Kedves Olvasók! Több neves és nagy tekintélyű szakember szólt hozzá dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos interneten közzétett előadásához, melynek érdekessége, hogy azt a közismerten alternatív gyógyászat ellenes szakember a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) Természetgyógyászati Szakmai Tagozatának közelmúltban tartott továbbképzésén adta elő.

A hozzászólók mind a természetgyógyászatot ellenzők táborából kerültek ki. Ezért, bár Zacher doktort ismerve előadása biztosan sziporkázó és élcekben gazdag volt, mint orvos-természetgyógyász, némileg megszólítva érzem magam.

Bevezetésként tisztáznám, hogy egyértelműen és elsősorban orvosnak tartom magam, és jelenleg is praktizáló sebész, traumatológus szakorvos vagyok. Emellett azonban

• a Szegedi Orvostudományi Egyetem szervezésében elvégeztem a Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO)
• a Pécsi Orvostudományi Egyetemen a Méregtelenítési eljárások posztgraduális képzést.

Mivel Zacher doktorral 2012 novemberében egy rádióbeszélgetés során megállapítottuk, hogy lehetséges, hogy a méregtelenítés kifejezés nem a legszerencsésebb, de ezt az elnevezést a kolléga által is citált természetgyógyászati törvény adta, szerintem erről túl sokat nem érdemes vitázni. Tudva és tiszteletben tartva, hogy az „igazi méregtelenítés” a toxikológiai osztályokon zajlik, kérem még a toxikológus kollégák türelmét.

Először is érdemes tisztázni, mit ért az alternatív gyógyászat a méregtelenítés fogalmán: eltávolítani a szervezetből minél többet abból, ami felesleges, ezzel segítve annak működését. Azaz próbáljuk megszabadítani testünket

• a feleslegben raktározott tápanyagoktól – hisz oly sok a számos rizikófaktorral élő (szív-érrendszer, magas vérnyomás, II. típ. cukorbetegség, epekövesség, zsírmáj, ízületi problémák stb.) túlsúlyos ember
• a salakanyag-maradványoktól – napjaink mozgásszegény, rosszul táplálkozó életvitele mellett rengeteg a lassult emésztésű, székrekedésre hajlamos, ugyanakkor kevés folyadékot fogyasztó, így a vese működését is túlterhelő páciens

A természetgyógyászat az evidencián alapuló orvoslásban is gyakran alkalmazott speciális diétákhoz hasonlatos tehermentesítő étrendet, a lebontó-kiválasztó működések serkentését és a kivezető módszerek összességét nevezi méregtelenítésnek.

Jómagam több mint 12 éve foglalkozom többek között kolon hidroterápiával. Ezen időszak alatt több ezer pácienst kezeltünk elsősorban emésztési problémák miatt, leggyakrabban irritábilis bélszindróma (IBS) tüneteivel.

Természetesen minden kezelést kötelezően megelőz egy orvosi konzultáció anamnézis felvétellel, korábbi leletek áttanulmányozásával, szokásos hasi fizikális vizsgálattal. Amennyiben bármilyen bizonytalanság vagy rizikófaktor felmerül, a pácienseket gasztroenterológushoz irányítjuk, de legtöbbjük már kivizsgálás után továbbra is fennálló panaszokkal érkezik.

Sajnos e kezelésről is úgy szokott sok, egyébként nagy tudású kolléga nyilatkozni, hogy nem tudják pontosan, hogyan zajlik a kolon hidroterápia. A leggyakoribb téves hiedelmekre hivatkozva itt csak annyit jegyeznék meg, hogy olyan speciális, az intralumináris (bélen belüli) nyomást szabályozó rendszert alkalmazunk, ami csak igen alacsony, kb. max. 25-30 vízcm-es nyomást enged meg a bélben, ami miatt a kezelés nagyságrendekkel kisebb megterhelést jelent, mint a normál állagú széklet végigvonulása – így a bélbolyhok semmiképen nem károsodhatnak. Mivel heti gyakorisággal legfeljebb 4-5 fél órás kezelés történik, minimális az értékes bélnedv-veszteség, így a kezelés miatt a beteg sem érdemi mennyiségű fehérjét, sem ásványi anyagokat nem ürít.

Bár az egyedi bélflóra valóban teljes egészében nem pótolható, a legfontosabb alap baktérium törzsek számos elismert és ellenőrzött minőségű és összetételű probiotikummal újraépíthetők, az egyediség pedig úgyis elsősorban fenotípus jellegű, azaz az egyén életmódjától függ, ami így később újra kialakul.

A kolon hidroterápia legfontosabb hatása az IBS-ben azonban vélhetően a fizikoterápiában jól ismert és gyakorta alkalmazott, nevében is hordozott hidroterápiás effektus, azaz a váltakozó hőmérsékletű beöntő folyadék kóros reflexeket és izomtevékenységet befolyásoló hatása.

Az alternatív gyógyászat jellegzetessége, hogy elsősorban tapasztalati tényeken alapul, és legtöbbször nincs lehetősége, sem pénze a hatásmechanizmus tudományos értékű bizonyítására.

De számunkra mindig meggyőző és sikerélményt jelentő, amikor pl. egy 86 éves néni a kúra utáni kontrollnál azt mondja, hogy évtizedek óta nem érezte magát ilyen jól, mert komoly emésztőrendszeri panaszai csak a kolon hidroterápia hatására javultak jelentősen.

A lúgosítás kérdésköre: Zacher doktornak teljesen igaza van, amikor a vér sav-bázis egyensúlyának szűk határok közötti szabályozásáról, ill. annak jelentőségéről, ill. veszélyeiről ír. De két szempontra felhívnám a figyelmet:

• Ismerjük a sav-bázis egyensúly fenntartásáért felelős rendszereket, a savterhelést jelentő ételeket és a szervezet által termelt savas jellegű anyagcsere-terméket, valamint az ezek kompenzálását szolgáló élettani lehetőségeinket. Azonban egyre kevésbé élünk egészséges életet, az élettan könyvben meghatározott feltételek egyre nagyobb savterhelést okoznak. Ez persze a szervezetre vonatkozik, nem látszik meg a vér pH-ban, hiszen azt a kiegyenlítő mechanizmusok közömbösítik. De milyen áron? Minél nagyobb a savterhelés, annál több energia ráfordítással tudja szervezetünk fenntartani a normál pH-értéket. A lúgosítás az alternatív gyógyászatban természetesen nem a vér vegyhatásának kóros mértékű emelését jelenti, hanem a puffer mechanizmusok támogatását, így csökken a szervezet ezen folyamatokra fordítandó energiafelhasználása.
• Másrészt bizonyos betegségekben, főleg gyulladással járó esetekben helyileg bizony jelentős eltérések alakulnak ki a normál szöveti – itt sem a szérum – pH-nál. Így pl. bizonyos anyagcsere-betegségekben, mint köszvény, sokízületi gyulladás, súlyos arthrosis stb. Ilyenkor mindenképpen érdemesnek tartjuk a szervezet bázikus pufferkapacitásának növelését, mert ez adjuváns módon segíthet a fájdalom, ill. gyulladás csökkentésben.

A legfontosabb kérdés, miért fordulnak a betegek napjainkban egyre nagyobb létszámban a természetgyógyászat felé, ahol sajnos valóban rengeteg a kuruzslás, a visszaélés? Miért jobb a sajtója a természetgyógyászatnak?

Én itt kérdezném, hol van a szakma? Miért nem ez a kérdés? Mit csinál jobban az alternatív gyógyászat? Miért ábrándulnak ki a betegek az orvosokból és az evidenciákon alapuló gyógyításból? Miért jó hívószó a méregtelenítés? Azon kellene közösen gondolkodnunk, hogyan lehetne végre értelmes elsődleges prevenciós rendszert kiépíteni, mert a fent taglaltakat hívhatjuk méregtelenítésnek, vagy Zacher doktor javaslatára életmódváltásnak, a lényeg, hogy napjainkban – tisztelet a kivételnek – a páciensek egy tisztességes természetgyógyásznál több figyelmet és segítséget kapnak a betegség megelőzéshez, mint egy túlhajszolt, esetleg kiégett háziorvostól vagy szakorvostól az alatt a 2 perc alatt, amit rá tud szánni. Konszenzusra kellene törekedni, mit tud elfogadni a szakma, és hogyan lehet beépíteni és valóban adjuváns terápiává tenni a természetgyógyászati módszerek közül az arra alkalmasakat, de ehhez a szakma csak másik oldalát ismerőknek és alkalmazóknak is meg kellene ismerkedniük azzal, pontosan mit és hogyan végeznek a természetgyógyászatban, nem pedig zsigerből elvetni mindent, ami onnan jön.

Ami a dolog gazdasági részét érinti: tudjuk, hogyan működnek a dolgok az egészségügyben. Mindent a pénz mozgat – gondoljunk csak a várólisták megkerülésének kiskapuira, vagy a betegekkel előre közölt műtéti díjakra… –, nem csak a természetgyógyászatot. De ahhoz, hogy ki lehessen szórni a selejtet, a csalót, előbb meg kell bizonyosodni, melyik módszer mit ér. És ehhez kell a szakma! Mert statisztikailag értékelhető számú, randomizált kettős vak próbát sohasem fog tudni produkálni a magánszektor, ahol a beteg fizet a kezelésért.

Dr. Gajdos Gábor
(Forrás: arthrokomplex)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről