Meddig terjed az orvosi titoktartás?
A betegek, de sokszor még az orvosok egy része sem tudja, vajon mit, kivel, mikor és hogyan közölhet a betegségről. Dr. Kelényi Zoltán titok- és adatvédelmi szakértőtől az orvosi titoktartás és a tájékoztatási kötelezettség szabályairól érdeklődtünk.
A köztudatban az orvosi titoktartás és a betegek adatainak kezelése két különböző fogalomként jelenik meg, amelyre más-más szabályok érvényesek – tudtuk meg a szakértőtől. Valójában ezek gyakorlatilag azonos fogalmakat jelölnek. A törvényben orvosi titoktartás címen megfogalmazott szabályrendszer valójában az egészségügyi személyes adatok kezelésének egyes szabályairól szól.
A személyes adatok kezelését alapvetően az adatvédelmi törvény szabályozza. Ez a törvény általános szabályokat fogalmaz meg az adatkezeléssel kapcsolatban, és nem tér ki az egészségügyre mint speciális területre. Van azonban egy lényeges momentuma, mivel az egészségügyi adatokat az úgynevezett különleges adatok közé sorolja, melyek az általánosnál szigorúbb védelmet élveznek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátásban keletkező valamennyi adat kezelését a törvényalkotók is különlegesen érzékeny területnek tekintették. Az egészségügyi ellátás minden területén e törvény előírásait kellene alkalmazni, vagyis az ellátó személyzetnek azt alaposan ismerni kellene.
Hiányos ismeretek
Úgy tűnik, a gyakorlatban az orvosoknak és az intézmények dolgozóinak hiányosak és esetlegesek az ismeretei a törvény előírásairól. Kevesen tudják például, hogy az adatkezelési kötelezettségek nemcsak az orvosokra érvényesek, hanem az intézmények teljes személyzetére, a portástól az igazgatóig. Vagyis mindenkit kötelez az orvosi titoktartás, aki az ellátó rendszerben találkozik a beteg egészségügyi személyes adataival. Néha sajnos ezt a szabályozást nemcsak az orvos, az ellátó személyzet, de még az adatkezelésért felelős intézményvezető sem ismeri. Nem egy megyei kórházban előfordult már olyan adatkezelési gyakorlat, amely szöges ellentmondásban állt a törvénnyel.
A szigorú előírások az egészségügy mai állapotában természetesen csak nehezen tarthatók meg, sőt olykor lehetetlen is maradéktalanul eleget tenni azoknak, mert olyan igényeket fogalmaznak meg a betegellátókkal szemben, melyeket a gyakorlatban lehetetlen érvényesíteni. Sokan nem tudják például, hogy a hatályos jogszabály az egészségügyi ellátásban keletkező valamennyi adatot a beteg tulajdonának tekinti, ő rendelkezik felette. Az intézmény, az orvos csak adatkezelő, vagyis – bizonyos ritka kivételtől eltekintve – az orvosnak, az ellátónak nincs joga azok felett rendelkezni. Régi gyakorlat és naponta tapasztalható, hogy a kórházaktól, rendelőktől a beteg hiába kéri a saját egészségügyi adatait, dokumentációját, nem adják ki neki. Holott a törvény szerint ezek felett rendelkezni elsődlegesen az ő joga lenne, az orvosnak csak másodlagos a szerepe, és sok esetben betege felhatalmazásához kötődik. A törvény ez alól csak ritkán tesz kivételt, járványügyi, bűnügyi és nemzetbiztonsági ügyekben.
Kilátásba helyezett perek
Mostanában egyre több a „tudatos” beteg, aki inkább tisztában van a jogaival, mint az adatvédelmi kötelezettséggel bíró ellátó. Pedig neki nincs törvényi kötelezettsége, csupán a saját jól felfogott érdeke miatt informálódik. Főleg a kórházakban dolgozóknál széleskörű, jogellenes napi gyakorlat az, hogy betegeikről, megfelelő engedély nélkül, személyes adatokat közölnek illetéktelenekkel. Jogellenes például a beteg aktuális egészségi állapotáról információt szolgáltatni az érdeklődő hozzátartozóknak. Az esetek 90 százalékában az a tapasztalat, hogy az orvos minden fenntartás nélkül részletesen tájékoztatja a rokonokat, holott ez teljes mértékben jogellenes. Ilyen információt csak a beteg által írásban megjelölt személynek adhatna, kivéve a törvényes képviselőt (pl. szülőt, gyámot).
Ebben a kérdésben a törvény még az engedély tartalmát is szigorúan meghatározza. Amennyiben a beteg a kezelés befejeztével eltávozik az intézményből, és hozzátartozóját küldi maga helyett az esetleg ott maradt dokumentumokért, vagy az ekkor kér információkat rokona egészségi állapotáról, a törvény szerint csak úgy kaphatja meg, ha az engedélyét teljes, bizonyító erejű magánokirat formájában mutatja be az orvosnak. Az engedélyben nevesített személynek pedig igazolnia kell személyazonosságát.
Mivel az adatvédelmi törvény szerint a beteg rendelkezik saját adatai felett, az orvosnak ezzel kapcsolatban is vannak tájékoztatási kötelezettségei. Betegét informálni köteles például arról, hogy egészségügyi adatait további kezelése vagy különböző beavatkozások végrehajtása végett más osztályra, intézményhez, orvoshoz továbbítja. Ez ellen sok esetben a betegnek jogában áll tiltakozni. Például megtilthatja, hogy adatait a háziorvosával közöljék vagy neki továbbítsák.
Kötelező tájékoztatás
Az egészségügyi törvény előírja az orvos részletes betegtájékoztatási kötelezettségét, és nem említ olyan körülményt, melyben az orvos ezt megtagadhatná. Előírja többek között, hogy tájékoztatást kell adni a beteg állapotáról, a terápiás és alternatív kezelési lehetőségekről, azok kimeneteléről és esetleges veszélyeiről. Ezt a beteg számára világos, érthető, egyénre szabott formában kell előadni. Az orvosnak kötelessége arról is meggyőződni, hogy páciense megértette az általa elmondottakat.
A törvény indoklása arra is kitér, hogy az előre nyomtatott tájékoztatók nem helyettesíthetik az élőszóban előadott információt. Az orvosok körében még ma is él az a tévhit, miszerint egy súlyos, halállal végződő betegség diagnózisát nem kell feltétlenül a beteg tudomására hozni, mert ezzel ronthatják az állapotát. Ilyen kitételt a törvény nem tartalmaz. A beteg tájékoztatása törvényesen csak egyes pszichiátriai intézetben kezelt pácienseknél korlátozható, ám akkor is csak időlegesen, addig, amíg a tájékoztatás bizonyíthatóan és súlyosan veszélyeztetné az állapotát.
Egy kicsit más a helyzet a zárójelentésnél, amely elsősorban szakmai dokumentum, azt az orvos az érvényes szakmai protokoll szabályai alapján állítja ki. Így annak tartalmát a beteg természetesen nem minden részletében érti teljes egészében, ám ha igényli, szóban erről is tájékoztatni kell. Halálesetkor a beteg hozzátartozóinak, illetve örököseinek, ha ezt írásban kérik az intézménytől, a halál okával, az ahhoz vezető betegség lefolyásával és az alkalmazott terápiával kapcsolatos egészségügyi dokumentációt ki kell adni.
Egymás közt is kötelező
A jogszabály szerint az orvosi titoktartás szakmán belül is érvényes, bár ezt nagyon kevesen tudják, és a gyakorlatban is nehezen érvényesíthető. A törvény szerint az az orvos (akár ugyanannak az intézménynek a falain belül is), aki nem vesz részt a beteg kezelésében, nem jogosult az információra, vagyis vele szemben ugyanúgy érvényesülnie kell az orvosi titoktartás szabályainak, mint egy magánembernél. Ez az orvosi konzíliumra is érvényes.
A törvényt szabályszerűen megtartók a beteget kötelességszerűen tájékoztatják arról, hogy esetét más orvossal is megvitatják, illetve kezelésének vitás kérdéseit eldöntendő, konzíliumot tartanak. Egyben kérik ehhez a beteg beleegyező nyilatkozatát. E szabály alól kivétel a sürgősségi, életmentő beavatkozás.
Mivel a betegek informáltsága, betegjogi ismereteik lassan, de folyamatosan bővülnek, elképzelhető, hogy a szakmának számítani kell arra: előbb-utóbb (hasonlóan a másfél évtizede megindított első műhibaperekhez) az adatvédelem sérelme miatt benyújtott, precedens értékű perek is megjelennek a bíróságokon.
Lorida
