Ember legyen a talpán, aki a szakértők homlokegyenest eltérő véleménye alapján próbálja megítélni a több-biztosítós modell előnyeit és hátrányait. Az új kormány valószínűleg óvatos lesz, és ebbe a reformba a közeljövőben nem fog bele. A koalíciós tárgyalásokon körvonalazódó kompromisszum szerint az SZDSZ megkapná ugyan az egészségügyi tárcát, de egyelőre a szocialisták programja érvényesülne. Azaz a versengő pénztárak létrehozása helyett a jelenlegi egyetlen állami biztosítót, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (OEP) erősítenék meg. A hírek szerint a több-biztosítós modell kialakítása a ciklus második felében ismét napirendre kerülhet.

A Magyar Hírlap információi szerint a közeljövőben még nem kell számolni a több-biztosítós rendszer bevezetésével. Egyes egészségügyi szakértők azonban nevük mellőzését kérve arra figyelmeztetnek: ezzel csak azt lehetne elérni, hogy 2010-ben elveszítse a választásokat a kormány. Az új rendszerre való teljes átálláshoz becslések szerint 4 évre van szükség, ha 2008-ban indítanák be, éppen a választások idejére pattannának ki az első botrányok. A több-biztosítós rendszer ugyanis vélhetően kórházbezárásokkal járna, és a járulékfizetés sokkal szigorúbb ellenőrzését vonná maga után.

Totális a nézetkülönbség

Az egy vagy több biztosító kérdésében azonban nemcsak az MSZP és az SZDSZ, hanem elismert egészségügyi és közgazdasági szakértők között is vita dúl, nemcsak a hazai helyzetet, de a nemzetközi tapasztalatokat is másként értékelik.

A több-biztosítós modell elsősorban az adminisztrációs költségek miatt jelentős forrásokat visz el, ám ezzel párhuzamosan nem nő a rendszer hatékonysága – állítja Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa. Mint mondta, nem tud olyan országról, ahol bevált volna ez a modell. Ez derül ki a fejlett országokat tömörítő OECD 2004-es tanulmányából is. A liberálisok által forszírozott struktúra a minőséget nem javítja, ellenben csökkenti a betegeknek az ellátáshoz való egyenlő hozzáférését.

Ráadásul Sinkó Eszter szerint többletforrások nélkül nem is lehet létrehozni az új rendszert. Ezt támasztja alá az Élet és Irodalomban négy közgazdász, köztük Mihályi Péter tollából megjelent írás, amely egy mindenki számára kötelező, 5 ezer forintos alapdíj bevezetését javasolja. Mihályi Péter a lap megkeresésére azt mondta: ez a megszüntetett egészségügyi hozzájárulás (eho) visszahozatalát jelentené. A részletek még nincsenek kidolgozva, ám feltehetően a nyugdíjasok sem menekülnének meg az új kötelezettségtől: náluk a tizenharmadik havi juttatás visszaforgatásából lehet meg az alapdíj. Ám ennek – hangsúlyozta Mihályi – semmi köze sincs a több-biztosítós modellhez.

Politikai döntés kérdése

Skultéty László, a GKI Egészségügy-kutató Intézet ügyvezető igazgatója szerint politikai döntés, hogy egy- vagy több-biztosítós rendszert hoznak létre, ugyanis mindkettőnek van előnye és hátránya. A szolgáltatásvásárló szerep erősítésére, az ellátás megszervezésére – amelyre most csak a sokak által kritizált irányított betegellátási rendszerben van példa – Skultéty szerint mindenképpen szükség lesz a jövőben. Ezt a szocialisták programja is tartalmazza, csak szerintük ezeket a feladatokat a megerősített OEP látná el. (Ez azt jelentené, hogy az OEP nem kötne automatikusan minden egészségügyi szolgáltatóval finanszírozási szerződést, hanem ott fizetné az állampolgárok kezelését, ahol a legjobb ellátást a leginkább költséghatékony módon nyújtják.)

A liberális elképzelések szerint a versengő biztosítók szereznének érvényt az üzleti érdekeknek. A több-biztosítós rendszereknek Skultéty szerint is jóval magasabb a működési költségük, ám az is igaz, hogy a biztosítók versenyével pénzt lehet megtakarítani. Ma a kórházak annyi teljesítményt számolnak el, amennyit a papír elbír, s azt is régóta pedzegetik a szakértők, hogy túl sok kórház van. A felesleges és rossz minőségű munkát végző kórházi osztályok a több-biztosítós rendszerben maguktól csődbe mennek, mivel senki sem köt velük szerződést.

Skultéty szerint egyébként akár egy, akár több pénztár mellett dönt a leendő kormány, bizonyos mértékű co-payment (vagyis fizetési hozzájárulás), vizitdíj és receptdíj bevezetése aligha kerülhető el. A szabad orvosválasztás jogát is korlátozhatja a többpénztáras modell, hiszen a páciensek csak azokban az intézményekben kezeltethetnék magukat, amelyekkel szerződést kötött a biztosítójuk. A közfinanszírozott ellátásokhoz ugyanolyan eséllyel jut hozzá mindenki a több-biztosítós modellekben – állítja Skultéty László, hozzátéve: az ezen felüli extrákból aszerint részesülnek a betegek, hogy milyen biztosítási csomagra fizettek elő.

Zsarolhat az üzleti szféra

Az SZDSZ sokszor hangoztatta: Magyarországon hagyományai vannak a több-biztosítós rendszernek, hiszen a bismarcki modellt követtük, s a második világháború vége felé 20 elismert pénztár működött. Németh György közgazdász, szociológus azonban nem ért egyet azzal, amit a szabad demokraták hangoztatnak, hogy a kommunizmus egy virágzó több-biztosítós rendszert vert szét. Mindig is irracionálisnak találták a rendszert, és reformjaként mindig a további centralizáció irányába léptek.

A szlovák egészségügynek pusztán két előnye származott Németh György szerint a több-biztosítós modellből: naprakész, korszerű lett az informatikai rendszer és az ellenőrzés, többek között a betegutak nyomon követése. E kettő segítségével ki lehet szűrni azokat, akik orvostól orvosig járva, a közpénzt pazarolva bolyonganak a rendszerben. Erre szükség lenne Magyarországon is, de ehhez nem kell több biztosító. Egyébként Szlovákiában a betegek négyötöde a két állami érdekeltségi körben maradt biztosítóval szerződött, mert azt tartották biztonságosnak.

Németh György szerint a több-biztosítós rendszer fő veszélye, hogy az üzleti szféra foglyul ejti az államot. A biztosítók – azáltal, hogy velük állnak szerződésben az állampolgárok – zsarolási pozícióba kerülnek, ki tudnak kényszeríteni akár egy esetleges járulékemelést is. A szabályozási kérdések nem a minisztériumokban, hanem előkelő klubok meghitt félhomályában fognak eldőlni a közgazdász félelmei szerint.

Magyarország unikum

Egészen máshogy látja a helyzetet Mihályi Péter közgazdász. „Európában sehol sem működik egy biztosító, csak Magyarországon. Vagy állami az egészségügy, vagy több biztosító van.” Meglátása szerint ez utóbbiak elfogadhatóan működnek. A több-biztosítós rendszerben jó környezetben, várakozásmentes, jó minőségű, kényelmes ellátást kap a beteg, ha mégsem, biztosítót válthat.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről