Nem kevés gyerek jön a világra úgy, hogy a teremtésén kívül nem szerepel az életében az apa. Van, de még sincs. Apák, akik különböző okokból nem élnek együtt gyerekeikkel, nem vesznek részt a nevelésükben. Mert ezt választották. Így vagy úgy – a gyerek látja kárát.

Apa, a beintő

Már akkor ideges lett, amikor kissé ünnepélyes hangon azt mondta a nő: „Beszélni akarok veled.” A tapasztalatai szerint ez csak rosszat jelenthet. Ha már a nők bejelentik, hogy beszélni akarnak valamiről és nem csak úgy beszélnek – az rosszat jelent. Például azt, hogy a férje mindent tud. Vagy azt, hogy mégis szakítani akar. Vagy több pénzt kér. Vagy ami a legsúlyosabb: terhes.

A beintő apa már akkor jelzi függetlenségi szándékát, amikor ideges lesz az ünnepélyes hangnemtől. Őt hagyják békén, neki ne tartsanak előadást, ő a maga ura és csak a maga életéért felel, neki ne jelentsenek be semmit. Ez a bejelentés különösen idegessé teszi, a nyugalom végét jelenti, ismeri annyira a barátnőjét, hogy nem jöhet szóba más apa, igen, ez az ő gyereke, de erről szó se volt, ő ezt nem akarta, sőt tíz év múlva se akarja. Megvan neki a maga baja. Dúl-fúl, és ebből tudható, hogy ő aztán köszöni, nem kér a pelenkákból meg a cumiztatásból. Lehet, hogy soha nem mondja ki: drágám, ebben se számíts rám! – de a levegőben benne van. Egyszerűen minden gesztusával nemet mond. Sok nő ettől megriad, és lemond a beintő férfi gyerekéről. Mások megvigasztalódnak: legalább valaki megmarad, aki csak az enyém, nem fogsz hiányozni nekünk. (Ha évek múlva találkoznak az utcán, a gyerek életkorából könnyű kiszámolni, hogy ő az, az övé, de egyikük sem árulja el, ő volt az apád.)

Apa, a felszívódó

Ő nem mutatja ki a mérgét, nem látszik dühösnek vagy tehetetlennek. Ő hazugabb módon veszi tudomásul. Azonnal eldönti, hogy neki ebből nem lesz haszna, öröme, és anélkül, hogy elbúcsúzna – felszívódik. Teszi ezt hirtelen vagy lassú elszivárgással, vissza-visszajön egy-egy cuccért, hogy s mint vagy, amíg telik az idő és nyúlik a várakozás, hogy mit kegyeskedik mondani, igent vagy nemet, talán mégis igent, hiszen ma megint jött, talán mégis nemet, hiszen három hete eltűnt. Ezalatt nő a poronty, és egyre nehezebb nemet mondani rá.

Addigra az anya hozzászokik a gondolathoz, fantáziál róla, megszereti, akár itt lesz az apa, akár nem. Vannak apák, akik látszólag jelen vannak, sőt végig is csinálják a kilenc hónapot, majd a szülést, mégis felszívódnak egy idő után. Nehezebb mesélni róluk, majd a gyerek kamaszkorában, mint arról, aki beintett, mert arra legalább haragudni lehet. A felszívódó bizonytalanságban hagy mindenkit maga körül, nehéz őt szeretni vagy utálni. Az anya kénytelen eljátszani helyette az apaszerepet is, néha anyásan meleg és engedékeny, néha apásan hűvös és kemény.

Az egyedül maradó anyák kettős szerepet alakítanak ki magukban. Nem jár rosszul a gyerek, bár nem lesz tanúja a kétféle döntés harcának. Máshol tapasztalja, hogy anya és apa más véleményem vannak (engedjenek vagy ne), az egyedül nevelő anya belső vitáját csak ő maga ismeri.

A folytatáshoz kattintson ide.

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről