Nanotechnológiával a rák ellen
Ötven Celsius-fokra hevíteni valakinek az agyát első hallásra nem tűnik különösebben humánus tettnek, főleg ha egy daganatos agyról van szó. Egészen másképp fest azonban a dolog, ha mindezt kizárólag egy elképzelhetetlenül kicsi területen, közvetlenül a tumoros sejtekben tesszük, így gyakorlatilag mellékhatás nélkül pusztítható el a rosszindulatú daganat. Ha az orvostudomány mostani állapotát ahhoz hasonlítjuk, mint ha valaki sövénynyíró ollóval akarna manikűrözni, akkor a rohamléptekkel fejlődő nanotechnológia néhány éven belül elhozhatja nekünk a körömreszelőt.
Az eljárás kulcsa a nanotechnológia: az elnevezés a méter egymilliárdod részére, a nanométerre utal. Ha létezne egy nanométer hosszúságú vonalzó, akkor abból százezret kellene egymás mellé tennünk, hogy az emberi hajszál átmérőjét megkapjuk. Az élő sejtek ebbe a mérettartományba tartoznak: a vírusok 20-300 nanométer közöttiek, az emberi antitestek pedig akkorák, mint egy kisebb vírus.
Ha ilyen méretű vas-oxid-darabkákat a rákos sejteknek megfelelő tápanyaggal vonunk be, akkor az egész „trójai falovat” befalják a daganatos sejtek. Ekkor külső mágneses tér létrehozásával a „nanodarabkák” olyan sebességgel rázhatók össze, hogy a keletkező hőhatás elpusztítja a rákos sejteket.
Mindez nem csak elmélet – írja Rovó Attila a Magyar Hírlapban –, hiszen az eddigi kísérleti eredmények meglehetősen biztatók. Andreas Jordan berlini kutató agytumorral operált betegeken próbálkozott az eljárással. Tizenhat kezelt beteg az ilyen típusú tumornál szokásos 3 hónapos túlélési idő helyett 6 hónapot élt, hárman pedig hosszú távú túlélőnek számítanak, márpedig ez alig-alig fordul elő ennél a betegségtípusnál.
A berlini kutató mindezt Edinburghban osztotta meg a hallgatósággal, az Európai Unió szervezésében megtartott nanokonferencián, amelyen a kutatások eddigi eredményeit összegezték.
Nem csoda persze, hogy az unió ennyire szívén viseli a technológia sorsát: a „nano” az elmúlt néhány évben szinte mágikus szóvá vált Brüsszelben, az Európai Unió tucatnyi kutatási projektet finanszíroz évi 5 milliárd euró, azaz 1250 milliárd forint értékben. Összehasonlításul: ez a jövő évi magyar állami összköltségvetésnek nagyjából a tizede.
A rosszmájúak szerint azok a tudósok, akik mindenáron pénzt akartak kicsikarni egy kutatásra, az elmúlt években a biotechnológia szót foglalták bele a pályázat címébe, idén lecserélték a nanotechnológiára.
Mindebben van némi igazság: a konferencián néhány kutató maga is elismerte, hogy régebben biotechnológiának, majd mikrotechnológiának hívták a tudományát. Ami azonban tény: futószalagon érkeznek az eredmények. Az említett rezonanciás hőterápiával Jordan tavaly meggyógyított egy rosszindulatú lágyrészszarkómában szenvedő beteget, akin addig az operáció, a kemo- és a radioterápia sem segített. A 26 éves fiúnak azóta sem újult ki a betegsége.
A nanotechnológia nem csak a rák ellen alkalmazható: már léteznek olyan nanokapszulák, amelyekkel pontosan célhoz juttathatók a gyógyszerek, ráadásul pontosan az orvos által meghatározott időpontban és mennyiségben.
A szeptemberi edinburghi konferencián felszólaló tudósok nem győzték hangsúlyozni, hogy a nanotechnológia azon kevés területek egyike, amelyben Európa tartja a lépést az Egyesült Államokkal.
Ez bizonyára így is van, ám az amerikai tudósok is hétről hétre új eredményekről számolnak be. A gyógyszeradagolás fent említett módját például kaliforniai tudósok tökéletesítették: idén augusztusban tették közzé, hogy a sejtek két alkotórészének elektromos manipulálásával nyitható-zárható nanokapszulát sikerült kifejleszteniük.
