Csizmadia Imre a szerves kémia professzora, a torontói és a szegedi egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Pályafutásáról itt bővebben olvashatnak.

Csizmadia Imre: Egyfajta kémiai szemlélet szerint az emberi test nem más, mint egy roppant bonyolult molekuláris gépezet, sokkal komplikáltabb, mint bármi más, ember által készített gépezet. Még abban is különbözik, hogy míg egy mindennapos gépezetben különböző fogaskerekek és egyéb kerekek mennek körbe, a szervezetben a molekulák mennek ciklusokon keresztül, így hajtják az egészséges szervezetet a jól kiegyensúlyozott táplálék feldolgozása, az energiatermelés és az összes életfunkciók elvégzésének irányába. Ehhez természetesen igen sok molekulára van szükség, és mindegyiknek más a feladata.

Sokszor beszélünk vitaminokról, hormonokról. Mire valók ezek? A hormonok üzenetközvetítő molekulák, a vitaminok egy része pedig vagy antioxidánsként védi a szervezetet, vagy pedig koenzimként vesz részt a táplálék oxidációs lebontásában. Ez a fajta szemlélet megköveteli, hogy a gépezet minden egyes része tökéletesen működjön. Ha az autóban csak egy fogaskerék romlik el, akkor biztos, hogy az autó nem fog menni. Hasonlóképpen, ha csak egy alkatrész hiányzik az emberi „gépezetből”, akkor bajba jut az egész szervezet.

Natúrsziget: Mennyire ismerjük ezeket a folyamatokat?

Cs. I.: Egyre jobban ismerjük, de még messze nem tudjuk pontosan a folyamat mindegyik szereplőjéről, hogy milyen feladatot tölt be. Mindenki azt hiszi, hogy Szent-Györgyi Albert a Nobel-díját a C-vitaminért kapta. Biztos benne volt az is, de igazán azért a folyamatért kapta az elismerést, amit manapság Szent-Györgyi-Krebs ciklusnak nevezünk. Az egyik kulcsvegyület fontosságát ismerte fel abban a folyamatban, amelynek keretében a táplálék lebontásának az utolsó, oxidatív része játszódik le, miközben szén-dioxid fejlődik, amit kilélegzünk. Már Szent-Györgyi óta tudni lehetett, milyen fontos szerepet játszanak ezek a ciklusok, amelyekben a molekulák mennek körbe. Azoknak az enzimeknek, amelyek katalizálják az említett folyamatokat, van egy úgynevezett koenzimjük vagy társenzimjük. Ilyen például a B-vitamin-család, amelynek tagjai ilyen koenzim szerepet töltenek be.

Vitaminokkal, antioxidánsokkal „olajozzuk” a szervezetünket

Natúrsziget: Ha összehasonlítjuk a mai korszerűnek mondott orvoslást, az allopátiás – tehát a tüneteket visszaszorító, elnyomó – gyógyszerek adását a vitaminok szedésével, akkor milyen előnyök, illetve hátrányok mutathatók ki?

Cs. I.: A gyógyszerek akkor jönnek számításba – bármilyen gyógyszerről legyen is szó –, amikor valaki már beteg. Először tehát meg kell betegedni ahhoz, hogy a gyógyszerek valamiféle használhatóságáról beszéljünk. Persze majdnem mindenki úgy van vele, hogy inkább ne betegedjen meg. Vagyis nem a betegségből való meggyógyulás, illetve a beteg meggyógyítása a cél, hanem az egészségben maradás, tehát a betegségbe való nem beleesés. Gondoljuk csak meg, hogy az autónkat is azért olajozzuk, és azért van benne katalizátor, hogy szépen, simán működjön, és ne zakatoljon. A vitaminok, az ásványi anyagok – amelyek szintén lehetnek koenzimek –, valamint az antioxidánsok ilyen védőszerepet töltenek be a szervezetben, mint ahogy az autóban a megfelelő olajozás is védőszerepet játszik.

Úgy szoktam fogalmazni, hogy amikor egy gépet használunk – akár egy autót, akár másik gépet –, a rozsdásodás előbb-utóbb tönkreteszi azt. Lehet persze védeni a rozsdásodás ellen, és ha nem védjük, akkor előbb megy tönkre. Ha egy durva gépet veszünk, mint például egy kazán, annak is van samottja meg rostélya, és ha magas hőmérsékleten nagyon sokáig égetünk benne anyagokat, akkor ezek az alkatrészek előbb-utóbb elrozsdásodnak és elégnek. A szervezetben nem fát meg szenet égetünk ugyan, hanem táplálékot, de itt is előfordulnak az égetéssel együtt járó rozsdásodások. Igaz, nem maga a vas rozsdásodik, hanem azok a szervek, amelyek közel vannak a belső égetés színhelyéhez. Ezeknek a rozsdásodásoknak a kivédése igen lényeges, hogy az érintett szerv ne menjen olyan hamar tönkre. Az antioxidánsok pontosan azt a célt szolgálják, hogy kivédjék ezt a fajta belső rozsdásodást.

Natúrsziget: Ha jól tudom, az Ön fő kutatási területe a molekuláris medicina. Professzor úr elsősorban az antioxidánsokat kutatta? Milyen újdonságok vannak ezen a téren?

Cs. I.: Sokféle kutatási témánk közül az antioxidánsok azok az anyagok, amelyek igen érdekesek, egyben nagy fontosságúak. A C-vitamin az egyik ilyen antioxidáns. Nyilván figyelembe kell venni, hogy a C-vitamin vízoldható, ami azt jelenti, hogy a sejt vizes fázisában képes kifejteni a hatását. Az E-vitamin szintén antioxidáns, de az a sejt zsíros fázisában hat. Ilyen értelemben tehát nem beszélhetünk csak a C-vitamin fontosságáról, hanem szólnunk kell az E-vitamin fontosságáról is. Mert ha csak az egyik fázisban védjük a sejtet, a másikban viszont nem, akkor bekövetkezik a hiba. Mint mondani szoktuk: a lánc erőssége a leggyengébb láncszem erősségétől függ. Tehát ha valahol valami baj következik be, akkor ott már romlik az egész állapot.

C-vitamin, E-vitamin és szelén: mindegyikre szükségünk van

Mindenki azt hiszi, hogy a C- és az E-vitamin bevitelével megoldotta a problémát. De mint kiderült, mind a C-vitamin, mind az E-vitamin az oxigéntartalmú, sejtromboló szabad peroxi-gyököt csak a peroxidig képes lebontani. A peroxidok – amelyeket a hölgyek hajszőkítésre is szoktak használni –, ahogyan teljesen elroncsolják a haj színét, ugyanúgy elroncsolják a szervezetet belülről. Lebontásuk már nem megy végbe ezekkel az antioxidánsokkal, ahhoz egy szeléntartalmú enzim szükséges. Végeredményben ez a három anyag – a C-vitamin, az E-vitamin és a szelén – együtt dolgozik a szervezetünkben. Voltaképpen ez a triumvirátus védi meg a szervezetet jelentős mértékben a belső rozsdásodástól.

Ha a három közül csak egy hiányzik, akkor mindjárt baj van. Amikor kimutatják például, hogy a túlzott E-vitamin-fogyasztás esetleg káros, az azzal magyarázható, hogy az E-vitamin véd ugyan a peroxidig, de nincs jelen elég szelén ahhoz, hogy a peroxidot tovább bontsa. Így tehát előfordulhat, hogy valamelyik védőanyag hiánya úgy mutatkozik meg, mintha egyfajta vitamin káros volna. Mindig vigyázni kell tehát arra, hogy a védelem mindegyik katonájából legyen elég, magyarán mindegyik védőanyagra, antioxidánsra szükség van ahhoz, hogy a szervezet jól működjön.

Natúrsziget: Az E-vitamint „elítélő” egyik közelmúltbeli kutatás bírálói azt is problémának érezték, hogy a kutatók csak a szintetikus E-vitamin hatását vizsgálták, de nem foglalkoztak a legerősebben, leghatékonyabban működő természetes E-vitamin hatásával.

Cs. I.: Az E-vitamin nem egyetlen vegyületet jelent. Általában az alfa-tokoferolt szokták E-vitaminnak nevezni, de rajta kívül létezik még béta- és gamma-tokoferol is, és ezeknek mind megvan a maguk szerepe a szervezetben. A másik fontos szempont az, hogy ezekben a vegyületekben néhol van optikailag aktív csoport is, ami viszont a szintetikus vitaminban nem fordul elő. A természetben megtalálható, úgynevezett l-vitaminnak – balra forgató izomérként – megfelelő térszerkezete van, míg a szintetikus változatban a d- és az l-térszerkezet együtt fordul elő. Ez azt jelenti, hogy a szintetikus vitamin közel sem olyan hatékony, mint a természetes, az utóbbinak pedig megvan a maga specifikus hatása. A térbeli szerkezet nemcsak itt lényeges, hanem fontos szerepe volt például annak idején az egyik legkomolyabb következményekkel járó gyógyszerbotrányban, a Thalidomide-bébiknél. Ezt a szintetikus gyógyszert Németországban vezették be, és szedése következtében genetikailag károsodott, végtaghiányos nyomorék gyerekek születtek. (Nálunk a történet Contergan-botrányként ismert, de ugyanarról a gyógyszerről van szó – a szerk.)

A molekula térszerkezetének fontossága

Abban az időben – kb. 50 évvel ezelőtt – még nem figyeltek arra, hogy melyik királis szerkezetű molekula a megfelelő. Mint kiderült, az egyik káros volt, a másiknak pedig megvolt a gyógyszerhatása. Ettől kezdve, tehát az utolsó 50 évben már vigyáznak arra, hogy ha olyan gyógyszert szintetizálnak, amelyben van kiralitás – ami olyan, mint a jobb kezű molekula meg a bal kezű molekula –, akkor ki kell mutatni, hogy a két izomér közül melyik hatásos, és csak azt szabad forgalomba hozni. Ugyanez igaz a természetes anyagokra is. Az E-vitamin esetében is csak az egyik fajta molekula az, amelyik kémiailag megfelelő, természetes izomér, a másik viszont a természetben nem fordul elő: az egyik „balkezes”, a másik „jobbkezes” molekula. Amikor tehát szintetikus E-vitamint veszünk be, akkor a fele hasznosul, a másik fele pedig nem.

Natúrsziget: Ha a különböző vitaminkészítmények között rangsort állítanánk fel, akkor mindenképpen a természetes alapanyagúakat vehetnénk előbbre?

Cs. I.: Attól függ, miről van szó, mert például a C-vitamint szintetikusan is elő lehet állítani, és az megfelelő kiralitású lesz, hiszen glukózból, tehát egy természetes anyagból szintetizálják. Annak az átalakításával készítik a szintetikus C-vitamint, tehát egy természetes anyag módosításának számít. Ebben az esetben a szintetikus C-vitamin egyenértékű a természetessel. Az már más dolog, hogy ha valaki narancsot eszik, akkor abban a C-vitamin mellett flavonoidok is vannak. Vagyis: a narancs mindig jobb, mint a kristályos C-vitamin, de nem azért, mert maga a C-vitamin rosszabb volna, hanem mert a narancsban a szervezet számára hasznos, más anyagok is megtalálhatók.

Multivitaminok: miből mennyi kell?

Natúrsziget: Milyen tanáccsal szolgálhatunk azoknak, akik vitaminok vagy más táplálékkiegészítők szedésével szeretnék az egészségüket megőrizni? Igyekezzenek minél többféle összetevőből álló, jól kiegyensúlyozott multikészítményt szedni?

Cs. I.: Ez igaz, de nem mindegy, milyen multikészítményt szed az ember, mert nagyon sokfélét lehet vásárolni. Láttam már olyan készítményeket is Magyarországon, amelyeknek csak a neve volt multivitamin, de a tartalma majdnem nulla. Persze akkor hiába hívják multivitaminnak... A multi szó ugye azt jelenti, hogy sokfajta, de hogy a sokfajta összetevőből elég van-e benne, azt a címke sem mondja meg. Csak akkor jutunk tényleges információhoz, amikor a milligrammokat és a mikrogrammokat is elolvassuk.

A multivitaminok szedése megfelelő alapot ad, de előfordul, hogy ezt szükséges kiegészíteni bizonyos anyagokkal. Ha például valakinek a szénhidrát-anyagcseréje nem olyan, mint az átlagos, akkor annak az embernek esetleg krómból többet kell szednie, mint amennyi a multivitaminban van.

Szelénből általában viszonylag keveset tesznek a multivitaminba, mert tudjuk, hogy a szelén 1000 mikrogramm fölött már mérgező. Ezért csak 20, maximum 50 mikrogrammot adnak hozzá egy multivitamin készítményhez. Viszont a szelén szükséges napi adagja 200 mikrogramm. Mennyi jut ebből a szervezetünkbe a táplálékkal? A szelén a talajból a növényekbe kerül, és amikor megvesszük például a káposztát vagy a sárgarépát, akkor annyi szelénhez jutunk belőle, amennyit a növény felszívott a talajból. Egész Európában csupán egyetlen országban található elegendő szelén a talajban – ez Spanyolország. Az összes többi országban a talaj szelénhiányos. Tehát majdnem biztosra vehetjük, hogy a talajunk miatt a magyarországi mezőgazdasági termékek kevesebb szelént tartalmaznak, mint amennyi ideális volna. Ezért nekünk több szelénre van szükségünk, mint például a spanyoloknak.

Natúrsziget: Érdekes, hogy a hivatalos orvostudomány mennyire óvatos vagy – ha úgy tetszik – konzervatív ebben a dologban. Épp a napokban nézegettem az MSD orvosi kézikönyvet, amely alapműnek számít az orvosok, de a nagyközönség számára is. A világ szinte minden nyelvén megjelent, magyarul is olvasható. Ebben nemcsak a különféle vitaminok hiányállapotára jellemző tüneteket írják le, hanem a túladagolás veszélyeit is ecsetelik. Például a szelénnél mindössze 60 mikrogrammban határozzák meg a napi szükségletet. Tehát ennyire konzervatívak.

Cs. I.: Igen, így van. Ismertem egy kollégát, aki szelénkémiával foglalkozott, és szelénmérgezést kapott: nem fogyasztotta, csak dolgozott vele a laboratóriumában, vagyis bőrön át mérgeződött meg. Óvatosnak kell lenni, nehogy túladagoljuk a szelént, de ha tudjuk, hogy l000 mikrogramm fölött van a mérgező dózis, akkor a 200 mikrogramm ötször kisebb adagot jelent. Úgy gondolom, hogy a 200 mikrogramm nem lehet veszélyes dózis. Ha viszont az ember kevesebbet vesz be belőle, akkor esetleg nem védi annyira a szervezetét, mint kellene.

Azok a bizonyos ómega-3 zsírsavak

Natúrsziget: Tegyük fel, hogy jól összeállított vitaminokból megfelelő dózist tartalmazó készítményt szed valaki. De az embernek emellett szüksége van ásványi anyagokra és nyomelemekre, valamint a mostanában reflektorfénybe került telítetlen zsírsavakra is. Mit érdemes tudni ez utóbbiakról annak, aki tudatosan ügyel az egészségére?

Cs. I.: Kutattuk ezt a témát is. Érdekes az elnevezés magyarázata. A telítetlen zsírsavakat általában ómega-3 zsírsavaknak nevezik, és néha úgy is mondják: ómega mínusz 3, mert a kötőjel a mínuszt szimbolizálja. Ez abból ered, hogy az ómega a görög abc utolsó betűje. Általában a zsírsavak hosszú szénláncúak, és az utolsó szénatomot elnevezték ómega szénatomnak. A vajsavban csak 4 szénatom van, a palmitinsavban 16, a sztearinsavban 18. Ha visszafelé számolva levonunk hármat az ómegából, például a 18-ból levonunk hármat, akkor a 15-ös szénatomnál kezdődik a kettős kötés. Van ómega-6, ómega-9, ami azt jelenti, hogy nem hármat, hanem hatot vagy kilencet számolunk vissza a szerint, hogy hol vannak a kettős kötések.

A telítetlen zsírsavakban aktív hidrogének vannak, amelyek valóban nagyon könnyen reagálnak a szabad gyökökkel. Ezért voltaképpen antioxidánsok. A hosszú lánc megadja a lehetőséget arra, hogy ha a szabad gyök elvesz egy hidrogént, akkor maga a telítetlen zsírsav válik szabad gyökké. De ez az egy elektron, ami egy úgynevezett