Brokkolikapszulák autistáknak
Bostoni kutatók eredményei arra utalnak, hogy talán sikerülhet egy olyan tablettát megalkotni, amely első alkalommal veszi célba az autizmus gyökerét. Már négy hét leforgása alatt figyelemreméltó javulást tapasztaltak, és a kutatás végére a napi kapszulát szedő betegek némelyike bele tudott nézni a kutatók szemébe, és kezet tudott fogni velük.
Már négy hét leforgása alatt figyelemreméltó javulást tapasztaltak, és a kutatás végére a napi kapszulát szedő betegek némelyike bele tudott nézni a kutatók szemébe, és kezet tudott fogni velük. Az eredmények arra utalnak, hogy talán sikerülhet egy olyan tablettát megalkotni, amely első alkalommal veszi célba az autizmus gyökerét. A meglévő gyógyszerek ugyanis csupán az agressziót, a hiperaktivitást, az alvászavarokat és az egyéb tüneteket veszik célba, a betegség hátterében álló okot azonban nem kezelik.
A kutatást vezető Dr. Paul Talalay farmakológus professzor így nyilatkozott a kutatásról:
„Szűk körű kutatásról van szó, de a hatások rendkívül jelentősek. Úgy véljük, az eredmények előzetes bizonyítékként szolgálhatnak az első olyan autizmus elleni kezelésre, amely néhány alapvető sejtmechanizmus helyreállítása révén enyhíti a tüneteket.”
A bostoni MassGen Gyermekkórház és a Johns Hopkins Egyetem közös kutatása olyan időszakban született meg, amikor egyre nagyobb aggodalom övezi az autizmus előfordulásának növekedését.
A kutatás középpontjában a szulforafán áll, az a vegyület, amely brokkoli fogyasztása következtében jön létre a szervezetünkbe. A kelbimbóban és a káposztában is nagy mennyiségben előforduló szulforafánról más kutatásokban azt is kimutatták, hogy ígéretes lehet a rák és az Alzheimer-kór kezelésében.
A mostani kísérletben 44 tizenhárom és huszonhét év közötti, közepes-súlyos autizmusban szenvedő férfi kapott vagy szulforafán tartalmú kapszulát, vagy placebót 18 hónapig. Az alanyokat három különböző viselkedési vizsgálatnak is alávetették. Ezek eredményei azt mutatták, hogy a szulforafán az önkéntesek többségének segített, és az esetek többségében a javulás már négy hét múlva kimutatható volt. A kutatás végére a fiúk és férfiak átlagosan kevésbé ingerlékenyek voltak. Több energiával rendelkeztek, motiváltabbak lettek, könnyebben tudtak másokkal kommunikálni, és kisebb valószínűséggel ismételgették újra meg újra ugyanazokat a mesterkélt tevékenységeket.
