A lány sárgás-zöld szemű és pikáns volt. Hol ragadozó, hol törékeny. Kacér pillanataiban karcsúbb volt. Ha nem volt közönsége, zsákmánya, vagy épp védekezett – megcsúnyult. És megcsúnyult, ha nem akart tetszeni: kialudt tekintetéből a várakozás, a reklámfény…

… az a kis boldogság-ígéret, amely minden nőt csábítóan megszépít.

Mozdulatai praktikus-gépiesek lettek, háztartásiak – kenyeret szelt, vizet ivott, s elillant bőréből a halk, finoman táncos zene, mint egy illat: mintha már nem a láthatatlan festőművésznek, a szerelemnek ülne modellt. Szerelmen ő is a meztelen testekét értette. De most épp elege volt, s haragosan böjtölt: szerelmi diétán élt. Megannyi férfiban csalódott mindenütt: a fűben, a zuhany alatt, a tengerben, az ágyban. A fiúk nem voltak elég boldogok, kitartóak, erősek. Így hát kéjnek maradt a puszta hódítás. S ha látta, hogy a férfiban – ha srác volt, ha öreg – kigyúlt a képzelet, ő máris kioltotta, lekattintotta magát, s maradt a sötétben.

Borneóval (Brunót keresztelte át így) nehezebb volt a játék. Mintha sejtette volna a férfi, hogy a nő, mint valamikor a tizenhat éves, hiú diáklányok, csak száraz flörtöt akar, illetve fölajzott, hörgő szerelmest, ostromló-könyörgőt. Borneó mosolygott: „Én megyek, Tida, éjjel találkozunk a maga álmában” – mondta kedves-hűvösen –, „de ugyanazt álmodjuk néhány napig minden éjszaka: egymást. Álmában biztos őszintébb lesz.”

… És hét éjjelen át találkoztak álmukban. Tida kezdeményezett, első ízben sértett hiúságból, azután örömvágyában. Borneó meg mindig azt tette, amit a lány gondolatban kívánt. Majd eltűnt, és soha többé nem jelentkezett.

Ezek Tida életének legszebb álmai. Nemcsak a szeretkezések esztétikája volt feledhetetlen, hanem a férfi gyöngédsége, történetei, s ahogy virágokat varázsolt elő a semmiből, s búcsúzóul szerelmet vallott, szinte imaszerűen. És bevallotta, hogy ő maga nem létezik, csak Tida képzeletében: végre legyen a sorsában férfi, aki mindenben olyan, aminőnek álmodja. És lehet, hogy Brunó minden nő álmaiban megjelenik egyszer. És a nők, akiket boldoggá tesz, maguk is megjelennek egyszer, hét éjszakán át, egy férfi álmában, akinek sosem adatott meg a boldogan hálás szerető.

Bodor Pál
(Diurnus)

(Forrás. Diurnus napi blogja a www.klubhalo.hu-n)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről