Fülhallgató – egyre több a halláskárosult
Úton-útfélen láthatunk fülhallgatóval utazó, sétáló vagy akár dolgozó embereket, főleg fiatalokat, akik többnyire olyan hangerővel hallgatják a zenét vagy szöveget, hogy a közvetlen közelükben tartózkodókat is zavarják. Ezen persze könnyű segíteni; ha az ember teheti, odébb áll egy-két méterrel. Viszont aki a fülében viseli a hallgatót, az sajnos kisebb-nagyobb mértékben már többnyire halláskárosult – esetleg anélkül, hogy ő maga tudna róla. Amerikai kutatók most meghatározták, milyen mértékben tekinthető biztonságosnak a fülhallgató használata.
Sokféle szórakoztató elektronikai eszközt és mobiltelefont is használnak egyre többen ma már fülhallgatóval. Közben a szokások is változnak, nem éppen előnyösen. Robert Novak, az indianai Purdue Egyetem audiológiai tanszékének vezetője rámutatott, hogy míg korábban az emberek kocogás közben használták elsősorban a fülhallgatót, ma már sokak számára ez csaknem egész napos, különböző élethelyzetekben való alkalmazást jelent. Novak úgy fogalmazott, hogy túl sok fiatalt lát „öreg fülekkel”, vagyis egyre több a fiatal korosztályban a halláskárosult. Az esetek zömében ez azt jelenti, hogy az érintettek már nem hallják meg a magasabb rezgésszámú hangokat. Emellett – először enyhe – fülcsengést is tapasztalhatnak, vagy bajban érzik magukat, ha zajos környezetben kell figyelniük egy-egy beszélgetésre.
A probléma azonban nem csak a legfiatalabbakat érinti. A harmincas-negyvenes korosztályhoz tartozók – köztük vannak az első walkmanesek – a korábbi évtizedekhez képest gyakrabban szenvednek fülcsengésben vagy fülzúgásban.
Halláskárosodás természetesen más okból is létrejöhet: popkoncertek és lövészklubok látogatásától kezdve, hangos szerszámgépek alkalmazásán át, egészen a salakmotorozásig.
Emellett figyelemre méltó változás: sokan pusztán azért hordanak fülhallgatót, hogy kizárják életükből a külső zajokat – akár buszon, vonaton utaznak, akár csupán sétálnak az utcán. A baj az, hogy a halláskárosodás korai jeleit kevesen észlelik magukon. Jó tudni, hogy az egyik ilyen korai figyelmeztető jelzés az, ha valaki a zajos forgalomból kikerülve fülcsengést tapasztal.
Ausztráliai kutatók szerint a hordozható sztereókészülékeket használó emberek 25%-át olyan zajszint éri, amely már elég nagy ahhoz, hogy halláskárosodást okozzon. Ugyanakkor a bostoni gyermekkórház munkatársai kutatásuk alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ha valaki készüléke lejátszójának a hangerejét 60%-osra állítja be, és azt csupán naponta egy órát hallgatja, az még viszonylag biztonságos zajszintet jelent. Javasolják a szakemberek a hallás védelmében azt is, hogy mindig álljunk távolabb a hangszóróktól, illetve védjük hallásunkat, ha zajos géppel dolgozunk, vagy más zajforrás hatása ér bennünket otthon, illetve szabadidőnkben. Az egyik legoptimistább (vagy legpesszimistább?) előrejelzés szerint néhány évtizeden belül eljutunk odáig, hogy a legtöbb ember ugyanolyan gyakran és természetesen fog füldugót használni, ahogyan ma felteszi a sapkáját, vagy a kocsiban bekapcsolja a biztonsági övet.
Szép új világ…