Ételallergia – ritkább, mint hinnénk
Sokkal több embert diagnosztizálnak hiányos vagy téves információk alapján ételallergiával, mint ahány esetben valóban erről van szó, derült ki egy új amerikai tanulmányból. Sokakat tévesen is kezelnek. Mindössze a népesség 1-2 százaléka mutat valóban komoly reakciókat.
A hírt az Amerikai Orvosszövetség lapja (Journal of the American Medical Association, JAMA) közölte. A családi háztartások, szociális kapcsolatok, az iskolák és munkahelyi szolgálat, egészségügyi vonalon sokan rosszul értelmezik vagy nem is ismerik igazán az ételallergia fogalmát.
Kevés az igazán hiteles, jó tanulmány az ételallergiákkal kapcsolatban, mivel nincsenek egységes kritériumok a diagnózis felállítására, a gyakoriság megállapítására és a hatékony kezelésre. Sok a téves információ és legtöbben csak tüneti kezelést kapnak vagy anafilaxiás sokk (súlyos allergiás roham) esetén nem magát az allergiát kezelik.
Dr. Jennifer J. Schneider Chafen, a VA Palo Alto Egészségügyi Rendszer és a (VA Palo Alto Healthcare System), és a kaliforniai Stanford Egyetem munkatársa és csapata kutatott az elérhető bizonyítékok után számos elérhető adatbázisban. A gyakoriságra, a diagnózisra, a kezelésekre és a megelőzésre vonatkozó adatokat figyelték, 72 tanulmányt találtak, melyek megfeleltek minden feltételnek. A tanulmányok a leggyakoribb ételallergia típusokat tárgyalták: tehéntej, tyúktojás, földimogyoró, amerikai mogyoró, hal, kagyló, ezek összesen az allergiás reakciók feléért tehetők felelőssé. A vizsgálatokat több mint 100 résztvevővel végezték.
Kiderült, hogy a népesség mindössze 1-2 százaléka, de mindenképpen kevesebb, mint 10 százaléka szenved valódi ételallergiától.
A leggyakoribb diagnosztikai módszerek: a véletlenszerű próba, a bőr tesztek és az ételspecifikus immunoglubulin E vérszérum alapján megállapítani az ételallergiát, de egyik teszt sem hozott elégséges eredményt érzékenység vagy specifikusság szempontjából ahhoz, hogy a bármelyik módszert jobbnak lehessen nyilvánítani másoknál. Sok más teszt sem hoz elegendő bizonyítékot, nagyon sok a bizonytalan eredmény.
A leggyakoribb kezelés a véletlenszerű próbán alapuló elválasztó diéta, melyben az allergiát okozó ételt megpróbálják kiszűrni, mégis mindössze egy ilyen diéta leírást találtak. Sok szakértő az életveszélyes allergiás reakciók esélye miatt szükségtelennek és etikátlannak tartja ezt a módszert, de éppen ezekből a tanulmányokból hiányozott az allergia megfelelő meghatározása is.
Egyes tanulmányok szerint a hidrolizált tápszer formula megelőzhetné a tehéntej allergiát azoknál a csecsemőknél, akiknél magas az allergia kockázata, de sem a hidrolizált formula, sem a magas kockázat pontos definíciója nem létezik. A probiotikumok és az anyatejjel való táplálás, valamint a hipoallergén formula kombinációja, vagy mindezek együttes alkalmazása segíthet megfékezni az ételallergiát, de ezek egymástól különálló hatása még nem tisztázott.
Az immunterápia még nem hitelesített, elismert kezelési módszer az ételallergiák esetén, talán hatékony az általános érzékenység csökkentése szempontjából, de hosszú távú toleranciát nem biztosít és a biztonságos volta is nagy ingadozást mutat. A terápiát illetően még kevés az igazi tapasztalat, nincs elég adat az eredményekről.
Általában véve az ételallergiák gyakoriságát, diagnosztizálását, kezelését és megelőzősét illetően még nagyon kevés az igazán elfogadható, hiteles adat, nincs egyértelmű, biztos módszer sem a diagnózis felállítására, sem a kezelésre, sem a megelőzésre.
(Forrás: Diagnosing and Managing Common Food Allergies – A Systematic Review; angolból fordította: G. Á.)
