A 18. század végén elsősorban angol és német vegyészek az addig természetes fájdalomcsillapítóként használt fűzfakéreg alternatíváit kutatták. Az 1886 körül újonnan kifejlesztett acetanilid és fenacetin anyagok fájldalom-, sőt lázcsökkentőnek bizonyultak. Sok szülő ismeri a paracetamolt: kúp vagy szirup formájában segít láz és fájdalom esetén a gyerekeken.

A paracetamolt ugyan már 1893-ban szintetizálták, de csak 1948-ban fedezte fel Brodie és Axelrod, hogy ez a fehér, szagtalan, keserű ízű por a fenti két anyag bomlásterméke. 1956-ban vezették be a piacra a paracetamolt fájdalomcsillapítóként.

Az aszpirin és ibuprofen mellett a paracetamol a leggyakrabban használt fájdalomcsillapító. A paracetamolt könnyű és közepesen erős fájdalom esetén használják, és a ciklooxigenáz-gátlók csoportjába tartozik. Mivel ez egyidejűleg lázcsökkentő és jól tolerálható, különösen gyermekeknél alkalmazzák. Ellentétben a másik két hatóanyaggal, a paracetamol kevésbé segít gyulladás okozta fájdalom esetén, például a reumatikus betegségeknél.

A paracetamol kémiailag (rövidítve: APAP) N-acetil-para-amino-fenolként, vagy 4-acetamido-fenolként is ismert. Noha évtizedek óta használják, pontos hatásmechanizmusa sokáig ismeretlen volt, még ma sem ismerik minden tulajdonságát. Azt már tudjuk, hogy a paracetamol gátolja a ciklooxigenáz COX-2-őt – ez endogén anyag, amely sejtsérülésekkor aktiválódik. A paracetamolt koffeinkészítményekkel kombinálva árulják, mert így erősebb a fájdalomcsillapító hatás.

A paracetamol adagolása

A paracetamol különböző formákban kapható a kereskedelemben. Gyerekek számára többnyire kúp és cseppek, vagy szirup, felnőtteknél tabletta és kapszula formájában árulják. Fontos, hogy az ajánlott napi mennyiséget ne lépjük túl, mert túladagolás esetén életveszélyes májkárosodás léphet fel.

• Felnőtteknél a megengedett mennyiség 8 tabletta (egyenként 500 mg), vagyis összesen 4 gramm naponta.
• Gyerekeknél – életkortól függően – ez 10-15 mg/testsúlykilogramm.

Mellékhatások

Az ajánlott paracetamol adag kevés mellékhatás okoz és jól tolerálható. Ritkán, vagy nagyon ritkán fellépnek vérképzési rendellenességek, allergiás reakciók, hasi fájdalmak, hányinger, a májértékek növekedése, illetve hörgőgörcs légszomjjal.

Túladagolás következtében súlyos mellékhatások léphetnek fel. Mindenekelőtt súlyosan károsodhat a máj, ha a felnőtt naponta több mint 10-12 g-ot, vagy hosszabb időn át naponta több mint 7,5 g-ot szed.

Kölcsönhatások

A paracetamol befolyásolhatja a többi, a májműködést befolyásoló gyógyszer kiválasztódását. Figyelembe kell venni, hogy a gyomor kiürülését befolyásoló gyógyszerek gyorsíthatják, vagy lassíthatják a paracetamol hatásmechanizmusát. Vérvizsgálatnál tájékoztatni kell az orvost a paracetamol szedéséről, mivel módosíthat bizonyos laborértékeket (pl. vércukor, húgysav). Terhesség és szoptatás alatt a gyógyszer csak rövid ideig és csak orvossal egyeztetve szedhető.

Kutatások szerint a paracetamol szedése súlyosbíthatja a már meglévő asztmás tüneteket felnőttek és gyerekek esetében, sőt, új betegség kialakulásához is vezethet. A Pediatrics című szaklapban publikált tanulmány szerint a különböző márkanevek alatt árusított paracetamol és acetaminofen közvetlen kapcsolatba hozható az asztmatikus betegségek kialakulásával. Bővebben itt olvashat erről

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a vény nélkül kapható gyógyszerek biztonságosak, ha előírás szerint szedik. De még a megengedett adagban is fekélyt okozhat az aszpirin, az antihisztaminok (allergiaellenes szerek) álmosságot, a paracetamol készítmények pedig súlyos májkárosodást válthatnak ki. Bővebben olvashat erről itt.

(Németből fordította: Koncz László)

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről