A viszonylag kis számú, kísérleti jelleggel, többségében távol-keleti klinikákon végrehajtott terápiás kezelések tudományos háttere bizonytalan, ám ennek ellenére az őssejtterápia sokakban – olykor megalapozatlan – reményt keltett. (Szögezzük le mindjárt a cikk elején, hogy az őssejtterápiának az égvilágon semmi köze nincs az itthon nagy port felvert őssejtkapszulához – a szerk.)

Míg a lelkes laikusok közül sokan az őssejtterápiát minden betegséget gyógyító, kiforrott eljárásnak tartanak, az őssejt-biológiával foglalkozó kutatók jól tudják, hogy gyermekcipőben jár a tudományuk. Tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy sok éves kutató munka, klinikai gyakorlat kell a sikeres és biztonságos gyógyító eljárások alkalmazásához, bár nem kételkednek benne, hogy a forradalmian új eljárás alapjaiban változtathatja meg a tradicionális orvoslást. A gyógyítás számtalan területén olyan lehetőségeket kínál az orvosoknak, amelyekről eddig talán álmodni sem mertek.

Az emberi szervezetnek azokat (a terhesség első napjaiban kialakuló) sejtjeit nevezzük őssejtnek, amelyek egyrészt életük végéig képesek szaporodásra, másrészt számtalan feladatot tudnak ellátni. Vagyis más, különböző feladatokra specializálódott sejtekkel ellentétben, az őssejtek (bizonyos hatások folytán) például akár szívizomsejtként, akár hámsejtként vagy idegsejtként is működhetnek tovább. Vannak őssejtek, amelyek kizárólag az embrióban jönnek létre, más fajták viszont korlátozott mennyiségben (pl. a csontvelőben) a felnőtt szervezetben is megtalálhatók.

A csontvelő-átültetéssel kezdődött

Bár az 1960-as évek elején nem nevezték még őssejtbeültetésnek az első csontvelő-transzplantációt, mai fogalmaink szerint már annak számított a Párizsban 1963-ban, kísérleti jelleggel végrehajtott beavatkozás. Pár évvel később az Egyesült Államokban E. Donall Thomas és munkatársai továbbfejlesztették az eljárást. 1975-ben ismertették tudományos eredményeiket, melyeket olyan, kemoterápiára rezisztens leukémiás betegeknél értek el, akiknek testvérből származó csontvelősejteket adtak intravénásan. Több mint húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kezdeti, rendkívül nagy kockázattal járó, többnyire életmentő kísérleti (Nobel-díjjal elismert) beavatkozásból, széles körben elfogadott és alkalmazott eljárás váljék.

A korábban alkalmazottaktól merőben eltérő, új kezelési metódus bevezetését számos hematológiai és immunológiai tudományos felfedezés segítette. Többek között a kutatók számára nyilvánvalóvá lett az a tény, hogy a sikeres csontvelő-átültetéshez elengedhetetlen a fő szövetegyezési antigének azonossága. Továbbá az is, hogy az idegen emberi szervezetből származó sejtek transzplantációjának szövődményeiért a T-limfociták felelősek. E felismerések nyomán később lehetővé vált a csontvelő mellett a perifériás vérből nyert mononukleáris sejtekkel való transzplantáció is, míg 1989-ben új őssejtforrásként a köldökzsinórból vett vért is alkalmazni kezdték. Az őssejtekkel való kezelések eredményei folyamatosan javultak és biztonságosabbak lettek. Az eljárással kezelhető betegek köre pedig egyre szélesedett.

Gyűjtik a köldökzsinórvért

A terápiás sikereken felbuzdulva először 1993-ban, az Egyesült Államokban hoztak létre köldökzsinórvér őssejtbankot. A készletet egy nyilvános, kifejezetten erre a célra alapított intézményben tárolták. A nem saját célra felhasználandó őssejtkészlethez bárki rászoruló hozzáférhet.

Jelenleg az USA-ban több mint fél száz intézmény foglalkozik idegen donoros köldökzsinórvér tárolásával. Tizenhét szövetségi államban van olyan kórház, amely részt vesz az ingyenes köldökzsinórvér-adási programokban. A magán, fizetős köldökzsinórvér-tároló bankokban általában az újszülöttek családtagjai helyezik el a vérmintát, számolva azzal, hogy a közeli vagy távolabbi jövőben szükségük lehet arra gyermekük vagy a családtagok gyógyításához.

Reménykeltő lehetőségek

Az őssejtbeültetés idővel lehetőséget kínálhat a napjainkban még gyógyíthatatlannak tartott betegségek sikeres kezelésére. Sikeres kísérleti beavatkozások történtek például sérült gerincvelő részleges regenerálására. Portugáliában egy baleset nyomán megbénult amerikai nőnek – orrának hámsejtjeiből vett – őssejteket ültettek be a kritikus területre. A gerincről készült későbbi MRI (mágneses rezonancia) felvételek egyértelműen azt mutatták, hogy a gerincvelőben új idegsejtkapcsolatok jöttek létre. Több éves rehabilitációs munka eredményeként a nő részlegesen visszanyerte helyváltoztató képességét.

Szintén baleset következtében veszítette el a látását az a férfi, akit Sussexben operáltak meg. A sebészek a transzplantált szaruhártyába őssejteket is beültettek. A műtét hatására a korábban teljesen vak férfi előbb színeket látott, majd valamelyest tisztult a látása is. Annak további élesítése végett az orvosok két év múlva újabb őssejtbeültetést hajtottak végre a betegen, ám ez sem hozta meg a tökéletes eredményt.

Vannak specialisták, akik a hasnyálmirigybe ültetett őssejtektől várják a cukorbetegek gyógyulását, mások a degeneratív betegségek (pl. Parkinson- és Alzheimer-kór) lehetséges gyógymódjaként emlegetik.

A Nature egy cikkében az őssejtkutatással foglalkozó szakemberek másik csoportja az előbbieknél sokkal óvatosabban fogalmaz. Számtalan kérdést vetnek fel, amelyekre még nem tudják a választ, vagy csak részleges eredmények birtokában vannak. Elismerik, hogy vannak biztató kísérleti eredményeik, ám a bizonytalanságokra, az esetleges nem várt hatásokra is felhívják a figyelmet. Például a szívizomsejtek regenerálódását célzó őssejtbeültetésnél még bizonytalanok abban, hogy ezek a sejtek ténylegesen működő szívizomszövetté válnak-e majd, összenőnek-e az eredeti sejtekkel, netán védőhatást is kifejtenek, vagy sem. R. Barker, a Cambridge Egyetem neurológusa pedig úgy véli, előfordulhat, hogy a neurális őssejtek fokozott fájdalomérzékenységet okoznak, mert nem pontosan úgy épülnek be az idegrendszerbe, ahogyan azt az eredeti sejtek tették.

Amerika kutatási lépéselőnyben

Az őssejtkutatásban szerzett kezdeti előnyöket az Egyesült Államok tudóscsoportjai jól kihasználták, aminek eredményeként az ezredforduló előtti években jelentős tekintélyre tettek szert, és a kutatásnak ezen a területén vezető pozícióba kerültek. Mivel főleg embrionális őssejttenyészeteken végeztek kutatásokat, a 2000-ben elnökké választott, konzervatív gondolkodású G. W. Bush befagyasztotta e terület állami finanszírozását. Ezek után néhány neves őssejtkutató elhagyta az Egyesült Államokat és munkáját például Angliában folytatta. A specialisták tömeges kivándorlására a kedvezőtlenebb európai feltételek miatt mégsem került sor. Noha a moratórium óta eltelt hat, vitákkal teli év, az embrionális őssejtkutatás állami finanszírozása az USA-ban még ma is bizonytalan. Annak ellenére az, hogy a közelmúltban az amerikai szenátus megszavazta a támogatást. Mivel az igenek száma nem érte el a kétharmados többséget, Bush elnök vétót helyezett kilátásba. Közben viszont megerősödtek (és főként meggazdagodtak) azok a magánvállalkozások, amelyek biotechnológiai kutatásokkal, így többek között őssejtkísérletekkel is foglalkoznak.

A politika támasztotta akadályok ellenére Donald Paarlberg, a bostoni Wellesley College professzora több tanulmányában hangsúlyozta már, hogy az őssejtkutatás területén Európa messze lemaradt Amerika mögött. Oka ennek főként a dinamikus magánszektor hiánya, amely hajlandó volna milliárdokat áldozni erre a célra. Utalva egy 2002-es uniós tanulmányra, kijelentette, hogy a kontinensen tevékenykedő biotechnológiai cégek száma visszaesőben van Amerikához képest, ahol az ilyen vállalkozások évi bevétele háromszorosa az európainak. E tőkeerős cégek pedig mágnesként vonzzák a kontinens biotechnológusait. Európából évente több ezer szakember távozik az Újvilágba, és a többségük (70 százalékuk) sosem tér már haza munkát vállalni. Ennek eredménye, hogy az Egyesült Államok tudósainak csaknem a fele Európában született.

Európa engedékenyebb

Az embrionális őssejtek kutatási célú felhasználásának engedélyezését Európában is évekig elhúzódó viták előzték meg. 2003-ban az Európai Parlament úgy döntött, hogy elvben nem ellenzi az ilyen jellegű kutatásokat, ám a tagállamokra bízza, hogy a saját országukban milyen döntést hoznak. Voltak államok, amelyek megtiltották az ilyen jellegű kutatásokat, máshol viszont engedékenyebbek voltak. A tagállamok kutatási kérdésekért felelős miniszterei brüsszeli tanácskozásukon deklarálták, hogy a 2007-2013 közötti periódusra szóló, 51 milliárd euró összértékű kerettervből az embrionális őssejtekkel való kísérleteket is finanszírozzák.

A konzervatív beállítottságú tagállamok (Lengyelország, Németország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Ausztria) nyomására kompromisszumot kötöttek, melynek lényege, hogy az Unió nem finanszíroz olyan kísérleteket, amelyekben az embriókat kifejezetten a kutatás céljából hívnák életre. A kísérletekhez kizárólag a mesterséges megtermékenyítésekből „megmaradt”, be nem ültetett magzatkezdemények használhatók. A kutatás a hétéves időtartam alatt 50 millió eurónyi támogatásban részesül.

A Távol-Keleten csak beültetnek, de alig kutatnak

Míg Európában és Amerikában évek óta tartanak az embrionális őssejtek kutatásával kapcsolatos etikai csatározások, addig csendben, szinte észrevétlenül színre léptek a távol-keleti kutatóbázisok. A régió fő erősségét Paarlberg az olcsó kutatói munkaerőben, a hatalmas állami támogatásban látja. Kínában például egy biotechnológiával foglalkozó tudós a tizedét keresi annak, amit az amerikai kollégái, holott a többség amerikai egyetemeken tanult és szerzett diplomát, de hazatért Ázsiába. Szingapúrban fél milliárd dolláros állami tőkéből épült egy biotechnológiai kutatóközpont, Dél-Korea pedig két év alatt 20 millió dolláros állami támogatást adott őssejtkutatásra. További előny Ázsiában a teljes kutatói szabadság, vagyis az őssejtekkel foglalkozó tudósoknak nem kell megküzdeniük a társadalmi/egyházi/politikai lobbi ellenállásával.

Hátrányuk viszont másutt dolgozó kollégáikhoz képest, hogy csekély a hozzáférési lehetőségük a globális kutatási hálózatokhoz és azok eredményeihez, továbbá gyenge és kevés az ilyen kutatási célokra áldozni hajlandó magántőke. Szingapúrban például egyetlen cég foglalkozik embrionális őssejtkutatással, Kínában pedig egy sem. E nehézségek ellenére az amerikai elemző úgy véli, hogy Amerika mellett a Távol-Kelet lesz az őssejtkutatásokban nyertes, vezető régió, Európa pedig lemarad. „Mialatt az európai kormányok a szélsőségekig elmentek a kutatások megakadályozásában, az Egyesült Államokban lehetőség nyílik arra, hogy a szövetségileg nem támogatott kutatásokat alternatív tőke bevonásával tovább folytassák, és a kutatóműhelyek korlátozás nélkül részt vegyenek a versenyben. Ahogy idővel a kutatási eredmények egyre közelebb kerülnek majd a gyakorlati alkalmazáshoz, egyre inkább nő az értékük, és mágnesként vonzzák a magántőkét.” – véli Paarlberg.

Sikeres kísérletek Magyarországon

Magyarországon a konzervatív uniós tagállamokhoz képest viszonylag liberálisan kezelik az őssejtkutatás kérdését. Szöveti őssejteket bármely tudományos műhely kutathat, és lehetőség van az embrionális eredetű őssejtek vizsgálatára is. Ám az utóbbi tevékenység engedélyeztetése meglehetősen bürokratikus folyamat.

Az ilyen kutatásokat az 1997-es egészségügyi törvény szabályozza, és annak értelmében Magyarországon tilos embrionális őssejtvonalat létrehozni. Ami azt jelenti, hogy külföldről kell importálni az őssejteket, és a kutatómunka elkezdése előtt etikai engedélyt kell kérni ahhoz, a szaktárcánál működő Humán Reprodukciós Bizottságtól. Ilyen engedélye csak az (áprilisig) Országos Gyógyszerészeti Központként ismert intézmény kutató teamjének van. Ott az USA-ból származó őssejteket vizsgálják. Ahhoz, hogy a hazai kutatás felgyorsuljon és eredményeit esetleg a gyógyításban is felhasználhassák, jogszabály-módosításra, továbbá a bürokratikus engedélyezési folyamat leegyszerűsítésére volna szükség.

Dr. Regéczy Nóra, az (egykori) OGYK köldökzsinórvér őssejtbankjának vezetője egy internetes fórumon úgy nyilatkozott, hogy a hazai kutatócentrumok világszínvonalúak. Biztató eredményeket értek el például őssejtek beültetésével bizonyos szív- és érrendszeri betegségek (szívinfarktus, végtagi érbetegség) kezelésében. Klinikai vizsgálatokat végeznek továbbá némely autoimmun betegség és rákos daganat, valamint idegrendszeri sérülések, illetve betegségek őssejtbeültetéssel való kezelhetőségének kiderítésére. A kutató a keleti, már rutinszerűen végrehajtott őssejtterápiát inkább bizonytalan emberkísérleteknek tartja, semmint tudományosan megalapozott, eredményekkel alátámasztott beavatkozásnak. Annál is inkább, mert sem kínai, sem ukrán kutató nem jelentetett meg még e kutatási területről egyetlen tudományos dolgozatot sem.

Nálunk nyitnának klinikát a kínaiak

Magyarországon jelenleg csak vérképzőszervi rákos betegségben szenvedőket kezelnek őssejttel, Budapesten és Debrecenben pedig kísérleti jelleggel őssejteket transzplantáltak infarktusos betegek szívizmába. A debreceni egyetemi klinikán például egy infarktuson átesett, 28 éves férfin végeztek őssejtbeültetést, akinek a medencecsontjából vett csontvelőből dúsították a szív koszorúereibe befecskendezendő 5 millió őssejtet.

Tavaly év végén jelentkezett Magyarországon egy kínai orvos, dr. Sean Hu, aki itt szeretné megalapítani őssejtterápiával gyógyító európai központját. A hazai orvosok többsége, ismerve a világszerte folyó kutatások bizonytalan eredményeit, kétkedve fogadja a hírt.

Van persze, aki hisz a módszer alkalmazhatóságában és teljes sikerében. Dr. Páli Jenő, a SE Biokibernetikai Kft.-jének ügyvezetője például úgy nyilatkozott, hogy ő a helyszínen, Kínában győződött meg az eredményekről. Saját szemével látta, hogy az őssejtbeültetés miként segít a cukorbetegségben oly gyakori amputáció elkerülésében. Úgy véli, hogy az őssejtbeültetés segítségével főként kisgyermekkorban remélhető sikeres gyógyulás bizonyos betegségekből.

Lóránth Ida