Oregánó: gyógyhatású fűszernövény
Az oregánó (Origanum vulgare) napjainkban leginkább pizzafűszerként ismert. Az aromás illatú gyógynövény elengedhetetlen része a modern konyhának, de már az antik görögök is használták. Az oregánó a Földközi-tenger térségében őshonos, de mára már elterjedt Ázsiában és Dél-Európában, valamint Ausztriában és Svájcban is, ahol vadon nő a réteken és száraz, napos, meszes és kavics talajon.
A sokarcú gyógynövény
Németországban az oregánó már a középkortól kezdve gyógynövényként ismert, a német konyhakertekben vad majoránnaként termesztik. A déli fajták gyógy-és illóolaj tartalma nagyobb. A gyógynövény legjobb betakarítási ideje a növény virágzási időszaka, míg a levelek fűszerként való használata az egész vegetációs időszakban lehetséges.
A gyógyhatású hatóanyagok elsősorban a tanninok és keserű anyagok, valamint az illóolajok. Az utóbbiakhoz tartozik a timol, karvakrol, cimén és borneol. Az oregánót gyógynövényként az egész emésztőrendszer (gyomor, bél, máj, epe) valamint légúti megbetegedések esetén használják, de száj-és torokgyulladás ellen is jó.
A gyógyító oregánóteához 1 teáskanál szárított gyógynövényre ¼ liter forrásban lévő vizet öntünk és 5 percig állni hagyjuk. Köhögés ellen ezt napjában többször is inni kell. Emésztési zavarok esetén a teát 10 percig hagyjuk állni, és édesítés nélkül, étkezések után kell inni. Az oregánóteával történő gargarizálás enyhíti a köhögést, a torok- és fogfájást, valamint a szájban és a torokban lévő gyulladásokat. Az oregánó illóolaja a legerősebb természetes antibiotikum.
Az oregánó, mint fűszer
A legintenzívebb ízt a görögországi oregánó adja. Paradicsomszószban, pizzában, salátákban, vagy párolt halon az oregánó már régóta megtalálható a mediterrán konyhában, ám a sült krumplinak, grillezett húsoknak, rántottának is remek az íze, ha ezeket az étvágygerjesztő fűszerrel együtt készítjük. Az oregánót sokáig kell az étellel együtt főzni, mert ekkor fejti ki legerősebb hatását.
A növény gondozása
A szurokfüvek nemzetségébe tartozó oregánó első virágzása júniusban van. Virágzata olyan, mint a szőlőé és többnyire rózsaszínű, ritkábban fehér. Késő augusztusig csalogatja a méheket. A 30-60 cm magasra növő fűszernövény tövénél fás hajtások vannak, amelyekből a mirigyes-szőrös, tojásdad, vagy elliptikus levelek nőnek. Az oregánó a majoránna robusztus testvérének is tekinthető, és a meleg, napos helyeken remekül megvan a kertben. Ha egyszer elültettük, gyorsan terjed, és csaknem a tél beköszöntéig használható fűszerként. Gondozása egyszerű, csak takarékosan kell locsolni. A meszes talajt kedveli.
(Németből fordította: Koncz László)
