A félelem alap mozgatórugója emberi mivoltunknak, egész életünk során végigkísér bennünket. Kifogás/menedék vagy az ismeretlentől való rettegés áll mögötte? Cikkírónk ezt boncolgatja, majd a megoldás, a félelemtől való megszabadulás lehetőségeit is felvillantja.

Betűk a lapon

A tudományos definíció szerint a félelem nem más, mint valamely közelgő veszély okozta szorongó érzés, aggódás. A pszichológiában megkülönböztetik a félelem érzetét a szorongásétól. Ez utóbbi megfoghatatlan/alaktalan, míg a félelem konkrét tárgyhoz kötődik, ezért feloldása kezelhetőbbé válik. Jung elmélete szerint saját negatív érzelmeink/a bennünk élő árnyékvilág külvilágra való vetítése ez, mely a félelem tárgyiasult alakjaként ölt testet. A gyötrő érzet ideák kereszttüzében állja a sarat, és veretes páncélja mögül leselkedik ránk. Olvasunk, hallunk róla, úgy azonban csak betűket jelent a lapon, hangokat a szélben. Más érzés megélni és szembenézni vele.

Zuhanunk, sodródunk, fulladunk

A megkérdezettek leggyakrabban a halált, betegséget, magányt, egyedüllétet, öregedést, bizonytalanságot jelölték meg kiváltó tényezőként. A felsorolás így is nélkülöz számos okot. Néhányan, szinte suttogva szűrték fogaik közt a választ: az Élet. Ez a kakukktojásnak tűnő indok szinte mindent magába foglal a felsoroltak közül.

Az örökös változások tánca ez, mely önmagunkban és a külvilágban játszódik le egymás kölcsönhatásaként. Örökkön-örökké változás. Nehéz elfogadni, befogadni, idomulni hozzá. Mi lesz velem, ha…? E kérdő mondatot nap mint nap befejezzük: ha munkanélkülivé válok, egyedül maradok, megöregszem, megcsúnyulok. Ha és Lesz. A jövőbe tekintünk, de a jelent sem éljük meg a maga valóságában. Beprogramozzuk elménkbe félelmünket, legyen az vélt vagy valós. Elképzeljük emberi szóhasználatunkban alkalmazott definíció szerint a jövőnket – magánélet, karrier, boldogulás –, és mindent megteszünk, hogy a biztosnak vélhető pontig eljussunk. Kiválasztunk egy utat, melyet járni fogunk.

A ragaszkodás számos esetben a stabilitás/biztonság törékeny illúziója. Az a fajta ősi gyökerekből táplálkozó igény éltet bennünket, hogy védve érezhessük magunkat. Gyermekkorban élvezhettük az óvó környezetet, a szülői védelmet, a segítő terelgetést. Később saját döntéseink következményeivel kellett számolnunk, felelősséget vállalnunk. A minket ért hatások, tapasztalás negatív volta maga után vonja a félelem érzetét. Sokszor az ismeretlentől való esztelen rettegés tart fogva, vagyis elképzeléseink a „ha és lesz” hamis körforgásában.

Még meg sem tapasztaltuk, és eleve elvetjük a lehetőséget. Választjuk a biztos „rosszat”, a bizonytalan, lehetséges „jó” helyett. Foglyokká válunk. A menekülő útvonal felkutatása felemészti energiánkat, melyet értékes, érdemes élményektől vonunk meg. Magunk is átélhettük már, hogy amitől félünk, azt bevonzzuk életünkbe. Hatalma van felettünk, és páholyjegye az életünkben – „hívtuk”, ezért jön. A megoldatlan probléma betegségek tárházát zúdítja a nyakunkra, például depresszió vagy pánikroham képében.

Egész életünkben reszketünk, remegünk, és kiszolgáltatottakká válunk. Megéri? Nem. Menekülés helyett nézzünk farkasszemet a kiváltó okkal. Csak nyerhetünk.

A gondolat erejével

Elképzelések tucatja született arról, miként fogadható el a Halál. Nem emlékszünk már, mit jelentett megszületni, megismerkedni ezzel a léttel. Megtanultuk. Felfogás kérdése, hogy éltünk-e már ezelőtt, s van-e hozott anyagunk a korábbi tapasztalásainkból. Mindenki megkeresheti saját nyugodalma érdekében a lelkéhez legközelebb álló nézetet. A legfontosabb azonban, hogy Most itt vagyunk és Élünk. Van feladatunk, dolgunk. Erre gondoljunk, s arra, miként tehetnénk teljesebbé, boldogabbá ittlétünket. Magunk és mások örömére.

Félelmeink nagy része – közvetlenül vagy közvetve – az elmúlástól való rettegés problémájára vezethető vissza. Az elfogadás és energiánk másra fordítása a leghatásosabb eszközünk. Nem csupán életünkre globálisan, de emberi léptékben számított éveinkre is vonatkozik: megtalálni a szépet, és arra koncentrálni. A hölgyek körében az öregedés mint az élet velejárója okozza a legtöbb nehézséget. Nem találják magukat elég csinosnak, vonzónak, noha a szem körül jelentkező apró ráncok tudnak a legigézőbbek lenni, ahogy felcsillan a szempár, és mosolyra derül az arc. A ráncok jelzik: élünk. A lelki szexepil belső lényünkből fakad, melynek csillogása időtlen.

Az egyedüllét és a magány korosztálytól függetlenül jelentkező érzés. Sokunk tudatában azonban e két fogalom összekeveredik. A magány érzete inkább lelki eredetű: nem értenek meg, nem érezzük a közös rezdülést szeretteinkkel, vagy abban a társaságban, melyben vagyunk. Előbb-utóbb azonban megtaláljuk azokat, akikkel lelkileg egyívásúak vagyunk. Ehhez persze bátorság kell, képessé kell válnunk arra, hogy megmutatkozzunk és befogadjunk másokat.

Az egyedülléttől való félelem valójában az önmagunktól való félelmet jelenti, bár értelmezése kétélű. Jobbára a társtalanságot vagy a társaság nélküliséget értik rajta. Ehhez az állapothoz magunk is hozzájárulunk, amit azonban kényelmetlen beismerni. Érdemes ezt az időt felhasználni arra, hogy végiggondoljuk, miként viszonyultunk emberi kapcsolatainkhoz, milyen szerepet játszottunk alakulásukban. Erre való például az önismereti tréning. Nem utolsósorban kiválóan alkalmas feltöltődésre és megújulásra: testileg-lelkileg.

A fóbiáról

Az egyén életét súlyosan korlátozó vagy nagy szenvedést okozó félelem a fóbia rettegett alakjában ölt testet. Konkrét félelmet jelent ez valamitől, egyúttal elkerülő viselkedés is.

Egy pszichiátert kérdeztem meg arról, van-e valamilyen összefüggés nem, korosztály, iskolai végzettség és a jelentkező fóbia között. Elmondása szerint a szorongásos zavarok 60 év alatt gyakoribbak, mint az e feletti korosztály képviselőinél. Nemek tekintetében a nők 2:1 arányban vezetnek a férfiakkal szemben. Ez alól a szociális fóbia – társas helyzettől való félelem – és a kényszerbetegség a kivétel, mert e két területen nincs különbség a nemek között. A szegényebb és képzetlenebb rétegeknél gyakrabban jelentkezik a depresszió problémája. A szakember hozzátette: ha öngyilkossági gondolatok vagy két hétnél hosszabb időn túli rossz hangulat, energiahiány, negatív gondolkodás – vagyis depresszió – jelentkezik, mindenképp segítséget kell kérni.

Kihez fordulhatunk?

A jelentkező tünetek súlyosságától függően számos lehetőség áll rendelkezésre. Valamelyik meditációs technika, jóga elsajátítása és rendszeres gyakorlása segítséget nyújthat, de célravezetőbb és biztonságosabb megoldás pszichoterapeutához, pszichiáterhez, természetgyógyászhoz vagy a háziorvoshoz fordulni.

Beszéljünk félelmeinkről: osszuk meg a kínzó érzést szeretteinkkel is, azokkal, akik iránt bizalmat érzünk.

Azért félünk, mert élünk. Mit ér az Élet, ha csak fél erővel éljük? Hadd legyen egész, egy boldogabb. Megérdemeljük.

Petre Anett

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről