Szemeltakarás alatt szinte elfáradok abban, hogy nem tudok vizualizálni. Keresem a fejemben a képet, vagy a betűk részleteit, a méreteket, a távolságot, de hiába, mert nem látok semmit, pedig erősen próbálkozom. Végzem rendesen a gyakorlatokat, erőlködöm, de nem javul a látásom, bár nagyon szeretném. Hét dioptriás rövidlátó vagyok, egyetemista.

Először is, tisztázzunk valamit. Egyrészt nagyon helyes, hogy nem lát semmit, de tudnia kell, hogy nem is szabad látni semmit. Hány, de hány jóga meditáción hallottam már azt, hogy valakinek gyenge a képzelete, nem tud vizualizálni, mert nem lát semmit. A relaxáció maga a nyugalom, a semmi, a semmit meg nem kell tanulni, és főleg látni. Másrészt mi, emberek, valahogy mindent „túlcsinálunk”. Akarjuk a meditálást, látni akarjuk azt, amit a jógaoktató mond, miközben egyre görcsösebbek leszünk az akarástól.

A látástréning alatt is ez a baj. Keresni akarjuk a betűket a fejünkben, az ablakok részleteit egy távoli házon, és azt várjuk, hogy közben megnyugodjon a szem, relaxált legyen a test. Csakhogy így nem fog menni. (Azt szoktam mondani, hogy a füllel sem csinálunk semmit, hogy jól halljon, akkor a szemmel sem kéne). Tehát az imaginációhoz nem kell látni semmit! Szerintem mindenki tudna relaxálni, ha tudná ezt az egyszerű alapigazságot.

A vizualizáció a test, a lélek, a szem, pihentetése. A lazulás csak azon múlik, hogy meg tudjuk e „tanulni” a semmit, az elengedést, amit szemüvegben nem lehet megtenni. Ezért a jógafoglalkozásokon legszívesebben levetetném mindenkivel a szemüveget.

Talán most fogja igazán megérteni, hogy a látástréninget nem lehet csupán könyvből megtanulni, arra rá kell érezni, amit nem volna jó határidőhöz kötni. Azt tanácsolom, hozzá kellene szoknia valahogy, hogy egy gondolatnak nem igazán lehet képi formája, alakja, távolsága, sőt színe sem. (Ez utóbbi miatt lehet a vakokkal, a színtévesztéssel is jól haladni.) Amint nyitott szemmel is meg tudjuk tartani ezt az alapot, ezt a belső laza, elengedett semmit, és nem kapcsolna át szinte azonnal – tudat alatt – a szemre, elkezdődhetne a látás tisztulása, és nagyon hamar sokkal élesebb felvillanásai lennének, sokkal tisztábbak, mint amilyet a legjobb szemüvegben látott.

Kérem tehát, hogy így csinálja a szemeltakarásokat, vagy csak a lehunyt szemmel történő pihentetéseket, naponta többször is, de legalább 5-10 perceket. Ha a gyakorlat után nincs tisztább kép felvillanásszerűen, akkor még mindig nem engedett ki a szem, tehát folytatnia kell a gyakorlatot. Előbb-utóbb ráérez arra, hogy mikor „enged el” a szem, ami nagyon jól fog jönni a későbbi látástréning folyamán.

Egy rossz példa jut eszembe. Valaha egy prominens jógaoktatót tanítgattam, aki nagyon komoly látásproblémákkal küzd kisgyerek kora óta. Amikor elmondtam neki a fenti titkot, annyira elkerekedett a szeme, hogy még! Vitatkozni kezdett, érvelni, felhozta a biológia, a fénytan, az orvostudomány megállapításait, és meg akart győzni arról, hogy minden másképp van. Nagyon kemény volt és bizonygatta, hogy a fejében 3D-ben lát mindent, és a legkisebb dolgokat is el tudja képzelni hiba nélkül, mert belül látja, ott van a kép. Különben hogyan lehetne neves jóga oktató? Sokszor a farmernadrágja varrása mentén gyakorolja a koncentrációt, és nagyon könnyen és jól tud mély vizualizációs fokozatokkal bánni. Logikában, érvelésben ő tűnt jobbnak, pedig még két hiábavaló próbálkozásom volt vele. A vaslogika, a tankönyvek szerinti tudás azóta sem tudja lehetővé tenni, hogy a 10 dioptria feletti rövidlátása és a szürke hályogja engedni kezdjen.

Sajnos az élet számos területén a szokások rabjai vagyunk, és sok rosszat teszünk magunkkal. A szemüveg blokkolja az agy és a szem kapcsolatát, és ha valaki harminc évig szemüveget hord, ne csodálkozzon, hogy egyre öregebb szemű lesz, hályogokkal, makuladegenerációval stb. Nem kellene ennek így lennie.

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről