Rövidlátó vagyok, mínusz 5 dioptriás. Most nincs munkám, így le tudtam tenni a szemüveget. Mindent nélküle csinálok, vezetek is, de csak a környéken, és csak nappal. Úgy érzem, nem látok élesebben, de akkor hogyan tudok vezetni? Néha annyira felszabadult leszek, hogy azt hiszem, rajtam van a szemüveg. Ha használom a szemüveget, estére nagyon elfáradok.

Ön is a tipikus hibába esik. Néha, ha nem figyel oda, már magától be-beugrik ez a testet-lelket megpihentető központi nyugalom, központi beállítás a tiszta látással együtt, de túlnyomóan még a szemét használja, erőlteti, koncentrál, hunyorog, ráncol, így nem indulhat be a tartós fejlődés. Látni lát, hiszen az ismerős helyen vezetve már koránt sem annyira rövidlátó, de hibásan állandóan kontroll alatt tartja a látását, holott a látás tudatalatti folyamat. A fizikai képeket keresi, a távolságot ellenőrzi, a formákat, színeket csekkolja, óvatoskodik, pedig ezzel tulajdonképp mindent rosszul csinál.

A látás automatikus, ehhez nekünk semmit sem kell csinálnunk. A fülünkkel sem csinálunk semmit, és mégis hallunk. Tehát ne használja a szemét, ne fókuszáljon, ráncoljon, hunyorogjon, és ne akarja a látást a legkisebb mértékben sem. A jó látás nagyon egyszerű és laza. A rossz látás pont az ellenkezője: állandó görcs, tudatalatti feszültség az egész testben, amit a szemüveg még jól fent is tart.

Jól látni ugyanannyi idő, mint rosszul, hát cserélje ki a dolgokat. A cél az, hogy a képzeletével teljes szinkronban legyen nyitott szemmel is, mint a gyerekek. Ezt kéne ellesni valahogy tőlük. Jelenleg olyan 50 cm-ig helyesen, a képzeletével lát, ezért a látása szemüveg nélkül is éles. Távolabb azonban, helytelenül, a szemét használja tudat alatt, nem a képzeletét, ezért minden homályos. Csak a szemüveg teszi tisztára a képet mesterségesen, amiért csúnyán ráfizet.

Próbálja meg komolyabban megtanulni a látástréninget, ami rengeteget segíthet. Csukja le a szemét, és például gondolatban vezessen. Észre fogja venni, hogy itt is keresi a tárgyakat, a jelzőtáblákat, felügyeli a dolgokat, ami hiba. Próbálja meg elengedni ezt az egészet valahogy. Ne keressen semmit, csak gondoljon rá. Hagyja, hogy minden suhanjon. Előbb-utóbb ráérez arra, hogy a fejében nem kell látni semmit, és azt is, hogy ez egy mennyei, lazító érzés. Aztán pár pillanatig nyitott szemmel is próbálja meg fenntartani a belső gondolatot.

A látástesztekkel ugyanez a helyzet. Ha becsukja a szemét, a képzeletében ott az egész tábla, pedig nyitott szemmel semmit nem lát belőle. Kezdje el nyitott szemmel még mindig megtartani a belső emlékképet. A gyerekeknél nagyon magas ez a megtartó erő, és akár egy kaviccsal is képesek mindent eljátszani, mert tökéletesen megtartják a fantáziaképet nyitott szemmel is. Nekünk, felnőtteknek ez már sokkal nehezebb, mert klisékben gondolkodunk. Ha ráérezne erre a fantáziakép megtartásra, amihez nagy-nagy türelem kell, sok-sok visszaesésen, megtorpanáson kell túljutnia, akkor jöhet a következő szakasz, amikor a tanultakat integrálni kellene a mindennapi életbe. Nézze meg a Youtube-on A látástréning nagy kérdései sorozatból az Erős rövidlátás c. pár perces videót, hogy elmélyüljön a tennivalókban.

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről