Egy gyógyszerügynök vallomása
Shahram Ahari, aki 2 évig látogatta az orvosokat az Eli Lilly amerikai gyógyszergyártó cég Prozac és Zypraxa nevű termékével (Magyarországon is kapható antidepresszáns gyógyszerek – a ford.), feltárta a gyógyszerügynökök módszereit az amerikai szenátus előtt.
Az idősek problémáival foglalkozó bizottság (Senate Aging Committee) tagjainak elmondta: munkája szerves részét képezte, hogy „ajándékokkal és figyelmével jutalmazza meg az orvosokat a termékek és a cég iránt tanúsított hűségükért – figyelmen kívül hagyva azt, hogy ez erkölcsileg kifogásolható.”
Ahari beszámolt arról is, hogy a gyógyszeripari cégek gyakran alkalmaznak egykori vezetőket és exmodelleket csakúgy, mint egykori sportolókat és katonákat, még akkor is, ha nincs semmilyen szakmai előképzettségük.
Öthetes kiképzése során az orvoslátogató különféle eladási taktikákat sajátított el, például:
-
hogyan növelheti eladási arányát fontos ügyfelek esetén;
-
hogyan bánjon nagyvonalúan az ingyenes (ajándék) példányokkal az eladás befolyásolása céljából;
-
miként teremtsen baráti kapcsolatot és használja a személyes ajándékokat a „valamit valamiért” kapcsolat kiépítéséhez;
-
hogyan aknázza ki az orvosok szexuális érdeklődését.
Úszómedence és „kísérő hölgy” – ajándékba
Ahari azt is elmondta, hogy hallott már olyan esetekről is, amikor az orvoslátogató segített kifizetni az orvos úszómedencéjének a költségeit, vagy elvitték az orvost egy éjszakai bárba, ahol egy „kísérő hölgy” társaságát fizették neki.
Munkájukért az orvoslátogatók gyakran több pénzt kapnak, mint a kutatók. Egy kezdő gyógyszerügynök az alapfizetésén (50 ezer dollár) felül, negyedévenként és évenként pluszjuttatásokat kap, részvényeket, autót, egészségügyi szolgáltatásokat és 60 ezer dollár értékben állják a reprezentációs költségszámláját.
A gyógyszergyártó cégek legrosszabb rémálmaiban…
Shahram Ahari minden bizonnyal a gyógyszergyártó cégek legrosszabb rémálmaiban fordul elő, hiszen egyike azon keveseknek, akik első kézből tettek tanúbizonyságot a korrupcióról, és vallomásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy beszéljünk a témáról.
Nem számít újdonságnak az a hír, hogy a gyógyszeripari cégek különös eladási taktikákat használnak, hogy befolyásolják az orvosok gyógyszerfelírási szokásait, ám arról értesülni, milyen méreteket ölthet a korrupció – úszómedence vásárlása az orvos számára vagy szexuális célozgatás az eladás reményében –, egyszerűen sokkoló, fogalmazza meg véleményét az ismert amerikai orvos-szakíró, dr. Mercola.
A gyógyszereladási üzlet lényege az ajándékozás, állítja Ahari, és valóban úgy tűnik, hogy a gyógyszergyártás és -eladás világában mindennek ára van.
És az Ön orvosa?
Nagyon ritka az olyan orvos, aki elzárkózik a gyógyszerügynökök fogadása elől. 2007. áprilisi adatok szerint az amerikai orvosok csupán 7%-a jár el így. 2000-ig, mint Mercola beismeri, maga is fogadott orvoslátogatókat, azután már nem. Korábban pedig gyógyszergyártó cégek fizetett szóvivőjeként tevékenykedett. Ebben a minőségben körberepülte az USA-t, hogy különböző orvostovábbképzéseken vegyen részt, és előadásaiért – saját bevallása alapján – nagyon szép honoráriumot kapott. Ez több mint két évtizeddel ezelőtt történt, aztán végül is sikerült kiszakítania magát eme agymosási technikák ereje alól – és végre megértette, mi történik valójában.
Az elmondottak alapján állíthatjuk, írja dr. Mercola, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy az Ön orvosa is az Ahari által elmondottakhoz hasonló eladási praktikák befolyása alatt áll. (Persze itt az amerikai orvosokról van szó – „kiugrott” orvoslátogató hasonló leleplezéssel hazánkban, tudtommal, még nem állt elő – a szerk.)
Ezt a tényt erősíti meg a The New England Journal of Medicine egyik tanulmánya is. E szerint az orvosok 94%-a valamilyen kapcsolatban áll a gyógyszeripari ágazattal; 80%-uk rendszeresen elfogad ételmintákat és ajándékgyógyszereket; a gyógyszergyártó cégek az orvosok egyharmadának megtérítik a konferenciákon, továbbképzéseken való részvételi költségeit; és 28%-uknak fizetnek azért, mert konzultációkat, tanácsadásokat tartanak, vagy kórházi kísérletekhez „toborozzák” a betegeiket.
A gyógyszerügynökök nagyon ravaszak: ha az orvos elzárkózik a velük való találkozás elől, akkor a munkatársait környékezik meg, őket hívják meg ebédre, nekik hízelegnek abban a reményben, hogy üzeneteik továbbítójaként működnek majd. Látható tehát, hogy nem valódi üzleti találkozásokról van szó, hanem pszichológiai hadviselésről.
