Egy csendes csütörtök délután egy 68 éves chicagói hölgy arra ébredt a szunyókálásból, hogy valami nagyon nem stimmel. A Loyola Egyetem Kórházának lapja számolt be a ritka és elképesztő neurológiai zavarról. A Bálint-szindrómában szenvedő betegek nem képesek érzékelni azt, amit látnak. A Neurology szeptemberi számában megjelent cikk részletesen leírta két beteg emberfeletti küzdelmét, szerzői Jose Biller, Murray Flaster és Jason Cuomo voltak. Biller és Flaster neurológusok, Cuomo pedig negyedéves orvostanhallgató.

A klinikai gyakorlat merevsége miatt az orvosok megértik a betegség természetét, de nem lehet fogalmuk a beteg érzéseiről. A cikk „megkísérelte elmagyarázni tárgylagos és szubjektív szemszögből is a szindrómát két, ebben szenvedő beteg elbeszélései alapján”. A betegséget egy osztrák-magyar neurológusról, Bálint Rezsőről nevezték el, aki elsőként írta le a tüneteket. Az állapotot az agy bizonyos területén bekövetkező egy vagy több vérzés idézi elő. Három jelenséget idéz elő: a szemmozgások irányításának zavara (például a beteg nem tudja követni az orvos ujját a szemével), pontatlan mozdulatok (látja a tárgyat, de nem tudja felvenni), a látótér beszűkülése (egy nagyobb területből csak bizonyos részeket ismer fel).

Mikor a címsorban említett hölgy felkelt, nem találta az ajtókat és a szekrényeket. Nem tudta megnevezni és egymástól elkülöníteni a tárgyakat. Nem ismerte fel a betűket és a számokat. Nem látta, hol végződik a fal és hol kezdődik az ajtó. Mikor a szemészeten megvizsgálták, mégis azt állapították meg, hogy tökéletes a látása. Neurológushoz küldték tovább, és közben azt találgatták a férjével, hogy milyen elváltozás miatt nem látja a mosdókagylót, ha egyszer a szemének semmi baja. Egy másik beteg egy kamionos cég hatalmas termetű, dolgos sofőrje volt. A fiához tartott hálaadásra, mikor lesodródott az útról. A vacsora során pedig fordítva tartotta a kanalat. Ezután a bal oldalában gyengeséget érzett, az arca lebénult, majd elveszítette az eszméletét. Az orvosok szerint kiterjedt agyvérzést szenvedett, amit több kisebb vérzés követett.

A hölgybetegnek sok új dologhoz kellett hozzászoknia. Például a reggeli készülődés során többször meg kell tapogatnia a mosdót, hogy tájékozódni tudjon. Zuhanyozás közben kapaszkodnia kell. Fogmosáskor a fogkrémet egyenesen a szájába nyomja, majd a fogkefével igyekszik eltalálni a fogsorát. Az autóvezetésről le kellett mondani, könyvek helyett pedig azok audio változatát hallgatja. A férfi először depresszióba esett. „Azelőtt sose sírt” – idézte fel a felesége. „Most ez gyakran megesik.” A hölgy az ellenségének se kívánná a Bálint-szindrómát, mert az nem csak az életét változtatta meg, de az elméjét is. Reméli, hogy személyes vallomása arra indítja majd az orvosokat, hogy jobb kezelési módszereket találjanak ki.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről