömegnyi ember egyszer csak azt mondta nekem: „szeretlek”. Hátborzongatóan csodás élmény volt.

Az előadásai szintén kinn a kertben zajlottak. Nem is megfelelő szó ez, hogy zajlottak, mert oly csönd volt, hogy a szabadban szerteszálló csöndes szavát is mindenki hallotta és értette.
Értette a fényadás alapját: szeretetet adni, viszonzásvárás nélkül!

Ma már csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk ebben a szellemben élni és 60-ik születésnapján szeretettel emlékezni Reá.

Ezért jöttünk össze, március 10-én, csütörtökön Százhalombattán a Városi Könyvtárban. Aki velünk akart emlékezni és megtehette, eljött erre az alkalomra.

Szilágyi Mária (Maya)