Többet árt, mint használ az antioxidáns?
Az egészségtudatos emberek szerte a világon évtizedekig szedték az antioxidáns kiegészítőket, antioxidánsokban gazdag ételeket ettek, arra számítva, hogy ez vezet a jó egészséghez és a hosszú élethez. Az antioxidáns táplálékkiegészítők klinikai vizsgálatai azonban ismételten megcáfolták a fogyasztók reményeit rákkockázatuk csökkentésével kapcsolatban.
Szinte egy vizsgálat sem talált rák elleni védőhatást. Sőt, több vizsgálat kapcsolatot talált az antioxidáns kiegészítők és néhány rákfajta gyakoribb előfordulása között. Egy vizsgálatban azon dohányosok, akik béta-karotint szedtek, nagyobb arányban betegedtek meg tüdőrákban.
A neves New England Journal of Medicine folyóiratban két kutató, D. Tuveson professzor és N. Chandel magyarázatot kínál arra, hogy az antioxidáns étrend-kiegészítők miért nem csökkentik a rák fkiejlődését, és miért okozhatnak több kárt, mint hasznot.
Véleményüket a sejtjeinkben fennálló, az oxidáló és antioxidáns vegyületek természetes egyensúlyát fenntartó rendszer közelmúltbeli jobb megértésére alapozzák. Ezek a vegyületek vesznek részt a sejt kémiájában fontos redox (redukció és oxidáció) folyamatokban.
Az oxidánsok, pl. a hidrogén-peroxid, kis mennyiségben nélkülözhetetlenek, és a sejtjeinkben termelődnek. Az nem vitás, hogy az oxidánsok nagy mennyiségben mérgezőek, ezért a sejtek természetesen saját antioxidánsokat állítanak elő semlegesítésükre. Így sokaknak logikusnak tűnt, hogy antioxidánsok bevitelével ellensúlyozzuk a hidrogén-peroxid és más hasonlóképp mérgező reaktív oxidánsok (ROS) hatásait. Annál is inkább, hiszen ismert, hogy a rákos sejtek több ROS-t termelnek, hogy segítsék abnormális növekedésük táplálását.
A kutatók úgy vélik, hogy antioxidáns tabletták szedése, vagy nagy mennyiségű, antioxidánsban gazdag táplálék fogyasztása azért nem mutat jótékony hatást a rák ellen, mert nem a sejt kritikus, a daganattámogató ROS-t termelő helyén – a sejt energiatermelő mitokondriumában hatnak. A kiegészítők és a táplálék antioxidánsai szétszórt, távoli pontokban gyülemlenek fel, így alig zavarják a daganattámogató ROS-t.
Mind a ROS, mind a természetes antioxidánsok mennyisége nagyobb rákos sejtekben – az antioxidánsok magasabb szintje meglepő módon a rákos sejtek természetes védelme, hogy oxidánsaikat semlegesítsék, így a növekedés folytatódhat. A kutatók szerint olyan gyógymódok, amelyek emelik a sejtek oxidáns szintjét, hasznosak lehetnek, míg a magasabb antioxidáns szint tovább stimulálja a rákos sejteket. Érdekes módon, a besugárzás azáltal öli meg a rákos sejteket, hogy drasztikusan megemeli az oxidánsok szintjét. Ugyanez igaz a kemoterápiára is – oxidáció révén pusztítják a rákos sejteket.
A kutatók azt vélik, hogy antioxidáns fehérjék genetikai vagy gyógyszeres gátlása – ezt az elvet sikeresen kipróbálták tüdő- és hasnyálmirigyrákos rágcsálókon – hasznos terápiás megoldás lehet embereknél is. A fő kihívás, mint mondják, az, hogy azonosítsák azokat az antioxidáns fehérjéket és sejtbéli útvonalakat, amelyeket csak a rákos sejtek használnak, az egészségesek nem. Ha egészséges sejtek antioxidáns termelését akadályozzuk, az felborítja a kényes redox egyensúlyt, amin a normális sejtműködés alapszik.
Új kutatásoknak kell tisztáznia az antioxidánsok útvonalait a daganatban és a szomszédos normális sejtekben, így a gyógyítás új lehetőségei nyílhatnak meg.
(Angolból fordította: Korom Lajos)
