Megkérdőjelezik a pszichiátriai kezelések hatékonyságát
Az Egyesült Államokban az utóbbi időben három átfogó tanulmányt tettek közzé a leggyakoribb pszichiátriai betegségek – a depresszió, a bipoláris betegség és a skizofrénia – gyógyszeres és más jellegű kezelésének hatékonyságáról. Ezek a kutatások kitűnnek a korábbiakhoz képest azzal, hogy nem gyógyszercégek, hanem a kormány finanszírozta őket, valamint amiatt, hogy átfogóak és nagy mintára kiterjedők voltak. De legalább ennyire figyelemre méltó a kutatások végkövetkeztetése is, amely szerint a gyógyszerek és más terápiás eljárások egyes pszichiátriai betegeknél semmilyen javulást nem hoztak, sok más páciens állapota pedig csak ideiglenesen vagy részlegesen javult.
A három vizsgálat közül a legutóbbi, amelyet 2006 februárjában tettek közzé, kimutatta, hogy a bipoláris betegség diagnózisával kezelt embereknek csupán a 60%-a jött rendbe, maga mögött hagyva mély depresszióját vagy mániás tüneteit. Ráadásul a gyógyultnak minősített betegek csaknem fele 2 éven belül ismét kedélybeteg lett, többnyire depresszióba zuhant.
Dr. Roy Perlis vezető kutató, a Massachusetts General Hospital munkatársa a helyzetről így nyilatkozott: „Nem gondolom, hogy elégedettek lehetünk, egyáltalán nem.”
A központi forrásokból fedezett három átfogó kutatás együttes költsége meghaladta a 80 millió dollárt. Fő céljuk az volt, hogy segítsenek az orvosoknak megtalálni a jobb, eredményesebb kezelési módszereket, eljárásokat. Az említett három pszichiátriai betegség 24 millió amerikait érint, közöttük 18 millióan évről évre mély depresszióba esnek.
A kutatási eredményeket először közlő szakfolyóirat, az American Journal of Psychiatry szerkesztője, dr. Robert Freedman elgondolkodtató módon értékelte az eredményeket, mondván, „soha nem érezhette senki, hogy képesek vagyunk meggyógyítani mentális betegségeket”. Ugyanakkor mérföldkőnek minősítette a vizsgálatokat, mert azok szerinte hozzájárulhatnak, hogy a gyógyítással foglalkozó szakemberek hatékonyabb kezelést nyújtsanak.
Ami a skizofréniásokat illeti, az ilyen betegek háromnegyede kénytelen volt abbahagyni az eredetileg rendelt gyógyszer szedését, mert a vizsgálat másfél éve alatt az állapota nem javult megfelelő mértékben, illetve olyan mellékhatások jelentkeztek – például súlygyarapodás, arcidegrángás (tik) –, amelyeket nem tudtak elviselni.
A krónikus depresszióval bajlódó 4 ezer betegnek csak a 30%-a érezte magát jobban valamilyen antidepresszáns gyógyszer, például a Prozac szedésétől, az érintettek felének állapota azonban egyáltalán nem javult.
A szakemberek véleménye az, hogy bár a pszichiátria az 50-es évek óta hatalmas fejlődésen ment keresztül, és a korábbiakhoz képest ma már sokkal kevesebb ember került zárt intézetekbe, nemegyszer durva beavatkozásokon – például elektrosokkon – is átesve, az igazi áttörés továbbra is várat magára. A legnagyobb baj az, hogy az orvosok nem tudnak a biztos siker reményében választani a kezelési lehetőségek közül. Előfordul, hogy a betegnek hónapokig vagy akár évekig kell várnia az igazi állapotjavulásra, miközben kezelőorvosa különféle gyógyszerekkel próbálkozik.
