Sokan használnak fluoridos fogkrémet, és eközben valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy ezzel mennyit árthatnak maguknak. A világ néhány országában még az ivóvízhez is adagolnak fluortartalmú vegyületet a fogorvosi és – bármilyen meglepő, de igaz: a műtrágyaipari – lobbi nyomására. Lássuk, mit érdemes tudnunk a fluoridról és hatásáról a szervezetünkre.

A fluor a földkéreg 13. leggyakoribb eleme, a fluorid pedig a fluor ionos formája. Természetes úton kerül a környezetbe mind a vízben, mind a levegőben. A fluorid fokozatosan felhalmozódik a környezetben – vulkáni kipárolgásokból, ásványok oldódásából és ipari melléktermékekből. 

A fuorid sokféle mérgező hatása

Ez a vegyület a huszadik század közepén keltette fel a toxikológusok érdeklődését. A népességre – különösen a túl sok fluor bevitele okozta betegségben, a fluorózisban szenvedőkre – gyakorolt ​​káros egészségügyi hatásai miatt kezdték vizsgálni. A fluorózis jellemzői: a fogak foltosodása és a csontrendszeri tünetek, például bénulást okozó deformitások, csontritkulás és oszteoszklerózis (öröklődő betegség, amely esetén fokozódik a csontok kalciumtartalma, sűrűsége – A szerk.).

A fluorid azonnali mérgező hatása (akut toxicitása) jól ismert. Régóta tudjuk, hogy az elemi fluor, a fluor-hidrogén és a vízben oldódó szervetlen fluoridok igen mérgezőek és maró hatásúak.

A hosszú távú használat következményei

Az 1990-es évekig azonban a fokozatosan kialakuló, ún. krónikus fluoridtoxicitást nagyrészt figyelmen kívül hagyták, mivel a fluorid „jó hírnévnek örvendett” a fogszuvasodás megelőzésében – helyi alkalmazás, fogkrémekben és az ivóvízhez hozzáadott fluoridok (ún. fluoridálás) révén.

Az elmúlt évtizedben feléledt az érdeklődés a krónikus használat során kialakuló káros egészségügyi hatásai iránt, miután felismerték, hogy ez az elem már alacsony dózisokban is káros kölcsönhatásba lép a sejtrendszerekkel . Számos vizsgálat igazolta, hogy a fluorid felhalmozódik a szervezetben, és oxidatív stresszt okozhat, lipidperoxidációhoz és fehérjekárosodáshoz vezet, valamint megváltoztathatja a génexpressziót, és akár sejtkárosodás és sejthalál is bekövetkezhet miatta.

A fluorid környezetben való előfordulásáról és az emberi egészséggel való kapcsolatáról szóló szakirodalom meglehetősen kiterjedt, és számos tudományterületet felölel. Jelen cikk fő célja, hogy bemutassa: a fluorid károsan hat a sejtek működésére, a neurológiára, az intelligencia mértékére (IQ) és az hormonrendszerre, különösen a pajzsmirigyre és a tobozmirigyre.

Az ivóvízhez is hozzáadják néhány országban

Bár bőséges bizonyíték gyűlt össze arról, hogy a fluorid már kismértékben is mérgező, és idővel felhalmozódik a szervekben és szövetekben, számos országban még mindig szándékosan adják hozzá a közüzemi ivóvízhez, a fogszuvasodás megelőzésére hivatkozva. Ez a helyzet az Egyesült Államokban is, ahol a vízellátás több mint 70%-ában van jelen a hozzáadott fluorid. Ily módon az USA-ban több ember iszik fluoridos vizet, mint a világ többi részén együttvéve.

Még ha egy amerikai nem is olyan településen él, ahol fluoridot adnak a vízhez, akkor is kap belőle egy adagot gabonapelyheken, üdítőitalokon, gyümölcsleveken, sörön és minden más, fluoridos vízzel készült feldolgozott élelmiszeren és italon keresztül.

A nyugat-európai országok azonban általában más utat követtek, Európa nagy részében a kezdetektől fogva elutasították a fluoridálást, mások pedig a 20. század második felében hagytak fel ezzel a gyakorlattal. Így a legtöbb fejlett ország, beleértve Japán egészét és Nyugat-Európa 97%-át, nem fluorozza a vizét.

Elgondolkodtató adatok a fogszuvasodásról

Töprengésre késztet, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) átfogó adatai szerint nincs észrevehető különbség  a fogszuvasodás tekintetében a fluoridáló nyugati országok kisebbsége és a nem fluoridáló többség között.

A fogszuvasodás aránya sok, fluoridot nem alkalmazó országban ma már alacsonyabb, mint a fluoridozó országokban.

Fluoridáció talajvízszennyezésből

A fluorid egy másik forrása a szennyezett talajvíz, ami egyes országokban szintén komoly közegészségügyi probléma. Becslések szerint több mint 200 millió embert érintenek különböző országokban a fluoriddal összefüggő talajvíz- és egészségügyi problémák.

Ezek között a legmagasabb az afrikai, ázsiai, dél- és közép-amerikai országokból származók aránya.

Fluoridos fogkrémek

Kétségtelen, hogy az emberek elsősorban az étrendjükön és a fluoriddal dúsított vízen keresztül vannak kitéve a fluoridnak. Emellett a fogkrémek túlnyomó többsége tartalmaz fluoridot, és Amerikában a mérgezésre figyelmeztető címkével kell ellátni őket.

A fluoridos fogkrém használata, különösen a kisgyermekkorban, egészségügyi kockázatot jelent. Számos kutatás kimutatta, hogy sok gyermeknek mindennap jelentős mennyiségű fluorid jut be a szervezetébe, pusztán a fogkrémből is. A tanulmányok alapján kimondhatjuk: a gyermekek világszerte jobban ki vannak téve a fluoridszennyeződésnek, mint a felnőttek.

Felhalmozódik a szervezetben a fluorid

A fluorid felhalmozódik a szervezetben. Miután átjut a gyomor-bélrendszeren, idővel bekerül a szervek, például a máj, a lép, a hasnyálmirigy és a vese sejtjeibe, valamint a csontokba és a kötőszövetbe, és toxicitása krónikus mérgezéshez vezethet.

A toxikus hatást általában négyféle mechanizmusnak tulajdonítják: a fehérjék gátlásának, a sejtszervecskék károsodásának, a megváltozott pH-értéknek és az elektrolit-egyensúly felborulásának.

Már az 1800-as évek végétől kezdődően tudták, hogy a nátrium-fluorid lipázgátlóként működik. A lipáz rendkívül fontos enzim, a zsírok emésztésében és az étrendi trigliceridek anyagcseréjében, valamint a sejtek jelátvitelében és a gyulladás szabályozásában egyaránt fontos szerepet tölt be. Később kimutatták, hogy a fluorid számos más enzimet is gátol.

A fluorid a sejten belüli adenozin-trifoszfát (ATP) szintjének csökkentésén és az energiatermelő mitokondriumok károsodásán keresztül gátolja az anyagcserét is.

Végül, de nem utolsósorban, a fluorid visszafordíthatatlanul károsíthatja a sejtmembránokat is.

Könyen felszívódó, „csontkereső méreg”

A fluorid az úgynevezett „csontkereső” mérgek közé tartozik, mivel képes kiszorítani a hidroxilcsoportokat a csontjaink ásványi anyagait alkotó hidroxi-apatitban. Így a fluorid célzottan a csontokat célozza meg és rakódik le bennük. A lerakódás azonban nem csak a csontokra igaz. A sejtközi tér, az ún. extracelluláris mátrix, a szervek és a mirigyek mind ki vannak téve a fluorid lerakódásának.

A fluorid könnyen felszívódik közvetlenül a szájüregi szöveteken keresztül – nem kell lenyelni. Felszívódás után a fluorid a véráramon keresztül az egész szervezetbe bejut, mielőtt a vese kiszűri és a vizelettel ürül. A vese felelős a szervezetben lévő felesleges fluorid nagy részének kiválasztásáért, és nagyobb fluoridkoncentrációnak van kitéve, mint más szervek.

A bevitt fluorid körülbelül 45–60%-a ürül a vizelettel, a többi pedig visszakerül a nyirokrendszerbe, vagy lerakódik a csontokban, a kötőszöveti mátrixban, az idegszövetekben, a mirigyekben és a szervekben. Így a bevitt fluorid körülbelül fele tárolódik a szervezetben, és idővel felhalmozódik.

A fluorid idegméreg, csökkenti a szellemi képességeket

Az egyik legsúlyosabb aggodalom az, hogy a fluorid idegméreg, ismert neurotoxin, és a kitettség neuronkárosodáshoz, csökkent IQ-hoz és potenciálisan „megágyaz” olyan neurodegeneratív betegségeknek, mint a Parkinson-kór és az Alzheimer-kór.

Számos tanulmány talált összefüggést az alacsony IQ, illetve a fluoridos vízből és a tápanyagokból származó fluorid-kitettség (expozíció) között. A kutatók kimutatták, hogy a fluoridos vizet használó lakosság körében a magzat és a tápszerrel táplált csecsemő a leginkább kiszolgáltatott a fluorid neurotoxicitásának.

Fémes kötésben átjut a vér–agy gáton

Míg a szabad fluorid valószínűleg nem jut át a vér–agy gáton, a metallofluorid, különösen az alumínium-fluorid, neurotoxicitást okozhat, vagyis idegméregként működik.

Az is lehetséges azonban, hogy a mérgező hatás egy része a szabad alumíniumnak tudható be. A szabad alumínium ugyancsak neurotoxikus hatású, megzavarja a vér–agy gát sejtmembránjának működését, aktiválja a veleszületett immunválaszt, és potenciálisan fokozza az időskori elbutulást, vagyis a demenciát.

Mérgezi a pajzsmirigyet és a tobozmirigyet

A fluoridot az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács 2006-ban hivatalosan endokrin károsító anyagként minősítette, mivel nagy koncentrációban képes gátolni a pajzsmirigy működését. Az egyik feltételezett mechanizmus az, hogy a fluorid a pajzsmirigy tiroxin termelésére való képességét zavarja azáltal, hogy a folyamathoz szükséges jód bomlását és blokkolását okozza.

De nem csupán a pajzsmirigyről van szó, a kutatók más káros hatásokat is igazoltak. A legjelentősebb célpontok a tobozmirigy, a mellékvesék és a mellékpajzsmirigy.

A tobozmirigy a vér–agy gáton kívül helyezkedik el, és a szervezetben a legmagasabb a meszesedési aránya. Kimutatták, hogy a fluorid fokozatosan felhalmozódik a tobozmirigyben a kalciummal együtt, ezáltal elmeszesíti a tobozmirigyet és potenciálisan megzavarja annak számos fontos funkcióját. Például a tobozmirigy melatonintermelése (ez a nyugodt éjszakai alvásért is felelős hormon) fluorid jelenlétében csökken.

Valószínű, hogy a fluorid az inzulinszintre is hátrányosan hat, károsítva a hasnyálmirigy működését és rendellenes glükóztoleranciához vezetve.

Lehetséges rákkeltő

Mivel a fluorid elsősorban a csontvázban rakódik le, a kutatók elsősorban a csontrák kialakulására összpontosították figyelmüket. Néhány laboratóriumi állatkísérlet fluorid jelenlétében az oszteoszarkóma (csontrák) és az oszteóma (nem rákos csontdaganatok) fokozott előfordulását mutatta ki.

Ezenkívül rámutattak annak a lehetőségére is, hogy a fluorid bevitele növelheti a vese- és hólyagrák arányát.

Így kerül az amerikaiak ivóvizébe a kezeletlen ipari hulladék

A műtrágyagyárakban a technológiai folyamat során – foszfátipari veszélyes hulladékként – fluor-kovasav keletkezik. Ez súlyos egészségügyi következményekkel jár minden olyan munkavállaló számára, aki kapcsolatba kerül vele. Gőzeinek belélegzése súlyos tüdőkárosodást vagy halált okozhat, a véletlen bőrre fröccsenés pedig égő és gyötrelmes fájdalmat okoz.

Szerencsére ez a vegyület nagy sűrűségű polietilén tartályokban tárolható. Ilyen tartályokban szállították a fluor-kovasavat az elmúlt fél évszázadban Floridából és más amerikai műtrágyagyárakból az USA-szerte található víztározókba.

Ott csepegtetve adagolják az ivóvízhez, állítólag a fogszuvasodás megelőzése céljából. Lássuk azonban tisztán, hogy itt kölcsönösen előnyös együttműködésről van szó. A foszfátipar hulladéka nélkül ugyanis a víz fluoridálása megfizethetetlenül drága lenne, fluoridálás nélkül pedig a foszfátipar költséges hulladékkezelési problémával küzdene.

Sok amerikai meglepődne, ha megtudná, hogy a fogkrémben található gyógyszerészeti minőségű fluoriddal ellentétben az ivóvizében található fluorid kezeletlen ipari hulladék, amely arzén és ólom nyomelemeket is tartalmaz.

És mi a helyzet itthon?

A szerkesztő kiegészítése következik:

Európában az ivóvíz szándékos fluoridozása nem elterjedt gyakorlat, és a legtöbb európai országban (beleértve Nyugat-Európa nagy részét is) a csapvizet nem fluoridozzák. Néhány európai régióban, például Nagy-Britannia és Spanyolország egyes részein azonban alkalmaznak fluorid adagolást a vízellátásban.

Magyarországon nem adnak hozzá fluoridot az ivóvízhez. Hazánkban tehát az ivóvizet tekintve jobb a helyzet, mint az Egyesült Államokban. A hozzáadott fluoridot tartalmazó fogkrémek azonban itthon is nagyon elterjedtek, a kínálat 80-90 százalékát képviselik. Egyelőre kevesen keresik és használják a fluoridmentes fogkrémeket.

(Angolból fordította és kiegészítette: K. G.)

Ha tetszett ez az írásunk, figyelmébe ajánljuk korábbi cikkünket.

Fluoridos fogkrémet használ? Ne egye meg!