Ne szóljon bele, anyuka!
Amikor gyermeket vállalunk, nemcsak mi kerülünk új szerepbe, hanem szüleink is, és a velük való kapcsolat átalakul. A szerepek átrendeződése okozhat némi feszültséget a szülők és nagyszülők között, ezért még ha jó viszonyt is ápolunk szüleinkkel, érdemes tudatosan kialakítani az átalakult családi élet kereteit. Segítséget tudni kell kérni és elfogadni is!
Ha jó kapcsolatban vagyunk szüleinkkel, és még közel is élünk egymáshoz, igazi áldás lehet a jelenlétük, amikor gyermeket vállalunk. Sok mindenben segíthetnek nekünk a baba körül, és később is, ahogy cseperedik a gyermek. De nem mindegy, hogy milyen segítséget várunk el tőlük, és hogy ők hogyan képzelik el szerepüket az unoka körül.
Segíteni is lehet rosszul, a nagyszülők jelenléte is lehet terhes, ha nem hajlandók figyelembe venni, hogy szerepük megváltozott. Persze az újdonsült szülők részéről is fontos a nagyszülők iránt való nyitottság, nagyon gyümölcsöző lehet, ha aktívan bevonjuk őket a babánk életébe. Ez számukra is új erőforrás lehet, hiszen új szerepet kapnak, érezhetik, hogy rájuk még igenis szükség van.
Ha már a kezdetektől bevonjuk a nagyszülőket a kisbaba életébe, olyan segítségre tehetünk szert, ami felbecsülhetetlen, hiszen a baba körüli teendők és a háztartás mellett nagyon kevés idő jut magunkra, illetve a párkapcsolatunkra. Persze az első időszak mindenképpen a babáról szól, de hosszú hónapokon, éveken keresztül időt kell szakítanunk magunkra is, és ezt nagyszülői segítséggel könnyebben megtehetjük.
Előfordulhat az is, hogy a nagyszülők ugyan segíteni akarnak, mi mégis úgy érezzük, hogy túlságosan ránk telepszenek és beleszólnak a gyereknevelésbe. Ezért fontos, hogy már az elején tudatosan kezeljük ezt a helyzetet. Ha mi is benne ragadtunk a gyerek szerepében, és túlságosan ráhagyatkozunk szüleink, immár a nagyszülők tanácsaira a gyerekneveléssel kapcsolatban, akkor ne csodálkozzunk, ha egy idő után a „fejünkre nőnek”. Hallgassuk meg a tanácsaikat, hiszen értékes tapasztalataik vannak az életről, és engedjük, hogy szerepet vállaljanak unokájuk életében, de ügyeljünk arra, hogy a szerepek ne keveredjenek.
Segítséget tudni kell kérni és elfogadni is! Próbáljuk meg finoman úgy irányítani a nagyszülői segítséget, hogy az valóban hasznunkra legyen. Értessük meg velük, hogy főleg az első időkben nem feltétlenül a baba ellátásában számítunk rájuk, hanem egyéb tevékenységekben (pl. házimunka). De fokozatosan adjunk rá lehetőséget nekik, hogy a babával is együtt legyenek, így a baba megismeri őket, és később szívesebben lesz velük is.
Arra is érdemes figyelni, hogy szüleink jelenléte mennyire zavarja párunkat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez már a mi családunk, amelyben az elsődleges szerepek már nem a szüleinknek jutnak.
