Nyáron, szabadság alatt megszaporodnak a sérüléses balesetek. Az izomsérülések, csonttörések azonban nem csak hosszan tartó gipszet jelentenek, hanem mélyvénás trombózis kialakulásához is vezethetnek, különösen az arra hajlamos személyeknél – hívja fel a figyelmet a nyár egy kellemetlen velejárójára prof. Blaskó György, a Trombózisközpont szakmai vezetője.

A nyár a kikapcsolódás ideje. Sokan választanak maguknak aktív pihenést, mint kerékpározást, lovaglást, túrázást, siklóernyőzést, vízi sportokat. A felüdülés, testedzés mellett ezeknek közös vonása a fokozott sérülésveszély. A gyakorlatlanság, saját határaink nem jó felmérése csonttöréshez, izomránduláshoz, zúzódáshoz vezethet. Ilyenkor a csontok rögzítése, az izmok pihentetése mellett fontos odafigyelni a trombózis kialakulásának megelőzésére is.

Kinél áll fent a trombózis kialakulásának veszélye?

A sérülést kísérő mélyvénás trombózis két nagy csoportot érint. Az egyik a genetikai, ezekre az emberekre jellemző, hogy a trombózis fiatalabb korban alakul ki. Náluk többször – de nem minden esetben – megfigyelhető, hogy a szülőnek, nagyszülőnek is volt trombózisa, illetve a trombózis szokatlan helyen, pl. az agyi nagy vénában alakul ki. Öröklött vagy szerzett hajlamosító tényezőknél előfordulhat, hogy valamilyen külső „inger” hozza létre a trombózist, mint pl. hormonok szedése vagy éppen baleset.

A másik csoport a középkorúak vagy idősebbek, döntően a férfiak. Náluk jellemzően valamilyen krónikus betegség az (pl. daganatok, immun-, vese- és bélbetegségek stb.), ami fokozza a trombózishajlamot.

Milyen sérüléseknél jellemző a trombózis kialakulása?

A trombóziskészség emelkedéséért a roncsolódott szövetekből felszabaduló ún. szöveti faktor a felelős, mely az egyik véralvadási enzim aktiválódását 10 milliószorosra fokozza. Minél nagyobb a szöveti sérülés, annál több a felszabaduló szöveti faktor, így a trombóziskészség növekedése is. A legnagyobb szöveti károsodással járó sérülések: a combnyak-, a medence- és a felkarcsonttörés.

Teendők a trombózis megelőzésére

Azoknál, akiknek a családjában előfordult trombózis, főleg, ha fiatalon, szokatlan helyeken vagy többszörösen, ki kell vizsgáltatni a hajlam meglétét, mértékét. Ha genetikai zavar áll a háttérben, egyéni megítélés alapján évekig vagy élethossziglan véralvadásgátló megelőző kezelés lehet indokolt. A nagy rizikójú betegeknél érdemes szűrésként vénás ultrahangvizsgálatot végezni még akkor is, ha semmilyen tünet nem utal trombózisra. Természetesen a megfelelő életmód (súlycsökkenés, séta, közepes fizikai aktivitás stb.) a leghatékonyabb megelőzés.

(Forrás: tromboziskozpont.hu)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről