A kórházakban is éhezünk?
Jobb finanszírozásra és szabályozásra van szükség az alultáplált betegek számának csökkentése érdekében – ez a szakorvosok és táplálásterápiával foglalkozó szakemberek részvételével megrendezett „Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” címmel megrendezett konferencia legfontosabb konklúziója.
Alacsonyabb költségek, kevesebb szövődmény, alacsonyabb halálozási arány – ezek a legfontosabb előnyei a megfelelő táplálásterápiának. Számos tapasztalattal és evidenciával rendelkezünk ezzel kapcsolatban, mégsem tudjuk kihasználni a rendelkezésre álló tudást, ezért évtizedes elmaradásban vagyunk itthon és külföldön egyaránt.
Mi a helyzet a kórházakban?Egyes kutatások szerint a kórházi ellátásba kerülő betegek 30-40%-a alultáplált, arányuk pedig az ott tartózkodás alatt tovább nő. Ez számos szempontból hátrányos: az alultápláltság következtében további betegségek, szövődmények alakulhatnak ki, ezáltal megnő a kórházi kezelés időtartama és összességében véve a költségek is – akár 20-40%-kal. A nem megfelelő táplálásterápia, illetve annak teljes figyelmen kívül hagyása pedig nagy mértékben növeli a mortalitás arányát. Ez leginkább a különböző sebészi kezeléseken átesett páciensekre és az intenzív osztályokon fekvő betegekre jellemző.
Magyarországon a kórházi élelmezésre napi 550 forintos keretet határoztak meg, de a gyakorlatban az erre fordított költség akár ennek a fele is lehet. Ekkora összegből az alapétkeztetés sem oldható meg hiánytalanul, a speciális táplálási igényű betegek ellátása pedig még kevésbé. Szükség van tehát az erre szánt keret megnövelésére, de arra is, hogy hatékonyabb legyen a rendelkezésre álló források elköltése. A felmérések szerint ugyanis a kórházakban felszolgált ételek 40%-át nem fogyasztják el a betegek – ez pedig az alultápláltságból fakadó költségnövekedéssel együtt már jelentős összegeket emészt fel.
Az odafigyelés fontossága
Mindez kellő odafigyeléssel és célzott finanszírozással megelőzhető lenne, azonban az évtizedek óta rendelkezésünkre álló tudásanyag birtokában sem történt jelentős előrelépés ezen a téren. A konferencián résztvevő szakemberek valamennyien a probléma legfontosabb forrásaként említették a szűrés, a még kiterjedtebb kutatások, a felelősségi rendszer, a különböző szervezetek közötti együttműködés és a betegek ismereteinek hiányát. Szerepet játszik még az orvosképzés elégtelensége és a kórházak vezetőségének nem kellő tájékozottsága, ami nemcsak részben előidézi, hanem konzerválja is a jelenlegi állapotokat. A legfontosabb hátráltató tényezőnek viszont valamennyien a megfelelő finanszírozás hiányát jelölték meg.
Katona Beatrix, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége Tápszer Szekciójának elnöke, a konferencia egyik résztvevője szerint a konferencián tapasztaltak alapján van esély arra, hogy előremozduljon a táplálásterápia ügye. Az oktatásban jelzett problémák megszüntetése érdekében például a Semmelweis Egyetem egyik vezetője is felvetette, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetemhez hasonlóan képzésprogramjában nagyobb hangsúlyt helyez a dietetikára.
