Az emberi szemet az istenek arra tervezték, hogy vele a természetben lássunk. A tárgyaknak a harmadik dimenzióban, normál hőmérsékleten nincs saját, látható fényük. A természetben tehát az ember két fényforrással találkozhat: a tűzzel és a Nappal (csillagok). Egyikbe sem szoktunk hosszan, órákig bámulni, ahogy például a tévét vagy a számítógép monitorját nézzük manapság, tehát a szemünk egy előre be nem tervezett terhelésnek van kitéve. A tárgyakról visszaverődő fény szórt. Normálisan tehát visszavert fényt látunk, ennek fogadására van tervezve a látórendszerünk. Célszerű volna akkor olyan képernyőket készítenünk, amik felületéről szintén szórt fény jut a szembe.

Erre két lehetőségünk kínálkozik jelenleg.
1. A hagyományos (CRT, TFT) monitor helyett kivetítőt kellene használnunk. Egy átlagos méretű szobában azonban sokszor nincs kellő nagyságú fehér felület (fal, papír) a kivetítéshez. A mozivászon ugyanezen okból nem rontja az ember szemét (feltéve, hogy elég messze ülünk tőle).

2. A végleges megoldást azonban mindenképpen az új típusú megjelenítő felületek tömeggyártása fogja jelenteni. Ilyenek a gyricon (Xerox fejlesztés) és az e-ink (MIT fejlesztés), az elektronikus tintával működő papírlapok. A belőlük készíthető plakát vagy tapétaképernyők nem világítanak. Külső fényforrás mellett látható csak a rajtuk kialakuló kép, így ezek garantáltan nem fogják fárasztani a szemet. Persze kérdéses, hogy mozgókép esetén milyen értékű lesz a válaszidő.

Elektronikus papíron egy újrafelhasználható megjelenítő közeget értünk, amely a papír számos tulajdonságát mondhatja magáénak: képet tárol, visszaverődő fényben széles látószögben válik láthatóvá, hajlékony és viszonylag olcsó.

A hagyományos papírtól eltérően azonban elektronikusan írható és törölhető. Az új anyagnak a digitális könyvtől az energiatakarékos, hordozható képernyőn és a falméretű kijelzőn keresztül a hajtogatható változatig rengeteg megjelenési formája képzelhető el.

Az elektronikus papír alapja a Xerox találmánya, a gyricon. A gyricon vékony, átlátszó műanyag réteg egy hordozón, amit sok millió – a nyomtatóporhoz hasonlóan elhelyezkedő – piciny golyócska alkot. Az elektromos töltéssel bíró kétszínű golyók olajjal megtöltött lyukakban szabadon forognak. Elektromos dipólusként viselkednek, tehát a lap felületéhez közel az elektromos tér megváltoztatásával megfordíthatók, színváltásra kényszeríthetők, ami a sok helyen – például a 7-es buszokon – látható kijelzőtáblákéhoz hasonló hatást kelt.

Az így kialakított kép mindaddig megmarad, amíg a lap átlagos elektromos erőtérben van. (Elképzelhető tehát, hogy ha egy ilyen lapra ráteszünk egy bekapcsolt mobiltelefont, azon már változik a kép.)

Az elektronikus papíron a kép létrehozására a Xerox elképzelése egy – a mellényzsebben is elférő – nyomtató, amellyel együtt a lap végtelen sokszor felhasználható papírszerű közegként működik. A ceruzához hasonló eszközzel írni is tudunk rá.

Gyriconlapokból akár könyvet is össze lehet fűzni, aminek a tartalmát a gerincben elhelyezett elektronikával változtathatjuk. (Így alakulhat át a gyerek jóvoltából a tárgyalásra előkészített ajánlat másnap reggelre kalandregénnyé.)

GSM-rádióval – vagy a „kékfogú” kis hatótávolságú rádiós kapcsolattal – kombinált változatában a gyricon a teletexthez hasonlóan folyamatosan változó tartalmú újságként is használható lesz.

A legfrissebb hírek között szerepelt, hogy az E Ink bemutatott egy 25 cm átmérőjű prototípust, amely kevesebb mint 300 mikron vastag, azaz majdnem olyan hajlékony, mint egy papírlap, és a cég állítása szerint a rajta megjelenő betűk és képek roppant mód hasonlítanak a hagyományos tintával papírra nyomott karakterekre és képekre.

A kijelző könnyedén felcsavarható, és ugyanúgy csak lámpafényben olvasható, mint a valódi papír, mert nincsen háttérvilágítása, írta a Cnet informatikai szaklap.

A vékony lapban parányi kapszulák vannak, ezekben pedig fekete és fehér színezőanyagok lebegnek egy átlátszó folyadékban. A több ezer kapszula egy fémfólia és egy átlátszó műanyag közé van bepréselve, és elektromos töltés hatására rajzolódnak ki az egyes képpontok.

A prototípus 600×800 képpontos, azaz nagyjából akkora a felbontása, mint egy elavult katódsugárcsöves monitornak, a kontrasztaránya 10:1, amely igen csekélynek tűnik a legújabb plazmatévék 10000:1 kontrasztaránya mellett. A technika legnagyobb előnye, hogy az elektronikus könyv csak az oldalak beállításához igényel áramot, a kép megjelenítéséhez nem.
Sok fa életét meg lehet majd menteni, ha az újságokat nem papírra nyomják, hanem ultravékony, hajlékony kijelző utódaira.

Hajduné Fábián Julianna

A cikk megírásához felhasznált források:
http://eh.cx.hu/
http://www.net.hu
http://www.index.hu

Megosztás Facebookon

Tweet küldése a cikkről