Túl nagy lábon élünk
Az emberiség történetének legnagyobb mértékű természetpusztítása folyik, derül ki a WWF, a nemzetközi természetvédelmi szervezet tanulmányából. Jelenleg 25%-kal több természeti erőforrást használunk el, mint amennyi képes megújulni, írja az Élő Bolygó Jelentés.
1970 és 2003 között egyharmaddal csökkent a gerinces fajok száma. A kétévente kiadott Élő Bolygó Jelentés 2006 figyelmeztet, hogy ha ilyen ütemben haladunk, 2050-re az emberiség annyi természeti erőforrást fog elhasználni, amennyihez két bolygóra lenne szükség – feltéve, ha addigra marad még egyáltalán valami.
Az emberiség ökológiai lábnyoma, amely azt számszerűsíti, hogy életmódunknak milyen hatása van a természetre, 1961 és 2003 között háromszorosára nőtt. (L. keretes írásunkat.) Az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 2003-ban 2,2 hektár. De ha megnézzük, hogy a Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6,1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre 1,8 hektár jut. Ez a túlhasználat a Föld természeti tőkéjének gyors feléléséhez vezet, hiszen már most 25%-kal több természeti erőforrást használunk, mint amennyit a természet regenerálni képes. 2001-ben ez még „csak” 21% volt. Különösen az energia lábnyomunk növekszik aggasztó mértékben, amely a fosszilis energiahordozók (szén, földgáz, olaj) fogyasztásából adódik. 1961 és 2003 között ez a kilencszeresére nőtt.
Országokra vetítve hazánk a 32. helyen áll, 3,6 hektáros ökológiai lábnyomával. Bolygónkra a legnagyobb terhet az Egyesült Arab Emirátusok, Egyesült Államok és Finnország rója, de szorosan felzárkózva ott van mögöttük Kanada, Kuvait és Ausztrália is.
A biológiai sokféleség változását az élő bolygó index méri, 1300 gerinces faj állományának megfigyelése alapján. 695 szárazföldi faj, 344 édesvízi és 274 tengeri faj populációváltozásának nyomon követése alapján elmondhatjuk, hogy 1970 és 2003 között egyharmaddal csökkent a gerinces fajok száma. A szárazföldiek 31%-a, az édesvíziek 28%-a, a tengeriek 27%-a tűnt el ebben az időszakban, Magyarországról például a viza és a törpesas.
„Nem halaszthatjuk tovább, hogy megtegyük a változtatáshoz szükséges lépéseket” – nyilatkozta a jelentésre reagálva Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója. „Nem lesz könnyű életszínvonalunkat úgy emelni, hogy közben csökkentjük a természetre mért káros hatásokat. Vagy a romboló túlfogyasztást választjuk, melynek szörnyű következményeit már látjuk, vagy rákényszerülünk a fenntartható életvitelre” – tette hozzá Márkus Ferenc.
Ökológiai lábnyom
Számszerűsíti, hogy az életmódunk mekkora hatással bír a természetre. Minden egyén ökológiai lábnyoma hat elemből áll össze. Az első az a terület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges élelem megtermelhető, a második annak a legelőnek a nagysága, amely az általa elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen. A harmadik a fa- és papírfogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterület, a negyedik a hal, rák, kagyló stb. fogyasztásával arányos tenger, az ötödik a lakáshoz szükséges földterület, végül a hatodik annak az erdőterületnek a nagysága, amely kinek-kinek egyéni energiafogyasztásával arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges.
További információ a WWF Magyarországtól:
Márkus Ferenc igazgató, ferenc.markus@wwf.hu
Kiss Mónika kommunikációs munkatárs, monika.kiss@wwf.hu
Az Élő Bolygó Jelentés angol nyelven letölthető innen.
Fotó: WWF-Canon/Chris Martin Bahr
(Forrás: www.wwf.hu)
