Mitől lehetnek a halálközeli élmények?
A legtöbb kultúrában helyet kapnak a halálközeli élmények, nem csak a nyugati világban esik szó gyakran ilyenekről. Ezek a történetek általában a pszeudotudományok, az ezoterika tárgykörébe tartoznak, de mivel sok ember él át hasonló tapasztalatot – az amerikaiak 3 százalékának volt már halálközeli élménye –, muszáj róla beszélni a tudomány szemszögéből is.
A legtöbbször egy hosszú folyosón megy keresztül a páciens, majd erős fényt lát, és többnyire Istennel, Jézussal, angyalokkal és egyéb túlvilági lényekkel is találkozik, de akár régen elhunyt rokonokkal is beszélgethet. Ezeknek a történeteknek apropóján gyakran esik szó a halál utáni életről, amit ki-ki saját hitvilága szerint lát.
Egy holland kutatás, amelyet a The Lancet című szaklapban publikáltak, most azt vizsgálta, hogy melyek a közös pontok ezekben az élményekben. A halálközeli élményt átélt megkérdezettek 50 százaléka beszélt arról, hogy végig tudatában volt annak, hogy már meghalt, 56 százalék pozitív élményként értékelte a történteket, 31 százalék számot adott a hosszú folyosóról, amelynek a végén fény várta, és 32 százalék számolt be arról, hogy elhunyt rokonnal találkozott.
Kiderült az is, hogy a klinikai halált átélt interjúalanyoknak csupán egy szűk része, mindössze 18 százalék számolt be halálközeli élményről. A többiek nem éltek át ilyesmit, vagy nem emlékeztek rá.
Annak valószínűsége, hogy a páciensnek volt-e ilyen élménye, nem függ össze az agyi oxigénhiány mértékével, és azzal sem, hogy milyen gyógyszereket kapott a beteg. A kutatás szerint leginkább a 60 éven aluliaknak voltak emlékeik a túlvilágról, és a nők körében gyakoribb ez az élmény, mint a férfiaknál.
Érdekes, hogy az élményekre hatással van a kultúra is, amelyből érkeztünk. A dél-amerikaik szép tájakat és vulkánokat látnak, a thaiföldi és indiai páciensek esetében viszont tájak csak nagyon ritkán jelennek meg. Az istenfigura is változik, ki-ki a saját hitének megfelelő alakkal találkozik.
A szakemberek egyelőre nem tudják, mi áll a halálközeli élmények hátterében, de abban egyetértenek, hogy túl gyakori tapasztalatról van szó ahhoz, hogy egyszerűen csak legyintsünk ezekre a történetekre.
