Olvasom, hogy összehasonlítják különféle élőlények „hasznos” és „haszontalan” mozgásmennyiségét. De hát ki tudja, melyik a hasznos, melyik a haszontalan mozdulat? A praktikusan fölöslegesnek tetszőről kiderülhet: életmentő, léthosszabbító torna.

Kondíciójavítás, oda-visszakocogás. Súlyok emelgetése, melyről távoli megfigyelők döbbenten úgy vélték: tisztára haszontalan munkaimitáció.

Én azt találnám igazán mérvadónak, ha mérhető lenne a gondolat, gondolkodásmód. Kinek az esze teszi meg a legizgalmasabb, legváratlanabb utakat? Kinek vannak váratlan, bizarr társításai? Ki von meglepő párhuzamokat? Ki lát olyan hasonlóságot, amelyre eddig senki se gondolt? Kinél a legnagyobb a gondolatok fesztávolsága? Érdekes cikázása? Ki járt – tudatlanul – nagyon közel új fölismerésekhez? Kinek lett volna szellemi ereje elméleti fölfedezésekhez, csak hiányzott hozzá a tudása?

Elképzelhető, hogy valahol itt, közöttünk kallódik a harmadik évezred Arisztotelésze, netán Einsteinje, de pillanatnyilag csak segédmunkás az építkezésnél, s félanalfabéta… Arisztotelész azt súgja nekünk közel két és fél ezer esztendő távlatából, hogy immár képesek vagyunk hidak, vasutak, gépkocsik építésére, de amíg ezek nem igazán tartósak, nem képesek olyan sokáig szolgálni, mint elődeik, a szegénységet sose győzzük le. Amíg az ipar főként azokra épít, akik két-háromévente az alig használtat vadonatújra cserélik, nem lesz tartós fölemelkedés, nem csökken a tartósnak nevezett, valójában nagyon is múlandó ipari cikkek vételára. Addig a fogyasztó arra gyanakszik: minden ilyen termékbe tudatosan épül be a múlandóság eleme.

Pusztán azért, mert a divatosnak, a vadonatújnak, a frissen vásároltnak mindig lesz valami csábereje. Hisz a vevő tudja, két év, három év múlva mindenképpen „le kell cserélnie” a számítógépet, az autót, a motorkerékpárt, mert valaminő mini pokolgép már készül tönkremenni benne…

Amíg a tartós használati árucikkek nem tartósak: ha nem is egy, másfél évszázadig, mint a régi, tönkretehetetlen varrógépek – addig részleges és szándékos túltermelési válságot tartunk életben, ahelyett, hogy a legszélesebb közönséget látnánk el hasznos árucikkekkel.

Ami pedig a mozgásunkat illeti: kocogjunk csak nyugodtan, egyszer talán majd haladunk is.

Bodor Pál
(Diurnus)

Diurnus napi blogja a www.klubhalo.hu-n

Nemrég újra megjelent a Saxum kiadó gondozásában Bodor Pál (Diurnus) lélektani-szerelmi krimije, melynek első kiadása (Kék folt címmel) az erdélyi Kriterionnál és a Magvető Ra-Re sorozatában (1979, 1981) 59 000 példányban kelt el. Új kiadásának címe: Búcsúlevél nincs.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről