A hagyományos őszi böjtöm után írom ezeket a sorokat: a szeptemberi telihold után csak szénsavmentes vizet, zöld teát, hígított zöldség- vagy gyümölcslevet ittam, de nem ettem semmit. A böjtnek ezt a formáját hívják léböjtnek.

Visszatekintés: mióta az emberiség történetét ismerjük, tudjuk, hogy bizonyos időszakokban az emberek nem vettek magukhoz szilárd táplálékot, hasonlóan a beteg állatokhoz, amelyek csak isznak (egyébként mi, emberek is így teszünk) ilyenkor. Földünk legtávolabbi tájain is így volt, van ez – tehát mondhatjuk, hogy általános szokás. Elég hamar „ráéreztek” őseink arra, hogy a böjt nemcsak testi folyamatokat módosít. Minden kultúra, minden nagyobb igényű írásos emlék megfogalmazta, hogy a böjt lelkileg és szellemileg is nagyon sok változást indít el. Ám – ahogy a költő írja – „puhaságra serényebb gyermekek álltak elő az erősebb, jámbor apáktól” (Vörösmarty Mihály: Zalán futása), s így a böjt, amit ma tartanak, még a nagyböjt helyett is, az inkább vallási szertartás, vagy ilyen-olyan rendezőelv szerinti diéta.

(Ajánlott irodalom: Rüdiger Dahlke: A tudatos böjtölés kézikönyve. Szívből ajánlom annak is, aki csak tájékozódni akar. Ami ebben a könyvben nincs benne, azt hitem szerint nem kell tudni a böjtölésről. S ami benne van, az nemcsak a böjtölésre tanít meg: életszemléletet sugall, s megismertet az esszénus biblia – holt-tengeri tekercsek – néhány elgondolkoztató részletével.)

Ki böjtöljön?

A válaszom: mindenki, aki normál vagy vágyott súlyánál nehezebb, vagy aki a következő betegségek valamelyikében szenved: reuma, köszvény, sokízületi gyulladás, cukorbetegség, influenza, gyomorrontás, krónikus székrekedés, máj-, hasnyálmirigy- vagy vesebetegség, bőrproblémák (pikkelysömör, ekcéma is!), szívbetegségek, magas vérnyomás, asztma, migrén, pszichoszomatikus kórkép. Látják, elég hosszú a sor – ilyen sok emberen segíthet a léböjt! És még azon a sokkal több emberen, akinek a felsoroltak közül egyik baja sincs – csak éppen befelé akar fordulni és megtisztulni testileg-lelkileg-szellemileg.

Ne böjtöljenek viszont a terhes nők, a szoptató anyák, a rákos betegek (főleg, ha kifejlődött már a daganat), a gyomor- és nyombélfekélyesek, a sorvadásos betegségben (pl. tbc, Basedow-kór) szenvedők. Annak sem javaslom a léböjtöt, aki csak fogyni akar – annak fogyókúra vagy diéta való, bár egyik sem hoz igazi, tartós megoldást…

Az olvasók egy része ellentmondást fedezhet fel az előző két bekezdés között, mivel az elsőben mindenkinek javaslom a léböjtöt, aki a normál súlyánál nehezebb. Nos, ebből a látszólagos ellentmondásból következik egy nagyon fontos alapelv: fizikai testben élő lelkek vagyunk, spirituális küldetéssel, ezért mindig csupán a test-lélek-szellem egységében nézhetjük magunkat. Tehát senki ne akarjon a léböjttel csak fogyni.

Mikor és hol?

Az első alkalmakkor mindenkinek javaslom, hogy vezető kísérje őt ezen az úton. Ez vonatkozik minden alkalommal (!) az ideg- és/vagy elmebetegségben szenvedőkre.

A legtöbb vallás és ezoterikus iskola a tél végén, tavasz elején tartja indokoltnak (az első hosszabb) böjtöt: télen a hideg miatt sok zsírt, szénhidrátot és állati fehérjét fogyasztottunk – célszerű tehát megtisztítani a testünket ezek maradványaitól és megszabadítani a következményeitől. Vannak, akik emellett őszi böjtöt is szükségesnek tartanak, hogy mielőtt elkezdődik a fent leírt téli táplálkozás, „előkészítsük a terepet”. Ezek az iskolák azonban csak a testi funkciókkal kapcsolják össze a böjtöt. Aki lelki, szellemi megtisztulásra is (vagy csak arra) vágyik, esetleg egy kérdésre vár „belső választ”, illetve egy betegségből akar kigyógyulni, az bármikor böjtölhet.

A „Hol?” kérdésre sokan szanatóriumot, gyógyszállót javasolnak, ahol biztosított az orvosi jelenlét és a szakszemélyzet. Nem lebecsülendő az sem, hogy ilyen helyen nem magányos farkas a böjtölő: hasonló társak között könnyebb a nehéz órák, napok átvészelése is.

Mások azt is elegendőnek tartják, ha a böjtölő szabadságot vesz ki, nem terheli magát a család gondjaival sem, hanem csak önmagára figyel valahol szép környezetben, jó könyvek és zenék társaságában.

Szól érv amellett is, hogy maradjunk a biztonságos, szeretetteljes, megszokott környezetben – én is ugyanúgy teszek mindent a böjt alatt, mint máskor. (Csak a kocsit vezetem ritkábban s a megszokottnál is óvatosabban, főleg a hosszú böjtök alatt, mert az ember ilyenkor „felgyorsul” egy kicsit.)

Felkészülni, vigyázz – böjt!

Ha eldőlt, mikor és hol böjtölünk, a felkészülés ideje következik. Figyeljük meg a holdnaptárt: telihold napján jó kezdeni a böjtöt. Aki szingli, előtte „egye ki” a hűtőt: ne csábíthassa onnan semmi. Vegyünk sok szénsavmentes kristály- vagy ásványvizet, 100%-os gyümölcs- és/vagy zöldséglevet, illetve gyümölcsöt és zöldséget, ha mi készítjük az innivalót. Legyen otthon méz is, mint Micimackónál. És olvasni-, nézni-, hallgatnivaló. S tudjuk, hogy merre megyünk sétálni, hol fogunk majd úszni.

A belőlünk eltávozó dolgokra is gondolni kell: a böjt 2. és ezt követő minden harmadik (tehát 5., 8. stb.) napján beöntést adunk magunknak vagy glaubersó oldatot iszunk. Hiába nem eszünk ugyanis, ha nem tisztítjuk ki a vastagbelet. Járhatunk harmadnaponta kolon-hidroterápiára is. A lényeg a tisztítás: s amint fent, úgy lent – ez az ezotéria egyik alapelve.

Tájékoztassuk étkezőpartnereinket a tervünkről, de nem ajánlatos legény- vagy lánybúcsúhoz hasonló aktussal elköszönni. Ellenkezőleg: a fokozatos leállás indokolt. Az utolsó napo(ko)n csak gyümölcsöt érdemes fogyasztani – vagy párolt, illetve főtt zöldséget, ha a gyümölcstől „ég” a gyomrunk.

A böjt startja előtti este – a korán elfogyasztott ilyen könnyű vacsora után – azzal a gondolattal aludjunk el, hogy holnap lesz a hátralévő életünk első napja (!), és ezt egy testi-lelki-szellemi tisztítással kezdjük majd.

(Folytatjuk)

Dr. Csíky Antal
holisztikus integratív terapeuta
munka szakpszichológus
alternatív gyógyító
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről