Betegek biztonsága, anonim kórházlista
Hazánkban évente 3000-7000 beteg hal meg a kórházakban a nem megfelelő ellátás miatt – derült ki egy közelmúltban publikált tanulmányból. A Magyar Kórházszövetség szerint ez az arány megegyezik a nemzetközi tendenciákkal, bár Golub Iván elnök szerint minden élet fontos, így a lehető legkisebb kockázat vállalása szükséges. Az egészségbiztosító honlapján hamarosan olvasható lesz a kórházakban nyújtott ellátás minőségét összehasonlító és értékelő lista, amely azonban csupán kódokkal jelöli az egyes intézményeket.
Tény, hogy a hazai intézmények felszereltsége és feladatai nagyon eltérőek, és vannak hiányosságok is. Ám a Világgazdaság által idézett kórházszövetségi vezető úgy látja, hogy a megyei kórházakban és a nagyobb intézményekben nagyobb a kockázat, mert ezekben látják el a súlyos betegeket.
Eközben az orvosi szakma meglehetősen ellenségesen fogadta a kórházak tevékenységét összehasonlító, tavaly márciusban indult programot, mondván: a számok sokszor nem a valós helyzetet tükrözik. Pedig a listák egyelőre anonimek, csak kódokkal jelölik a kórházakat, így a nyilvánosság nem tudhatja meg, hogy például melyik rehabilitációs osztályon jóval magasabb a halálozás az elfogadott 5 százalékosnál.
Van olyan kórház, ahol egyáltalán nem végeznek boncolást, pedig ez a legjobb eljárás az orvosi munka ellenőrzésére – derül ki az egészségbiztosító honlapjára két-három héten belül felkerülő elemzésből. A Magyar Hírlap munkatársa, Dobozi Pálma megkérdezte Belicza Éva minőségbiztosítási szakembert, aki az indikátorprogramot koordinálja. „A napokban véglegesítjük a boncolások számáról szóló adatokat”, mondta az OEP külső szakértője. Az, hogy milyen arányban boncolják fel egy-egy kórházban az ott elhunytakat, éppúgy minőségi indikátor, mint például a császármetszések vagy a rehabilitációs osztályokon, illetve infarktusban meghaltak aránya. Eddig ez utóbbi három mutatószám került fel az OEP honlapjára.
A napilap úgy tudja, hogy a most publikálás előtt álló, boncolásról szóló adatokban is lesz néhány megdöbbentő elem. Nagyon eltérő arányban boncolnak az egyes intézmények, ám ennek hátterében az is állhat, hogy nincs elegendő patológus. Több városi kórházról kiderült: jóformán egyáltalán nem végeznek boncolást. Pedig az elhunyt betegek feltárása az egyik legjobb eljárás az orvosi munka ellenőrzésére: kiderül, helyes volt-e a felállított diagnózis, jó terápiát alkalmaztak-e. Belicza Éva szerint bizonyos indikátoroknál – amelyek esetében már szakmai egyetértés van – meg kellene szüntetni a kórházak nevének kitakarását.
Ugyancsak ide vágó hír: az egészségügyben előforduló ellátási hibák gyűjtésére és értékelésére alkalmas módszertan hazai kialakítására kapott támogatást a napokban Magyarország az Egészségügyi Világszervezettől (WHO). Még tart az egyeztetés, hogy mely kórházak vennének részt a rendszer kikísérletezésében. Ennek lényege: minden házon belül előforduló hibát regisztrálni és elemezni kell, hogy miért történt meg, és a jövőben a hasonló hibákat miként lehetne elkerülni. Az adatokat azonban nem hozzák nyilvánosságra.
