Vén Péter szemtréner öt és fél évig tesztelte a látástréning hatását egy budapesti általános iskolában, tehát a Bates-módszerről most közreadott cikket személyes tapasztalataival tudja megerősíteni.

A gyerekek látása kényes téma. Több szempontot kell figyelembe venni a hivatásos szemtrénernek, és az orvosoknak is más követelményrendszerrel dolgoznak. A szülők felelősségét is jobban firtatják, ezért a szülő nagyon elbizonytalanodhat, ha az orvos egyáltalán nem javasolja a tréninget még az első szemüveg helyett sem. Márpedig miért javasolná, ha nem ismeri, nem tanulta, és nincs is nagyon honnan beszerezni az információkat az orvosi társadalmon belül. Ráadásul annyi a rosszféle szemtorna, ami nem sokat ér, mint a nyű, így az igazi „forradalmi szemészet”, ahogy Bates módszert hívták annak idején, a gyerekeknél sem tud győzni – pedig nem kellene ennek így lennie.

Véleményem szerint talán a gyerekeknél volna a legnagyobb fontossága az alternatívának, hisz a suliban kezdődik a nagyüzemi látásromlás, és ebben a korban van a legnagyobb esély arra, hogy a tanulók szemüveg nélkül is meggyógyuljanak, illetve hogy pofonegyszerű módon megőrizzék a tökéletes látásukat. Egyébként is mi baja lenne a gyerkőcnek, ha szemüveg helyett először a természetesbe próbálna bele a szeme? Az ég világon semmi!

Magam évek óta tanítom a szülőknek a lehetőséget, és bátran állíthatom, hogy mindenféle látászavar kezelésére első osztályú szelíd módszert jelent dr. Bates amerikai szemorvos 100 éves rendszere.

A tréning más üdvös hatásai

Talán a 8-12 év közötti gyerekeknél figyelhetők meg a legmarkánsabb eredmények, ha a szülő nem türelmetlen, és nem ijed meg a természetes visszaesésektől, rosszabb periódusoktól, mert a látás nem matematikai vagy optikai egység, hanem elképzelés, fantázia, meg relaxált látástraktus kérdése. Meg a gyerek sem mindig kezes bárány, ha a gyakorlatokkal nyúzzuk. Néha ellenáll, makacs, különösen akkor, ha kezdődik a serdülő kor. Ha mindezzel számol a szülő, akkor semmi aggodalomra nincs ok. Tartós javulások jönnek létre, és sokszor teljesen rendbe jöhet a látás. Nem beszélve arról, hogy később, ha szükséges, bármikor elővehető a módszer, hogy segítsen a testvérek, rokonok, barátok látásán. Segítsen majd akkor is, ha az egyetemen nagyon meg kell terhelni a látást, és olyan jó lesz elővenni a látástréninget 10 percekre egy láda cigaretta és két vödör kávé helyett…

Nagyszerű patikaszer a tréning bármilyen betegségnél is, mert hatása nyugtatja a központi idegrendszert. Dr. Bates a szénanátháról, tüdőgyulladásról, szédülésről, megfázások enyhítéséről is beszél publikációiban, magam is sokszor megfigyeltem hasonlókat, és használom a módszert a nagyothallásnál, magatartászavaroknál stb. A tanulmányi eredmény akár lényegesen javulhat, és a prevenciós hatás, mint előző cikkemből kiderül, ténylegesen képes megtartani a jó látást, amelyre ma még nagyobb szükség volna a modern környezet látásrontó hatása miatt…

Kancsalság, tompalátás

Kezdjük a legkényesebb problémával, a kancsalsággal, tompalátással és a komplikált esetekkel. Ilyenkor a doktorok a megfelelő szemüveget gondos mérésekkel tervezik meg, többször visszarendelik a gyereket, pupillatágítást végeznek, hogy az objektív fénytörést megállapítsák, takarásos lehetősségeket dobnak be, és ha időben eljut a gyerek az orvoshoz, általában visszajön a látás, „kiegyenesedik” a szem, de a szemüveg megmarad. A szülő örül, az orvos elégedett.

Érthető, hogy nem repesnek a szemészek, ha varázsütésre előkerül egy szemtréner és mindent felborít, állítva, hogy a természet segítségével akár jobb is lehet a látás, ráadásul szemüveg nélkül…

Az ilyen „balesetek” elkerülésére talán jó volna, ha előre eldöntené a szülő, hogy orvosi vagy alternatív megoldást választ. A szelíd módszerhez természetesen az orvosok szelídítése is hozzá tartozik … Tudomásul kellene venni, hogy a tréning elfogadott és hivatalos alternatíva. Már régen látásterapeutáknak kéne segíteni a szemészek munkáját, ugyanúgy, mint pl. a fizikoterapeuták esetében…

A gyerekeknél a feladatok ugyanazok, mint a felnőtteknél, csak játékos formában. Szemüveg nélkül vagyunk, sőt a leghelyesebb, ha el is tesszük végleg az optikai segédeszközt. Ameddig a gyerek partner a tréningben, nem szokott baj lenni. Akkor van a gond, ha elmarad a rendszeres, hivatalos orvosi, szemtréneri ellenőrzés, vagy a gyerek nem kooperál, és mind a szemüveget, mind a tréninget elutasítja.

Feladatok, módszerek

Ingázás: pörgések, hinta, hintaszék, forgatható szék pár percig minden nap, két szemmel vagy a jó szem letakarása mellett. Ha még pici a gyerek, kapjuk el a hóna alatt és pörgessük egyik, majd másik irányba, amennyit csak bír. (Úgyis a szülő fog elszédülni előbb). A gyerek arca kifelé legyen. A végén egy-két pillanatig teljesen egyenesen fog állni a gyerkőc szeme. Abban a pillanatban viszont, ha rászólunk, hogy nézzen felénk, az első időkben a kancsalság visszaáll még, de ennek így kel lennie. Minden más szembetegségnél fontos az ingázás, a mozgás, ami természetesen biztosítja a szem mozgását is, ez nélkülözhetetlen a látáshoz. Az iskolai táblára írt feladatok bámulása okán módosul a szemmozgás, ami stresszt hoz a szemre, és kialakulnak a látásproblémák. Tehát a játék, a torna, a természetes mozgás, a hinta, a tánc sokat tehet a megelőzésért, és a már kialakult szembajok szemüveg nélkül történő ösztönös gyógyítása terén is.

Szemeltakarás: ilyenkor a gyerek eltakarja a szemét vagy csak lecsukja, esetleg a szülő takarja el a szemet az ölébe ültetve a kicsit, és mesébe kezd. Nem érdekes, hogy a könyvben megmutassuk a rajzokat, nem kell előtte megnézni a videót, az a lényeg, hogy a gyerek használja a fantáziáját, mert a kicsik nagyrészt nem a szembe érkező képet látják, hanem a gyermeki fantázia által feldolgozott eredményt!

Nagyobbacska gyerekek már maguk teszik a dolgukat. Eltakarják a szemüket, elképzelik, hogy mi volt a suliban, fociznak, játszanak fejben, elvannak az élénk fantáziájukkal. Minél több az ilyen mese, annál megnyugtatóbb, relaxáló a hatás. Minél jobb a gyerek szabad fantáziája, annál jobb a látása. (Az összes látásprobléma oka a rossz nézési szokások miatt keletkező mentális stressz, ami nem tudatosul, hagyományos szemészeti mérésekkel nem ezeket mérik, tehát a gyakorlatok célja a látástraktus pihentetése).

A gyerek sok esetben nem engedi eltakarni a szemét, hisztizik, és a szülő tanácstalan. A szemtréner önmagában nem sokat tehet. A szülő feladata, hogy megkedveltesse a játékos, mesés gyakorlatokat. Ha műsort rendez a kedvencünk – hivatalosan: nem kooperál –, sokszor a szemüveget is a földhöz vágja, igencsak nagy leleményességre van szükség a rendelőben. A gyerek szocializálása hozzátartozik a neveléshez, a látás nevelése sem kivétel. Ha viszont se szemüveg, se tréning, mert az a „szegény gyerek nem tűri” a szemüveget, meg „ő már egyedül dönt”, akkor az nem más, mint a gyerek felmentése, sőt, a szülő felmenti saját magát, amivel végső soron felelőtlenül jár el. Szerencsére később már jobban terhelhető a gyerek, meg lehet próbálni újra a tréninget. Csak ha már a szemüveg egyszer rákerül az orrocskára, sokkal tartósabban kell tréningezni… (Még kialakult tompalátás esetén is nagyon jól lehet hatni a látásra, míg ilyenkor az orvosok már nem sokat tehetnek).

Olvasási nézési gyakorlatok: általában nem betűs teszttáblákkal gyötröm a gyerekeket 10 éves korig. Inkább Kinder-figurákkal, játszva dolgoznak 5 perceket naponta. Ha mégis teszttábla, akkor az gyerekes ábrákat tartalmazzon, csak párat, ha a szülő állítja össze a teszteket, és azokat kell variálni. Népszerű a forgó „E” betűs jeleket tartalmazó Snellen tábla is (Snellen holland szemész – 1835-1908 – találta ki a máig használatos látástesztek jó részét). Ezekre jobban rááll a tudat, mint a betűs, számos tesztekre, amelyek az iskolát, a teljesítményt idézik fel, ezzel stresszt okoznak a látásban, tehát homályosabb lesz a kép.

Olyan közel megyünk a táblához, hogy a kis gyakorló jól kivegye az ábrát, a sort, vagy tábla részleteit. Ne meredten bámuljuk, hanem lazán ránézünk vagy ingázunk előtte egy kicsit nyitott szemel, vagy ha megnéztük, akkor csukott szemmel vagy eltakart szemmel rágondolunk az egészre. Pár másodperces ilyen teszttáblás feladat után pislogásra már élesedni kezdenek egy-egy pillanatra a betűk, de utána ismét homályos lesz. Ezután megint egy-egy élesebb villanás jön be, majd újra homály. Ha az agy már jól fel tudja idézni az ábrát, tartósabban tisztább lesz a kép. Ilyenkor jöhetnek a kisebb ábrák vagy a távolságon kell változtatni.

(Folytatjuk)

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről