Egy szibériai diák elmélete: áttörés a rákkutatásban?
Az orosz tudományos köröket valóságban lázban tartja egy szibériai diák, Vaszilij Manszkih hipotézise. Az eddig az omszki egyetemen tanuló Manszkihnak az onkológiában áttörést ígérő elméletéről beszámoltak a vezető orosz lapok, a moszkvai Lomonoszov Egyetem rektora pedig meghívta a fiatal tudóst a saját tanintézetébe. Manszkih arra tett kísérletet, hogy a rákbetegség kialakulását az evolúciós elmélettel magyarázza meg.
A szibériai orvostanhallgató már harmadéves korában monográfiát tett közzé a témáról, írja a Mednovosztyi portál. A könyv, amelyet az omszki egyetem patológiai tanszékének vezetője szerkesztett, azt állítja, hogy a rákbetegség kialakulása „a lakosság genetikai homeosztázisának hierarchikus rendszerébe illeszthető láncszem”. Egyszerűbb megfogalmazásban arról van szó, hogy Manszkih – biológiai és orvostudományi alapokon állva – a rákbetegséget nem tekinti másnak, mint az evolúció egyik állomásának. Mint kifejti, az élőlények, így az ember szervezetében is a genetikai mutációk működése különböző szinteken valósul meg. A legalacsonyabb szint az a „program”, amelynek alapján a sejt igyekszik megakadályozni a DNS károsodását. A következő szinten már működésbe lép a sejt önmegsemmisítő mechanizmusa, amit „programozott sejthalál” (apoptosis) néven ismerünk. Végül a védelemben a legmagasabb szintet képviseli magának az élő szervezetnek a megsemmisítése, vagyis a rákos megbetegedés és a halál.
Manszkih véleménye szerint a szervezetben egyfajta „átkapcsoló mechanizmus” működik, amely meghatározza, hogy a genetikai károsodást melyik szinten kezelje a szervezet. Ha ezt a működést a kutatók jobban megértik, az valóságos fordulathoz vezethet az onkológiában, hiszen az orvosok képessé válhatnak arra, hogy az egyik szintről a másikra kapcsolják át a védelmet, ily módon megakadályozva a szervezet önmegsemmisítését.
Manszkih egyébként az után kapott meghívást Moszkvába, hogy az egyik orosz tudományos folyóiratban felfedezett egy cikket, amelynek szerzője az övéhez rendkívül hasonló hipotézist fejtett ki, viszont tanulmányának irodalomjegyzékében nem jelölte meg az omszki diák által írt monográfiát. Ezért Manszkih levelet írt a szerkesztőségnek, hangsúlyozva: nem vonja kétségbe, hogy a tudomány egymástól független, párhuzamos utakon is fejlődhet, mégis arra kérte a szerkesztőket, tegyenek közzé folyóiratukban pontosítást, amelyből kiderül, hogy Manszkih korábban publikált könyvében már foglalkozott ezzel a témával. Levelére válaszként meghívást kapott Vlagyimir Szkulacsev orosz akadémikustól, a folyóirat munkatársától, hogy fejtse ki részletesebben elméletét egy moszkvai szemináriumon, amelyen vezető orosz molekuláris biológusok vettek részt.
