Genetikai betegségnek, gyógyíthatatlannak tartják. Több évig kísérleteztem a színtévesztés javításával, de nem igazán jöttem rá, hogy miért állítja a szemtorna kidolgozója, dr. Bates, hogy a színtévesztés is javítható. Aztán lassan megértettem, hogy ugyanaz a mentális stressz a ludas, mint más szembetegségeknél, tehát úgy kellene javítani, mint azokat.

Sajnos a hagyományos logika, a tudományos gondolkodás és orvosi megítélés mindig felülírja dr. Bates szavait. (pl. Better Eyesight Magazin, 1929. nov., 3. oldal, Central Fix. Co. N.Y.) A hagyományos orvoslás szerint a színtévesztés genetikai probléma, nem gyógyítható, túlnyomóan férfiakat érint, és meg kell tanulni együtt élni vele.

A kisebb javulás ennél a „hiányosságnál” is egyszerű, könnyű, de a végleges gyógyulás kemény, rögös út, amin végig kell menni. Sok esetben szemüveges az illető, kancsal is, tehát más típusú mentális stressz is jelen van egyszerre. A látástréning, a tudati látás helyén, az agyban is nyugtat, ezért olyan eredményes. Kivétel nincs, tehát alapigazságról kell beszélni.

A színtévesztő a színes kavalkádra, a színes ábrákra reagál rosszul tudat alatt, így az első feladat mindig az volna, hogy bebizonyítsuk, hogy ez így van. A tudatalattijukra kell hatni valahogy, tudatosan, ami nem könnyű. Sok trükk, gyakorlat, leleményesség és szemtréneri kitartás kell ahhoz, hogy egy individuum tudatában megleljünk valamit, amiről semmit sem tud.

A színeket mindig akarja látni, nézni valamiképp a színtévesztő, míg a fekete-fehér dolgokkal nincs sok baja. Azt ösztönösen látja jól, vagy ha szemüveges, sokkal kisebb stresszel, mint a színeket. A tiszta színlátáshoz semmiféle akaratot nem fejthetünk ki, annak is magától kell működnie, mint a lélegzésnek, a hallásnak stb. A tüdő is magától veszi a levegőt, mi nem igazán kellünk hozzá, a fülünkkel sem csinálunk semmit, hogy hallunk. Amint sikerül egy villanásra kikapcsolni ezt a finom, de azért durvább mentális stresszt, felvillannak a helyesebb színek. Ez általában olyan rövid, hogy nem jut el a páciens az alakzat felismeréséig, de ráérez arra, hogy változott az ábra, tehát a tréning működik. Ez akkora lökést ad neki, hogy általában tovább folytatja a látása nevelését. További gyakorlással egyre több hasonló pillanat beugrásával egyre többet fog meglátni a „beteg”.

Amint ráérez arra, hogy minként engedje el a mentális görcsöt, a színek más „ízt” kapnak, de másként fogja látni a teret, a formákat is, és erre már keményen rá tud építeni otthon, a mindennapi látásépítő munkájával. Persze mindenkinél lehet visszaesés, hiszen a civilizációs ártalmakat betörni nem könnyű. Sokáig felülírják még a régi szokások a tanultakat, és óhatatlanul visszaesés következik be. Ha ezek nem szegik a kedvét, és még a szemüveget sem veszi vissza a páciens, akkor jó esélye van a teljes gyógyulásra.

Utóbb két fiatal színtévesztő járt nálam, az egyik pilóta, a másik rendőri pályára szeretne menni. Mindkét fiatal jól lát, csak a színekkel van a baj. Ez az utóbbi 16 éves, tehát van ideje. Kiválóan lát, nem is sejtette, hogy a színekre a tudatalattija finom, de állandó stresszel reagál. Ezt lehetett látni az arcán, a szeme állásán, a fejtartásán stb., de szemorvosilag nem mutatható ki az ilyen, mert ezeket a szimptómákat nem tanulják az egyetemen. Azt viszont igen, hogy ennek a problémának genetikai okai vannak, és nincs mit tenni.

Ez pedig nem így van dr. Bates szerint sem. Az első gyakorlatok egyike az volt, hogy a gimnazista gyerek megtanulja, hogy miért okoz stresszt a színlátás. Behunyt szemmel érezte, hogy a fejében sokkal nehezebb elképzelni a színes teszteket, mint a fekete-fehéreket, és azt gyakoroltuk, hogy miként lehetne elengedni ezt a most először felfedezett feszültséget. Az ingázás gyakorlata sem ment mindjárt, de később pár pillanatra sikerült létrehoznia a nagy ingát. Ezzel a két gyakorlattal tette a dolgát otthon hónapokig. Már el is felejtkeztem róla, amikor most ismét konzultációt kért.

Kiderült, hogy a fejben történő feszültség-nyugalom összehasonlítgatást teljesen elfelejtette csinálni – a hagyományos gondolkodásban nincs ilyen –, de az ingázás nyugtató hatásával annyira fejlődött, hogy a legkisebb ingázás is felfogható volt számára mind távoli, mind közeli teszteken. Újra összehasonlítottuk fejben a színtévesztő ábrák emlékképét a mellé gondolt fekete-fehér látástesztekkel, és teljesen egyformán, stresszmentesen rá tudott gondolni mind a kettőre.

Aztán persze meg kellett nézni, hogy a valóságban, tehát nyitott szemmel, hogyan mennek az ún. pöttyös könyv ábrái. Elsőre nem volt változás, de amikor megkértem, hogy gondoljon arra a stresszmentességre, amit behunyt szemmel már jól csinál, felvillantak az ábrák. Egymás után. Azt mondta, ha elengedi az ábrát, akkor látja, ha meg keresi, hogy mi van ott, mint eddig, nem lát semmit. Ismételgetve az „elengedés mantrát”, két tévedéssel elolvasta az egész színtévesztős tesztkönyvet. Ez vagy húsz ábrát jelent. Most a bevésési szakasz következik, vagyis az, hogy mindenféle stresszes körülmény, rossz látásviszony mellett is alkalmazza majd az elengedést. Ha sikerül, rendőr lesz, ha nincs kitartás, nincs gyakorlás, akkor nem. Remélem, két év múlva írhatok arról, hogy sikerült.

A másik fiatal húzósabb eset, egy éve kezdte a látástréninget, kitartó és rendesen gyakorol. Pilóta szeretne lenni, és ott kizáró ok, ha valaki színtévesztő. Műszaki egyetemre jár, végzős. Ez inkább mechanikus, tehát túlzott jobb agyféltekés beállítottságra vall, amivel sokkal nehezebb ráérezni az intuíciók, az elképzelés világára, aminek a helye a másik oldalon van. A látás tehát nem szögmérővel és vonalzóval mérhető valami. Az lenne a feladat, hogy át kellene állni. De hogyan?

Ebbe a hibába esnek a szemészek is, ha szemüveges-problémákkal találkoznak. Ők nem igazán tehetnek arról, hogy beesési szögekkel, fényerővel, fókusztávolsággal, fénytannal, optikai törvényszerűségekkel gyötrik őket az egyetemen, pedig az elképzelésről kellene sokkal többet tudniuk, említi dr. Bates, a jó nyolcvan évvel ezelőtt megjelentetett havilapjainak egyikében.

A mi egyetemistánk viszont tudta, mi a dolga, és teljesen kifejlesztette a színek látását. Több hónapja szinte nincs színtévesztése, bárhogy is keverem a speciális kártyákat, kérdezek rá a háttér színére stb. A négy-öt színárnyalattal rendelkező színes ceruzákat is gond nélkül kirakja. Jobban látja a formákat, a teret is, és lazábban érzi magát az egyetemen. Kedvenc gyakorlatai közé tartoznak a nagyon kicsi ingák. Azt mondja, most már érzi, hogy mekkora lazulást ér el, ha vizsgázás előtt rágondol valamelyik változatára.

Most következne az, hogy túljusson azon a stresszen, amit maga a szemorvosi vizsgálat jelent. Felvilágosítottam, hogy több színteszten, gépi ellenőrzésen kell átesnie, ha pilóta akar lenni. Olyanokon, amiket a polgári szemészetben nem. Nem féltem őt, ügyes gyerek.

Vén Péter
szemtréner
Tel.:(1)216-1976 üzenetrögzítő
www.szemtorna.hu
http://latastrening.blog.hu

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről