Életünk minden területén egyre gyakrabban találkozhatunk olyan helyzetekkel, amikor a minket ért hatások nem a legpozitívabbak, együtt érzőbbek és szeretetteljesek, sőt, mondhatni negatívak és sértőek. Mindez érzelmi és lelki szinten egyaránt belső egyensúlyhiányt és diszharmóniát okoz és indíthat el, és eltöprenghetünk arról, hogy miért történik velünk mindez? Miért kapjuk a sorstól ezeket a történéseket? Miért igazságtalan velünk az élet?

A napi feladatok és kötelezettségek ellátása és teljesítése egyre több időt és energiát vesz igénybe. Mindenre jobban és tudatosabban kellene odafigyelnünk, mint előtte, mert az egyre gyorsuló világ magával sodorhatja az életünket is anélkül, hogy valóban éltünk volna benne. Az ember hajlamos olykor-olykor csak a felszínen rendezgetni és söprögetni a „tüneteket”, ahelyett, hogy egy kicsit megpróbálna mélyebb rétegekbe, a dolgok mögé és őszintén önmagába nézni. Ekkor sok mindenre fény derülne ám! Ez nem ördöngösség, hanem tudatosság.

Nem sikerül időben ott lenni egy találkozón? Nem vagyunk felkészültek egy vizsgára, pedig lett volna időnk? Letört a körmünk, lefutott a harisnyánk és a smink is elmaszatolódott? Minden erőnkkel a munkánkat végezzük és nem dicséretet, elismerést, hanem elmarasztalást kapunk a főnöktől? Segítünk egy hozzánk forduló barátnak és végén még mi kerülünk bajba miatta?

Hol itt az igazság? Miért kapom én mindezt? – kérdezheti joggal az ember. És a sérült személyiségtulajdonság miatt elkezdjük kívül keresni és hibáztatni az illetőt. Biztos-e az, hogy mindezekért a dolgokért a külvilágot, másokat vagy talán az életet kell hibáztatni? Nagyon sokszor beleesünk abba a csapdába, hogy kifelé ítélkezünk.

Ha abból a szemléletmódból indulnánk ki, hogy minden, ami körülöttünk és bennünk van, azt mi magunk teremtjük meg, mi magunk hozzuk létre a saját gondolatainkkal, hitrendszerünkkel és hiedelemvilágunkkal, akkor egy kicsit másképp tudnánk rálátni a saját, személyre szóló teremtett valóságunkra.

Az elfojtott agresszió és tehetetlenség érzése a pszichoszomatikus betegségek széles skáláját okozhatja, mint pl. a szívvel és az emésztőrendszerrel kapcsolatos betegségeket, de gyakori a bőrprobléma, az epe- és májpanaszok, a reuma, az álmatlanság, magas vérnyomás, a vérző fogíny és a krónikus köhögés is.

A fűzfaesszencia és a „szegény én”

A Bach-virágterápia nagyon hatékony és szelíd alternatív módszer az érzelmeink és a lelkünk gyógyítására. A fűzfaesszencia segít felelősséget vállalni a gondolatainkért, szavainkért és cselekedeteinkért, tudatosabb szemléletmódon keresztül látni saját magunkra és az életünkre, segít felismerni az alaptalan sértődöttség, elégedetlenség, önsajnálat, vádaskodás és álszentség valós okát és gyökerét. Fellazítja és megnyitja bennünk a szűk látókört, a berögződéseket és az olyan nehézségeket okozó személyiségbeli mintákat, mint a makacsság, ragaszkodás, hibáztatás, duzzogás, merevség, sértődékenység, a „szegény én” szerepe és a vádaskodás.

A negatív fűzfa-állapotban lévő ember nem ismeri fel, hogy boldogtalanságáért egyedül ő maga a felelős, hogy nehéz és negatív gondolatai által ő maga hozza létre a rossz körülményeket. Akár hosszabb, akár rövidebb időn keresztül áll fenn ez a „szegény én” szerep és szemléletmód, mindenféleképpen orvosolni és kezelni kell. Ez a helyzet sem az illetőnek, sem a környezetének nem jó.

Ha már felismertük ezeket a jellembeli vagy személyiségbeli kibillent tulajdonságokat magunknál vagy másoknál, akkor ne szalasszuk el azt a lehetőséget és megoldást, hogy nem teszünk ellene! A fűzfa mindezeket a tüneteket hatásosan és hatékonyan orvosolja, és rendszeres szedés mellett az érzelmek intenzitását csökkenti, majd végleg megszünteti.

Ne felejtsük el, hogy az (eredeti) Bach-virágterápia lényegisége abban áll, hogy nem a tünetre koncentrálódik és azt kezeli, hanem a probléma gyökerére hat közvetlenül, az okra fókuszál, és ott fejti ki a kiegyenlítő és gyógyító hatását is, ami azonnal megjelenik a felszínen, vagyis az érzelmeinkben is.

Életünket ezután más tempóban, sokkal tartalmasabban tudjuk majd élni, egészséges külső-belső értékrendet kialakítva és követve mélyebben részesülünk benne.

A fűzfaesszenciát ajánlom annak, aki:

• neheztelés, elkeseredettség helyzetéért mindenki mást (csak saját magát nem) hibáztat.
• a „szegény én” szerepét játssza, hogy vele mennyire elbántak, mennyire tönkretették, mennyire szegény ő. Sajnáltatja magát, s közben erről meg is van győződve, keserűen szemléli a világot.
• keserű, sértődött, csalódott. Irigyli mások szerencséjét és egészségét, tehetetlennek és a körülmények áldozatának hiszi magát.
• a dolgoknak csak a rossz oldalát látja, magányos, állandó figyelmet követel és vár el.
• nem akar változni, mivel nem ismeri be saját negatív hozzáállását. Úgy gondolja, hogy a sors kiszúrt vele, ártatlanul kell elszenvedni a sok megpróbáltatást. Véleménye szerint soha nem ő a hibás, mindig valaki más.
• nem ismeri fel saját felelősségét az állapotáért, nem veszi észre, hogy a saját hibái és kihagyott lehetőségei okozzák a boldogságtalanságát.
• folyton morcos, sértett, keserűen szemléli a világot, duzzog, nem képes feldolgozni az őt ért valamikori csalódásokat, kudarcokat.
• egy idő után sérelmeit szélesebb körre terjeszti ki, ekkor a rendszer, a társadalom, a sors vagy bármi más felelős az ő elrontott életéért.
• ennek a vádaskodó magatartásnak a mélyén keserűség, részvét hiánya és rejtett kétségbeesés érzése van, amely abból fakad, hogy az egyén nem valósította meg elképzeléseit, és a sorsát nem teljesítette be tökéletesen.
• nem ismeri fel, hogy ő hozza létre a rossz körülményeket és történéseket, kárörvendő és bíráskodó.
• az elfojtott agresszió a pszichoszomatikus betegségek színes tárházát okozhatja nála.

Pozitív potenciálja:

• kézbe veszi élete irányítását. Konstruktívan gondolkozik, befolyásolni tudja az események menetét.
• felvállalja önmagát és a felelősséget a sorsáért. Optimista, már tudja, hogy mindet, ami körülveszi és ami történik vele, önmagának köszönheti.
• objektíven látja saját helyzetét, felelősséget vállal mindenért, amit tesz, mond vagy gondol. Optimistán és hittel néz a jövőbe, és tudja, hogy sorsát tudatosan képes alakítani.
• felismeri, hogy rengeteg lehetőség veszi körül, és a külső körülményeknek sokkal kevesebb jelentőséget tulajdonít.
• a cél: felébreszteni a szerető megbocsátást és megélni, kinyilvánítani a nagylelkűséget.

Mindenkinek szeretettel ajánlom, aki úgy gondolja, hogy ilyen lelki állapotban van, és erre a virágeszenciára lenne szüksége, akár kombinálva még más növényekkel is, mert valóban csodás változást, gyógyulást és látható javulást eredményez!

Tegyen az egészségéért!

Laczkó-Száraz Júlia
Bach-virágterápiás tanácsadó, kristálygyógyász
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről