Nagyon örülök, ha a társadalmunk egyre elfogadóbbá válik. Van bennem azonban egy kis szkepticizmus. Mert könnyű elfogadni azt, ami az illetőt személy szerint nem érinti. Kicsit olyan ez, mint számomra a böjti időszak, amikor én, aki legalább húsz éve nem eszem húst, nulla nehézség árán mondok le a húsról. Heinrich Nóra kineziológus, EFT mester cikke.

Abszolút egyetértek azzal, hogy mindenki legyen önmaga, és mindenki azt szerethessen, akit és amit akar. Ahol én felnőttem, ott is laktak bácsik együtt, a kutyát sem zavarta, sőt még egy kutyájuk is volt. Soha senki nem bántotta őket, és ez harminc éve történt.

De a lényeg a következő: az igazi elfogadás ott kezdődik, ahol nehéz. Azokat is el kellene fogadnunk, akik felett most még ítélkezünk.

A láthatatlan ítélkezés

Nagyon jó, ha nem zavar sok embert, kinek milyen a szexuális élete – de ezt úgysem látjuk.

Csakhogy rengeteg egyéb dolog is van, ami miatt ítélkezünk mások felett: az, hogy hogyan öltözködnek, hány kiló van rajtuk, miben hisznek vagy nem hisznek vallásilag, hogyan bánnak a gyerekeikkel, miként gyászolnak, hogyan takarítják a lakásukat, mit esznek, mire költik a pénzüket…

Itt kellene kezdeni az elfogadást.

Miért ítélkezünk nap mint nap?

Hallottam valakitől a minap: „nem is szerette az anyját, mert nem jól gyászolta meg”. Édes majomkenyérfa! Mintha létezne egy nagy könyv, amiben benne van, hogyan kell csinálni a dolgokat.

• Így kell rendben tartani a kerted, különben béna vagy.
• Ekkor kell felkelni, különben lusta vagy.
• Ennyi órát kell dolgozni, különben motiválatlan vagy.
• Ennyi kilónak kell lenni, különben nem dolgozol érte keményen.

Nem vagyunk egyformák

Miért ítélkezünk lépten-nyomon? Ugye tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák? Nem mindenkit ugyanaz tesz boldoggá. Nem mindenkinek ugyanaz megy könnyedén. Nem mindenki számára ugyanaz jó és ideális! Nem mindenkit ugyanaz tanít meg egy leckére.

És talán nem is mindenkinek ugyanaz a feladata itt a Földön.

A legnehezebb elfogadás: a sajátunk

Terjesszük ki az elfogadásunkat mások felé, és ami a legfontosabb: saját magunk felé!

Amíg másokat bírálsz, addig a saját részeidet is elítéled, amikor te is olyan vagy, vagy voltál, mint a másik. Hiszen tudjuk, hogy csak az bosszant fel igazán, ami megérint minket, és annak oka van.

El tudod fogadni a testedet olyannak, amilyen?

És másokét?

El tudod fogadni, hogy más másképp gondolkodik, mint te?

Ugyanaz, csak fordítva

Mostanában ez a kedvencem. Sokszor mondjuk: „Én nem fogadom el, hogy nem tudja elfogadni.” Drágáim, hiszen ez ugyanaz, csak fordítva!

Te sem tudsz elfogadni valakit vagy valamit olyannak, amilyen. Azt követeled, hogy változzon meg, azt sugallod, hogy „sérült, nem üti meg a tökéletesség mércéjét, rosszul gondolja, rosszul látja, nyilván hülye is szegény.”

Szóval a lényeg: ne ítélkezz, hogy ne ítéltess! Ezt már nálam okosabb emberek is megírták.

Légy elfogadó önmagaddal

Legyél elfogadóbb ott, ahol most nem vagy, és ott, ahol ez neked nehéz. És ami a legnehezebb: légy elfogadó önmagaddal szemben, mert magaddal vagy 0-24-ben. Aki ítélkezik mások felett, az saját maga felett is ítélkezik – ez tuti.

Saját magunk elfogadása és szeretete a mentális és testi egészség egyik legfontosabb összetevője.

Te könnyen megítéled magadat?

Te mennyire vagy szigorú, néha akár kegyetlen is a saját magaddal?

Heinrich Nóra
kineziológus, EFT mester
www.lelkiedzo.hu
(20) 363-1388

Ha tetszett ez a cikkünk, figyelmébe ajánljuk a szerző korábbi írását.

https://www.natursziget.com/test-lelek-szellem/duh-elfojtas-hogyan-kezeljuk-oket