Szabad-e, érdemes-e kenyeret ennünk?
Sokáig hittük, hogy a kenyér akkor jó, ha szép fehér. Azután azt, hogy a teljes kiőrlésű liszt az igazi. Most ahhoz kell hozzászoknunk, hogy nem eszünk kenyeret? Talán nem, de érdemes alaposan átböngészni az ételek címkéit, és kerülni azokat, amelyek glutént tartalmaznak.
Egyes kutatók már régóta figyelmeztetnek a gabonafélék fogyasztásának veszélyeire és olyan ételek fogyasztásának mellőzésére, amelyek egészséges táplálékként élnek a köztudatban. Ilyen például a teljes kiőrlésű gabona és csíráztatott változatai. Bizonyos betegségek felelősének tipikusan a glutént (vagy más néven sikért) tartják, amely egyfajta, leginkább a búzában, az árpában és a rozsban megtalálható fehérje.
Miért károsodik a vékonybél?
Ha a szervezet képtelen megemészteni ezt a fehérjét, akkor glutén- vagy lisztérzékenység (coeliakia, más néven sprue) jelentkezik, amely a szervezetben jelentkező búza- vagy glutén intoleranciát jelenti.
Az emésztetlen glutén arra készteti az immunrendszert, hogy az megtámadja a vékonybél falát, így olyan tüneteket idéz elő, mint például hasmenés vagy székrekedés, hányinger és hasüregi fájdalom. Növekszik a széklet zsírtartalma, és az idők során folyamatos támadásnak kitett vékonybél egyre inkább károsodik. Mind kevésbé lesz alkalmas arra, hogy felszívja a szervezet számára nélkülözhetetlen tápanyagokat, például a vasat és a kalciumot. Mindez idült táplálkozási hiánybetegséghez, előbb-utóbb vérszegénységhez, csontritkuláshoz és további egészségi problémákhoz vezet. Sajnos azonban ez csak egyetlen probléma, amelyet a búzafélék fogyasztása idézhet elő – és korántsem a legutolsó. A fő bűnös „megtisztelő címét” egyes kutatók szerint a búzafélékben található lektin érdemli ki.
A romboló lektinek
A lektin a búzacsíra agglutininek egy fajtája (WGA), glikoprotein, vagyis egy fehérjefajta. Az egyre nagyobb fehérjemennyiség elérése céljából a búzaféléket évtizedek óta nemesítik, aminek végül az lett az eredménye, hogy a WGA lektin koncentrációja is megnövekedett arányban van jelen a növényekben. A búzafélék önvédelmi mechanizmusaként szolgáló lektin védelmet nyújt a növény természetes ellenségei, a gombák és a rovarok ellen. A lektinnek nagy az ellenálló képessége, emellett könnyedén behatol a test különféle szöveteibe, beleavatkozik egyes élettani folyamatokba és a tápanyagok felszívódását gátló (antinutritív) módon működik.
A csíráztatás, az erjesztés vagy az emésztés általában segít, hogy az antinutritív anyagok negatív és káros hatásai bizonyos mértékben csökkenjenek. Erre példa a szója erjesztése, ami rengeteg káros tulajdonságot semlegesít. A lektinek azonban teljes mértékben ellenállnak az ilyen jellegű folyamatoknak. Ebből adódik, hogy a lektinek az egészségesnek kikiáltott kenyerekben is jelen vannak, és a legnagyobb arányban sajnos éppen a teljes kiőrlésű készítményekben találhatók meg.
Dr. Del Thiessen amerikai professzor véleménye erről dióhéjban a következő: „A lektinek, amelyek széles körben elterjedtek a növények birodalmában, úgy is azonosíthatók, mint az élelmiszerek fő anti-tápanyagai. A gabonaszemekben található lektin a WGA, vagyis a búzacsíra agglutinin. Beavatkozik a test emésztési és felszívódási mechanizmusaiba, megbontja a baktériumflóra egyensúlyát, bizonyítottan problémákat okoz a belek normális anyagcseréjében. Az emberi szervezetre gyakorolt lehetséges romboló hatása óriási.”
